Vasárnapi Ujság – 1872
1872-10-27 / 43. szám - Benza Ida 43. szám / Arczképek, Hazaiak - Benza Ida (arczkép) E. L. 525. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szent-Kereszt 43. szám / Táj- és uti-képek, Hazaiak - Kiköltözés Elzászból 43. szám / Történelmi képek - Öt hét léghajón: A Rubeho 43. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok
Tizenkilencedik évfolyam. Előfizetési feltételek a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 frt. Fél évre 3 frt. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 frt. — Fél évre 2 frt. 50 kr. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politika! Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Kaasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. A múzsák egyik elkényeztetett kedvenczét mutatjuk be olvasóinknak ez arczképben. A mai korban, az anyagilag terjedő és a nagy művészek s valódi művészet hanyatlási korában, midőn minden csak a pillanatnyi hatásra van számítva, s a művészet rovására oly sok visszaélés történik, midőn a másodrangú tehetségek egész raja lepi el a színpad deszkáit s uralkodik a lámpa-világon, midőn az énekművészetet már oly köznapi szempontból tekintik, hogy csak egy kis hang, csinos színpadi alak legyen — a többi magától jó: valóságos eseménynek kell tartanunk a művészet világában, ha valódi művészettel találkozunk, mely a néma hangjegyekből a költő legbensőbb gondolatait tudja leolvasni s a középszerűségek által eddig vagy hibásan előadott, vagy rejtve hagyott szépségeket a teremtő művész szellemében tünteti föl. A mai kor énekesei és énekesnői közt már csak ritka kivételek azok, kik a természettől nyert hangadományt egyesítni tudják a költői felfogással s művészi kivitellel, kik életet tudnak lehelni az ének-szavakba, kikben a gondolkodó szinész s teremtő és alakító művész egyesül az énekessel, ellentétben azok nagy számával, kiknek a művészet csak lelketlen mesterség és pénzkereset, kik üres hatásvadászattal és modorossággal rontják a jó izlést s kivetkőztetik a művészetet egyszerű fönségéből. Hazánk eddig sem volt szegénynek mondható úgynevezett világművészekben, egy Liszt, Joachim s mások élő példák erre; de ezek működése eddig leginkább külföldön nyilvánult s dicsőségüknek csak árnyékát vetették hazánkra. Annál őszintébb örömmel kell tehát üdvözölnünk, ha egy valódi hivatott hazai művésznő körünkbe jő, hogy tehetségével hazai művészetünket szolgálja. Benza Ida, jó emlékezetben élő néhai buffónk Benza Károly leánya, született Pesten, 1848-ban. Bár hazánk teréinduló harcz üvöltött akkor, az ő bölcsőjét a múzsák állták körül: a dal és a humor múzsái, képviselve atyja személyében, ki már kisded korában észrevéve leányában a művészet égi szikráját, lelkiismeretes gonddal éleszté s ápolá azt, s az első énekoktatásban is maga részesité leányát. 1863-ben a család Bécsbe költözvén, Benza Ida az akkori legjelesebb bécsi énektanároknál Proch, Salvi, Bochholz-Falconi asszonynál a császári opera-iskolában folytatta tanulmányait s nyerte magasabb kiképeztetését. Leginkább Bochholz-Falconi asszony volt az, ki helyes úton fejlesztette tehetségét s vezette őt be a művészet magasabb titkaiba. 1865-ben Bécsben lépett föl először Gounod ,,Faust"-jában mint Siebel. De tehetsége lassanként tért hódítván, rövid időn már a legnagyobb szerepeket énekelé, minők Selika az „Afrikai nő"-ben, Margit „Faust"-ban s egyik legnagyobb alkotása Iphigenia Aulisban s Glucktól, rohamban hóditá meg a bécsi közönséget, melynek csakhamar kedvenczévé lön. — 1868-ban Olaszországba ment, s a milanói Scala-szinházban lépett föl Verdi „Don Carlos"-ában mint Eboli herczegnő s Marchetti „Ruy Blas"-jában mint királyné, a zene iránt ugy is fogékony olaszokat valóságos lelkesedésre ragadván. Innen körútra indult; meglátogatta Reggiot, Florenczet, Triesztet, Paduát, Bergamót s Lissabont; körútja valóságos diadalmenet volt. 1870-ben Turinban énekelt , de hirtelen rekedtség lepte meg, ugy hogy hangjának félévi pihenésre volt szüksége. Felüdülvén, Pesten énekelte Valentinét a „Hugonották"-ban. Mindenki emlékszik még, mikép emelte érvényre Meyerbeere nagyszabású alakját: a közönség lelkesedéssel határos tetszésnyilatkozatokkal kísérte egész előadását, mely sokáig feledhetlen lesz közönségünk előtt. Pesti szereplése után akkori szerződési helyére Sz.Pétervárra utazott az operai idényre, de itteni diadalai közepette súlyos csapás érte. Atyját, kihez a leány és tanítvány kettős ragaszkodása, szeretet és hála kötötte, elragadta a halál. Másrészt a hideg orosz éghajlat következtében hangjára ismét makacs rekedtség nehezült, mely képtelenné tette a további éneklésre, s melynek folytán utólag pihenésre volt szüksége. A mult nyarat Badenben és Emsben töltötte, hol hangja csaknem teljesen helyreállván, most Pesten nemzeti színházunknál van szerződtetve mint rendes tag. BENZA IDA.