Vasárnapi Ujság – 1872
1872-08-04 / 31. szám - Eredeti levél az északsarki expeditióról. Dr. Kepes Gyula 378. oldal / Eredeti levelezések
Vállalkozó szellemű férfiak féltették magukban, hogy az északi sarkot elérik; okvetetlenül meg akarnak győződni afelől, hogy vájjon csakugyan létezik-e nyilt sarktenger avagy nem? s ezenkívül még oda is törekesznek, hogy a sarktengernek eddigelé ismeretlen részeit a Spitzbergi szigetek és Novaja-Zemblja közt nyugaton és a Wrangel-föld között keleten átvizsgálják, s végre, hogy — amennyire a körülmények megengedik, — a lehető legmesszebbre hatolhassanak föl észak felé. Jelenleg három nagyobbszerű expedíczió igyekszik e czélok valamelyikét, s ha lehet, mindegyikét elérni. Kettőjük nem kevesebbet, mint azt a czélt tűzte maga elé, hogy egészen a sarkig nyomuljon. Hall, északamerikai hajóskapitány a múlt év nyarán indult el az Egyesült Államokból. Pavy Oktáv, egy franczia, csak az idén májusban vitorlázott el Kaliforniából, hogy a Behringuton át a sarki tengerbe jusson s ez irányban egész a sarkig hatoljon. Végre a harmadik, mely minket legközelebbről érdekel, mert hazánk és nemzetünk is részt vesz benne, nemcsak anyagi áldozatokkal, hanem szellemileg is egy képviselője által, az osztrák-magyar expedíczió Payer és Weyprecht vezetése alatt, ez évi jan. 13-kán indult ki Bremerhafenből a „Tegetthoff'' nevű gőzösön. Ezek már nem oly idealisták és nem táplálnak oly vérmes reményeket, hogy magát a sarkot akarják elérni; megelégednek, ha Novaja-Zemblját körülhajózhatják s a sark-tengernek még eddigelé teljesen ismeretlen keleti részét, ha lehetséges, egészen a Behring-útig bejárhatják és átvizsgálhatják. Az expediczió vezérei: Payer Gyula főhadnagy, ki annak főleg tudományos irányát képviseli és Weyprecht osztrák tengerésztiszt, aki a hajó vezényletével van megbízva; már az 1870 iki második német expediczióban is részt vettek s a tudományos bizottságnak voltak tagjai. A „Germania" visszatérése után abbeli meggyőződésük, hogy a Spitzbergi szigetektől keletre fekvő tenger sokkal járhatóbb hajózási utat képez, mint átalában hinni szokták, arra birta őket, hogy eme hiedelmek helyes voltát saját tapasztalatukkal bizonyitsák be. E meglehetősen merész utazásra, oly tengeren, melyet még a czethalászok sem ismernek, egy olyan vitorlás nagy bárkát szereztek maguknak, milyenek Norvégia északi részén használatban vannak; legénységök hét emberből állt, oda értve a kormányost is. A „Jegesmedve", — így nevezték el bárkájukat, — útnak indult. Jóslatuk valónak bizonyult be. Miután a Spitzbergeket délen megkerülték, nemcsak hogy szabadon hajókázhattak az utóbbi szigetek és a Novaja-Zemblja közt elterülő terjedelmes vízmedenczében, hanem szept. 1-jén az északi szélességnek körülbelől a 78-dik fokához és 40-dik perczéhez érkezve, maguk előtt szintén teljesen jégmentes tengert láttak végtelen távolra elterülni! Az Öböl-folyamnak, az Atlanti-óczeán e hatalmas forró égövi áramlatának hatása, mely oly nevezetes befolyást gyakorol északi és keleti Európa égalji viszonyaira, még e legtávolabbi jégvidékeken is érezhető. Az első benyomás, melyet e szabad tenger láttára Payer és Weyprecht érezhettek, az a tudat vala, hogy e perczben a legjobb és legbiztosabb ut áll nyitva előttök a sark felé, s e véleményeket maga dr. Petermann is magáévá tette. De hosszasabb utazásra nem voltak fölszerelve; tehát vissza kelle térniök amaz élénk óhajtással, hogy vajha most tett fontos fölfedezéseket egy teljesen fölkészült expedíczióval egészíthetnék ki! A merész utasok visszaérkezésük után siettek nagy horderejű fölfedezéseket a tudós világgal megismertetni, s ide vonatkozó nézeteiket bőven kifejtve a nevezetesebb földrajzi társulatoknak megküldeni. Az eszme, főleg Németország déli részében, meleg pártolásra talált. A tudomány terén vívandó e nemes verseny-küzdelemben Ausztria és Magyarország sem akart elmaradni a világ tengeri nagyhatalmasságaitól. A jelentékeny összeg, melyet az állam egy szervezendő északsarki expediczió költségeire adott, egy nyilvános aláirás magvát képezé, mely iránt a birodalom mindkét felében oly nagy érdekeltség nyilvánult, hogy rövid idő alatt 200,000 forint gyűlt össze. E szép eredmény előteremtésében legtöbb érdeme van Zichy Ödön grófnak, ki maga is 45,000 frtot irt alá e czélra. Bremerhafen kikötőjében egy 220 tonna hordképességü gőzöst épitettek és szereltek föl, mely szükség esetén vitorla segélyével is képes lesz tovább haladni, s az egész hajó ugy van tervezve, hogy a csekélyebb mélységű vizeken is akadálytalanul járhasson. A gőzgép 95 lóerőre készült. A hajó három évre van ellátva élelmiszerekkel és egyéb uti készletekkel. Az expedíczió eddigi terve szerint az első év a már tavaly meglátogatott vízmedencze megvizsgálására leend szentelve a Spitzbergi szigetek és Novaja-Zemblja között, s a telet a Tajmur-öbölben vagy a Cseljuszkin-fok (az oroszok Szevero-Vosztoknoi foka) körül szándékoznak tölteni, mely nemcsak a szibériai partnak, hanem az egész óvilágnak is a legészakibb pontja. A második évet a Cseljuszkin-fok és az Új - szibériai szigetcsoport közt elterülő tér átkutatására fogják fordítani; végre a harmadik évben Új-Szibériától a Behring-szorosig szándékoznak hatolni, eddigelé teljesen ismeretlen vidéken. Az expedíczió, mint mondottuk, nem ringatja magát ideális álmokban; sem a nyilt sarktenger, sem a Behring-ut elérését nem reméli teljes biztonsággal, noha főczélja épen ez volna; de bizván a szibériai folyók melegebb vizében, melynek hatása nyáron hihetőleg messze északra kiterjed és a tenger jegét megolvasztja, reméli, hogy az Ázsiától északra fekvő ismeretlen vidékre mélyen behatolhat. Annyi valószínű, hogy az expedicziónak a Cseljuszkinosok körül kegyetlen harczokat kellene a jéggel vivnia. Ha, mi elég sajnos lenne, az expedicziónak a harmadik nyáron sem a Behring-utat elérni, sem pedig azon át visszatérni nem sikerülne, nem maradna egyéb hátra, mint a hajót elhagyni és csónakokon Szibériába, s onnan hol vizén, hol szárazon Európába utazni. Elindulás előtt az expediczió összes tagjai egy térítvény aláírása mellett önkényt lemondottak minden fölkeresési expediczióról az esetre, ha nem sikerülne 1874. őszén visszatérniök. Ez pedig azért történt, hogy e nemzeti vállalat nemes pártfogóinak nehogy új költségeket okozzanak, miként ez Angliában történt, a Franklin-expedícziók idejében, melyek az államnak és egyeseknek 70 millió tallérjába kerültek. Payer legutóbbi levele szerint a „TegebthofF 1 (így nevezik az expedíczió hajóját,) július 14-kén, vasárnap reggel volt elindulandó Tromsőböl, hova ugyan e hó 3-dikán éjjel érkezett meg. Ezután úgy el lesznek zárva a czivilizált világtól, hogy csak véletlenül kaphatunk róluk vagy tőlök tudósítást. Végül még néhány szót az expedíczió tagjairól! A kis társaságban az osztrák-magyar birodalom valamennyi nyelve képviselve van: magyar, német, szláv, olasz — de a hajó nyelve az olasz. Hogy a vezérekkel mily szerencsés választást tett a vállalat, mondanunk is fölösleges. Weyprecht az osztrák tengerészet egyik legkitűnőbb tisztje, míg Payer már az egész világ előtt ismeretes, mint jeles hegymászó és sarkvidéki utazó. A két nevezetes férfi arczképét első rajzunk tünteti föl. Második rajzunkon Payer főhadnagy látható tökéletes ,,sarkvidéki toilette"-ben s a mint látszik, máris annyira otthonos e rideg tájakon, mintha ott is csak az európai havasok csúcsán vagy jégmezőin járkálna; a lábai előtt heverő bozontos fehér medve, ugy látszik, hatalmas ellenére talált benne. Az expediczió egyetlen magyar tagja, dr. Kepes Gyula honvéd dandárorvos, megígérte, hogy lapunkat a kis uti társaság élményeiről koronként, a mikor t. i. a levélküldésre alkalom nyilik, tudósítani fogja. Első levele, melyet Tromsőböl jul. 13-án éjfélkor, épen elindulása előtt, irt lapunk szerkesztőjének, már megérkezett s alább egész terjedelmében veszik olvasóink. Solmi Lajos: Eredeti levél az északsarki expediczióról. Tromsö (Norvégia), julius 13. T. szerkesztő ur! Levelét épen most kapom, midőn a „Tegetthoff" gépe már füttetik, és a sors a borzasztó ismeretlenbe vezet; sajnálom, hogy előbb nem érkezett, sok érdekest írhattam volna eddig is. Most már annyi időt sem vehetek magamnak, hogy pár perezre a városba mehessek, szükségleteimet bevásárolni; e sorokat egy csajkásnak akarom átadni, nem tudva, elérkezik-e rendeltetése helyére. . . Az osztrák-magyar expedíczió czélja mindenekelőtt sarkvidéki tudományos kutatások. Ideális czélja: az észak-keleti átmenetet megkísérteni, s a Behring-utig hatolni. Három század előtt a hollandi Barentz kisértette meg ezt először, a ki eszményének martyrja is lett, sajnálatra méltó módon veszvén el. Maradványait mult nyáron Carlsen norvég i czetszigonyász fedezte föl, ki a jelen expedicziónál rozmár-vadász minőségében (Wallrossjäger) működik. Utunk Tromsőtől Novaja-Zemblja felé vezet, innen a Cseljusskin-fokot akarjuk elérni, és ez lenne az első téli állomás (még eddig senki sem érte el); a 2-dik nyáron az uj-szibériai partok mellett, (ahol tudományos kutatások tétetnek, ugy szintén népismerek is, szamojédok, tungusok, csukcsok, jakutok lakván e vidéket,) a Wrangel-földig, itt lenne — ha lehetséges, — a második telelés; — harmadik nyáron a Behring-utat, azután Chinát, Japánt érintve, a Suez-csatornán haza. Könnyen lehetséges, hogy hajónkat elveszítjük, azon esetben vagy csolnakon valamely szibériai folyón át, vagy pedig Szibérián át gyalog térünk haza. Elérjük-e vagy nem a Behring-utat, az a sors könyvében van megírva, mi mindnyájan el vagyunk határozva, és csak sikerrel kívánunk visszatérni. Mennyit lehet itt kutatni! A Cseljuszkin-fok északi csúcsától kezdve a Kolyma folyam torkolatáig még ember soha sem volt! Közöttünk a legnagyobb egyetértés uralkodik, viszály nem fordulhat elő, testvérek, bajtársak vagyunk. _ Az expediczió tagjai: Parancsnok: Weyprecht tengerésztiszt, a legkitűnőbbek egyike, elhatározott, komoly és tudományos képzettségű egyén. Mintha a sors is sarkvidéki expediczió parancsnokául szemelte volna ki. Nemkülönben Payer, a szárazföldön teendő utazások parancsnoka. Csekély személyem mint orvos vesz részt az expediczióban. Brosch első tiszt, Orel második, Krisch gépész, Lusina kormányos mester, Carlsen