Vasárnapi Ujság – 1873
1873-08-24 / 34. szám - Baker Sámuel és neje 34. szám / Arczképek, Külföldiek - Baker Sámuel és neje (képpel) Sámi Lajos 401. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Felső-Nilus vidékéről: A benszülöttek fegyverei és házi eszközei 34. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - A Felső-Nilus vidékéről: Baker zsirafokat üldöz 34. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - A Felső-Nilus vidékéről: Néger kovácsok 34. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - A karlisták táborából 34. szám / Történelmi képek
Huszadik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft. — Félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Ujság: Egész évre 8 ft. Félévre 4 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Félévre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik.— Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 kr. Alig hogy Stanley a földrajz barátait az ősz Livingstone sorsa felöl félig-meddig megnyugtatta, máris egy másik nem kevésbbé merész afrikai utazóról érkeztek aggodalmas hirek a „fekete földrész" ismeretlen belsejéből. Baker Sámuel és hőslelkű neje már 1869 óta bolyongnak a Nílus felső folyását képező mellékfolyók merőben ismeretlen vidékén az egyiptomi alkirály megbízásából, anélkül, hogy róluk biztosabb tudósítás érkezett volna Európába. Végre az idén kora tavasszal egy csonka és nem egészen érthető távsürgöny járta be a világot ama megdöbbentő hírrel, hogy a rettenthetetlen utazó és neje maroknyi kíséretével együtt kénytelen volt megadni magát a vad bennszülötteknek, kik aztán őket az utolsó emberig meggyilkolták. Szerencsére a hír nem volt igaz és a „Times" legutóbbi számai, melyekben Baker maga írja le utóbbi élményeit, minden kétségen fölül helyezik e kitűnő férfinak és derék nejének, ha nem is nagyon kényelmes, de mindenesetre biztos és megnyugtató helyzetét. Baker utazásai, melyekben őt magyar születésű neje önföláldozó hűséggel követé, oly érdekesek és kalanddúsak s fölfedezései a Nilus felső vidékén már eddig is oly nagy fontosságúak, hogy életének s viszontagságos utazásainak rövid ismertetése nem fog érdektelen lenni olvasóink előtt. Sir Samuel White Baker 1821-ben junius 8-án született Angliában Worcestershire tartománynak Thorngrove nevü helységében, gazdag földbirtokos szülőktől. Már kora ifjúságában feltűnő hajlamot tanusított a kalandok iránt és szenvedélyes vadász volt. Alig végezte tanulmányait s azonnal elhagyta Angliát, s hogy a forró-övi tartományok egészségtelen égalját annál könynyebben megszokhassa, egye- Baker Sámuel és neje. lőre a Dobrudzsa mocsáros vidékére ment Bulgáriába s később attól délre a Czernavoda és Küsztendzse közt épülő vaspálya előmunkálatainak vezetését vállalta magára. Vadászkalandozásai 1845-ben Ceylon szigetére vezették őt, hol nagy kedvteléssel üldözte az elefántokat s egyúttal vágya kerekedett arra is, hogy valamikor az Afrika belsejében élő elefántokat és azok vadászatát az ázsiaiakkal összehasonlithassa. Lassanként erős elhatározássá érlelődött benne a szándék, hogy egyúttal a Nilusnak évezredek óta hiába keresett forrását is fölfedezze. Ceylonban 1848-ban fivérével, Baker ezredessel nagyszerű kávé-ültetvényt rendezett be s ott maradt nyolcz évig. Ekkor visszatért Angliába, hol 1855-ben kiadta első munkáját, mely sok egészséges humorral beszéli el forró övi pályafutásának különböző, érdekes viszontagságait. E munka kedvező fogadtatása még jobban fölbátoritá őt régi kedvencz szándékának, a Nilus forrásai fölkeresésének kivitelére. 1861-ben tehát egy expedicziót szervezett és elindult a Niluson fölfelé azzal az elhatározással, hogy Spekenek és Grantnak, kik Afrika keleti partjáról, Zanzibárból szintén a Nilus forrásainak fölkutatására indultak, s e folyón szándékoztak lemenni Kairóba, észak felől elejökbemegy. Baker most nem utazott egyedül, elindulása előtt egy bátor lelkű fiatal magyar nő csatolta sorsát az övéhez, ki határozottan kijelentette, hogy kisérni fogja legveszélyesebb utazásaiban is. „Oly örömest hagytam volna öt," —írja Baker, — „a boldog családi tűzhely otthonias melegénél, mert előre borzadtam, midőn rá gondoltam, hogy mily veszélyeknek és elhagyatottságnak leend kitéve védelem és ápolás nélkül a rideg pusztaság közepette. Hiába kértem, hogy maradjon Kairóban, nemének állhatatosságával és önfeláldozásával ragaszkodott abbeli szándékához, hogy a szomorú megpróbáltatások idején se maradjon el tőlem. Ellenvetéseimre Ruth szavaival felelt: „Bárhova mégy, veled megyek. Az a föld lásson engem is meghalni, ahol te meghalsz és ott akarok a sírban pihenni, ahol te pihenni fogsz." Lám, a hű magyar nő idegen földön, idegen férjjel szemben sem tagadja meg magát! Hogy Afrika égaljához és az ottani utazás veszélyeihez némileg előkészíthesse ma BAKER SÁMUEL ÉS NEJE.