Vasárnapi Ujság – 1870
1870-07-10 / 28. szám - Barbés Armand 28. szám / Arczképek, Külföldiek - Egy forradalmár. (Barbés Armand arczképe) T-s K. 349. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kisfaludy Sándor egykori háza és emlékszobra Sümegen. Bozóky J. 28. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Kisfaludy Sándor siremléke a sümegi köztemetőben. Bozóky János 28. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Hálószövő irlandi asszony 28. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek
28-ik szám. Tizenhetedik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. — Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési díjak: a Vasárnapi l'jstig és Politikai ujdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Kaasenstrin és Vogler, Wollzeile Nro. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajczár. Hanga közelebb egy csendes, szomorú temetésnek volt színhelye. A kiséret nem állt több, mint valami ötszáz emberből, de ez ötszáz ember közt képviselve volt az 1791-ki eszmék majd minden nevezetesebb apostola, akit betegsége nem tartott zsellyeszékéhez szögezve, mint a két szigetlakót: Garibaldit Caprerában, Hugo Viktort Jersey-n. Az egyszerű, szerény koporsó fölött Louis Blanc mondott gyászbeszédet s aztán a gyászolók kicsiny, de hü serege széjjel oszlott a szélrózsa minden tája felé,a honnan jött. A párisi republikánusok küldöttsége már későn érkezett a végtisztességre, de fölkereste a sírhantot, mely a legtisztább, legönzetlenebb kebelek egyikét takaró, cserkoszorut tett a néma sírhalomra s eltávozott ő is, tovább munkálni azon a nagy művön, melynek az elhunyt egyik legbecsületesebb harczosa volt. Egy szegényes, zajtalan temetés, a világ egy másodrendű városában! Hogyan lehet azt még emlegetni is? Ki volt az elhunyt, hogy temetéséről hasábokat irnak Európa legnagyobb hírlapjai? Talán egyike a koronás fejeknek, kiket már hivatalosan megillet a hosszú képű nekrológ, bármily jelentéktelen emberek lettek legyen is életökben ? vagy valami nagy parentum, kinek halála politikai eseményt képez, s kinek bukása, mint a százados csere a rengetegben, messze viszhangot kelt a világon? Sem egyik, sem másik. Vagy más szavakkal, több, mint bármelyik a kettő közül: egy becsületes ember. Barb és Armand. Egyszerű név. Az olvasók legnagyobb része most hallja először. Pedig ha az ember typust keresne, melyben a jellem szilárdsága, a törekvés becsületessége, az értelem nemessége, a meggyőződés szentsége párosulva lenne a legeszményibb önzetlenséggel s az élet és Egy f o r r a d a 1 ni á r. minden elveinek hősies megvetésével: e typus megtestesitésére alig találna más alakot Francziaország ujabb történetében, mint Barbés Armand. A Gracchusok és Catóke szellemi ivadéka 1810-ben született. Atyja a forradalom alatt katholikus lelkész volt, később azonban levele a papi öltönyt s orvos lett. Mint ilyen meglehetős vagyonra tett szert és megnősült, de neje később, midőn megtudta, hogy férje eredetileg pap volt s kivetkőzött az egyházi rendből, e feletti bánatában meghalt. Fia Armand a harminczas években Párisba ment jogot tanulni. Itt mint lánglelkű, szabadságvágyó fiatal ember csakhamar belekeveredett a titkos társulatokba, melyek az akkor alakult júliusi monarchia megbuktatására s a social-demokrata köztársaság megalkotására szervezkedtek. Eleinte az „emberi jogok," 1837-ben pedig az ^évszakok" titkos társulatának volt tagja, mely utóbbi ismeretlen vezér alatt állt, katonailag volt szervezve, fegyvertárakkal, hadgyakorló helyekkel bírt s minden pillanatban kész volt a fegyveres actióra. 1839. máj. 13-kán Barbés elérkezettnek látta az időt, hogy a juliusi monarchiára rá mérje a halálos csapást. A terv őrültséggel volt határos, mert Párisnak akkor esze ágában sem volt a forradalom, hiányozván annak minden előfeltétele. De Barbés már akkor nem tarthatta vissza embereit többé s megtámadta a városházát, mely azonban a katonaság által erősen meg lévén szállva, vissza kellett vonulnia a Beaubourg és Grenetat utczába, hol kétségbe esett torlaszharcz kezdődött. Az egyenetlen tusa nem sokáig tartott, a túlnyomó erő elnyomta a fölkelőket. Barbést aléltan húzták elő egy barrikád mögül,feketén a lőporfüsttől egy lövés sebbel homlokán. A golyó épen középen találta homlokát, de ott félrecsúszván a bor alatt folytatva útját, bal fülén jött ki. Az ifjú hősi cynismussal jegyzi meg: „E golyó nem sokat ért a geometriához. Halál fia lettem volna, ha tudja, hogy legrövidebb az egyenes út." A franczia pair-kamra jun. 27-én ült össze, hogy a felségárulók felett ítéljen. Az államügyész azzal vádolta Barbést, hogy egy őrtisztet orozva meggyilkolt. Ekkor tarta Barbés azt a védbeszédet, mely a maga egyszerűségében a legékesenszólóbbak egyike, mely valaha mondatott. „Nem válaszolok — így szólt — e vádra. Hallgatnék egyátalában, ha ez ügynél csak magam lennék érdekelve. Hivatkoznám önök lelkiismeretére s önök beismernék, hogy önök itt nem bírák , kik vádlottak felett ítélnek, hanem politikai férfiak, kik politikai ellenfeleik sorsát döntik el. Önöknek sok fogoly esett kezeikbe. Ezért szólok Ki BARBÉS ARMAND.