Vasárnapi Ujság – 1871

1871-11-12 / 46. szám - Toldy Ferencz 46. szám / Arczképek, Hazaiak - Toldy Ferencz (arczkép) –á–r– 573. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szentgellérthegyi részlet 46. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Verespataki zuzdák (Erdélyben) 46. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Parasztház Sziberiában 46. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Sziberiai karaván 46. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek

íik»K 46-ik szám. Titaniiv<klí'7'fík­L* Ávfnlvain Előfizetési­ feltételek: a Vasárnapi Ujsá­g és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. W Csupán Vasárnapi Ujság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán­ Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Brcsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 kr-jezár. A nap, melyet lapunk jelen száma kele­tül visel homlokán, ritka irodalmi ünne­pély által nevezetes. A Kisfaludy-társaság ugyanis e napon tartja rendkivüli ünnepé­lyes közgyűlését, melyet irodalmunk nagy érdemű veteránja Toldy Ferencz tisztele­tére rendez, az ő irodalmi pályája ötvene­dik évfordulója alkalmából. Az akadémia, melynek fennállása óta rendes­ s legköze­lebbről igazgató tagja és sok éven át buzgó titoknoka volt, — az egyetem, melynek 1833 óta rendkivüli, 1850 óta magán, 1861 óta rendes tanára, 1843 óta könyvtár-igaz­gatója s jelenleg rek­tora, ép oly joggal rendezhetné ez ün­nepélyt kitünő tagja tiszteletére. Hogy az igénytelenebb munka­körű és állású Kisfa­ludy-társaság rendezi mégis : annak oka egy­felől abban keresendő, mert igy mintegy ma­gán családkörben foly­ván le az ünnep, illőbb lehet az ünnepeltnek szerénységéhez; s más­felől abban, mert bár­minő díszt hozott s hoz is Toldy az aka­démiára és egyetemre, de a Kisfaludy-társa­ság azoknál mégis többet: tételét köszö­ni neki. Tiz társával (Kisfaludy Károly benső barátival), de tulajdonkép­p volt ala­pitója e szépirodalmi intézetnek, mely kez­detben csak Kisfaludy -emléktársulat vola, az elhunyt költő müvei­nek kiadására s em­léke létesítésére lépve össze, de később — s mindig főkép a Toldy kezdeményezései s ve­zérlete mellett, oly nagyhatású, s csekély anyagi erővel is an­­nyit lendített szépiro­dalmi intézetté nőtte ki magát. Toldy annak soká igazgatója, jelenleg másodelnöke s kezdettől máig legbuzgóbb, legmunkásabb tagja, ki megfogható előszeretettel csüng saját alkotásán, s oly sok ágú és bokros iro­dalmi foglalkozások közt is, soha egy per­czig sem hanyagolta el annak érdekeit s munkakörét. Helyén, van azért, hogy mindenek fölött a Kisfaludy-társaság ünnepelje Toldyt; de helyén az is, hogy e szép és ritka irodalmi ünnepélyben szíves részt vegyen: akadémia, egyetem, s minden tudományos, irodalmi, sőt politikai főbb testületei is az országnak, mert Toldy élete, munkássága, kivétel nél­kül mindnyájunké, az egész hazáé. Ritka szerencse bármely pályán, a szel­lemi erőket annyira igénybe vevő tudomá­nyos pályán kivált, ötven éves munkásság után jubilaeumot érni meg; még ritkább: oly­ap erőben, a testi és lelki tehetségek oly teljességében érni azt meg, mint Toldy Fe­rencz. Irodalmunkban egyébiránt nem első eset, Kazinczy Ferencz is tovább egy fél­századnál tartotta válláit, — Petőfi szavai szerint — mint Átlás az­­ egét, a nyelv és irodalom ügyét. Ma is élő veteránjaink közt is nem egy van, ki aranymenyegzője ide­jét a múzsával, túlha­ladta már. Ünnepélye­sen megüllött jubi­laeumra azonban csak egyre emlékszünk: a dalünnepre, melyet Kisfaludy Sándornak, a Himfy költőjének, 70-dik éve betöltése­kor, 1843-ban, ren­deztek. Toldyé a má­sodik. Ha ez alkalommal az időszaki sajtó is — miben nem kételke­dünk — kivétel nél­kül siet az ünnepelt megtiszteléséhez já­rulni, életrajza, arcz­képe , irodalmi mun­kásságának átnézete vagy méltatása által egy-egy szerény leve­let füz koszorújába, ezzel nemcsak átalá­ban az irodalom ki­tünő bajnokát, hanem különösen az időszaki irodalomnak is egyik legmunkásabb s legér­demesebb férfiát tisz­teli meg, a­ki az akadé­miai „Tudománytár," a korában oly nagy hatású „Athenaeum" és „Figyelmező," majd TOLDY FERENCZ.

Next