Vasárnapi Ujság – 1873

1873-09-21 / 38. szám - Karlista vezérek: Don Alfonso 38. szám / Arczképek, Külföldiek - Karlista vezérek: Saballs 38. szám / Arczképek, Külföldiek - Viktor Emánuel 38. szám / Arczképek, Külföldiek - Viktor Emánuel (arczkép) 449. oldal / Élet- és jellemrajzok - Alpacák és csavar-kecske 38. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Dobsinai jégbarlang: I. A barlang átmetszete. II. Az egyik jégoszlop alsó része 38. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság

Huszadik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft. — Félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft. Félévre 1 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Félévre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 kr. Abból a viszonyból, mely a szabadság és egység felé törekvő Olaszország s a des­potismus és „divide et impera" elvét erő­szakkal is fenntartó Ausztria között évszáza­dokon keresztül fennállott, bármi hihetetlen tünemény, több valószínű­séggel volt követ­keztethető, mint az, a­mit valósággal meg­történni látunk. Népirtó háborút is kön­­nyebben jósolhatott volna a két ország között valami politikai jövendőmondó, mint azt, hogy a mindig legyőzött ország feje­delme egyszer még a győzőhöz közeledik, s baráti jobbot nyújtson neki. Az Andrássy gróf által ve­zetett külpolitikának jutott a feladat, hogy a politikai kény­szerűség fenyegető helyzetét fölismerje, s a régi ellensége­ket szövetséges barátokká te­gye egy mindkettejüket ha­lálosan fenyegető nagyobb el­lenség, a politikai és társa­dalmi reakczió ellen, melynek zászlója alá a trón­ restauráló feudálisok és a pápa világi ha­talmát visszaállítani akaró ul­tramontánok tábora Franczia-és Spanyolországban legkivált, de a többi Európában sem kü­lönben szegődött, elkeseredett harczra minden ellen, a mi korszellem, a mi szabadelvű­ség, a mi demokraczia. Most Bécs és fejedelmünk udvara kedves vendégként ün­nepli a­zt, kivel annyi elkese­redett csatában állott szemben halálos ellenségként. Látszik, hogy megváltoztak az idők s azok fordultával a legelkese­redettebb ellenségből legjobb barát lehet. Viktor Emánuel e hó 17-én d. u. érkezett Bécsbe s azóta ünnep van a Lajthán tuli me­tropolisban. Koronás főt még nem fogadtak oly szivélyesség­gel, a minőben a „ré galantuomo", a becsü­letes király részesül. Minden társalgás, minden beszélgetés tárgyát csak ő képezi, a közérdekeltséget ő monopolizálja. Az egységes Olaszország első királya valóban a szerencse gyermeke. Nem hiába Viktor Emánuel, mondják alattvalói, hogy 1820. márczius 14-én burokban született, mert azt, a­mi becsvágyó atyjának trónjába került,ő arány­lag csekély fáradsággal érte el: a szép, a nagy, az egységes Olaszország koronája oly könnyű szerrel, éretten hullott az ölébe, hogy még a fát is alig volt szükség meg­ráznia. De a szerencse mellé az ő részéről ta­pintat is járult. Megértette a kor intő szavát s megindult az egyetlen helyes uton, meg­adván népének a szabadságot és jogot, amaz alkotmány védelme alatt, melyet atyja Szár­diniának adott volt. Meg tudta választani a férfiakat, kik atyja nagy müvének befeje­zésénél segitségére legyenek. Az igaz,­hogy korán megkezdte a tapasztalás iskoláját, már bölcsője a forradalom hullámai közt ringott, s annak következményei hazátlanná, száműzötté tették atyját. S midőn Károly Albert király évek múlva országába vissza­tért, ő és neje, Terézia királyné a trónörököst és ifjabb fiukat, a genuai herczeget, nem haboztak gondos és szabadelvű nemzeties nevelésben részesiteni. Midőn Viktor Emánuel koronaherczeg 1842. jun. 3-kan összekelt Adelhaid főher­czegnővel,­­Rainer osztrák főherczeg, Olasz­ország alkirálya és Károly Albert egyik nővérének leányával): a szardiniai udvar szorosan látszott Ausztriához ragaszkodni. De már akkor Károly Albert nem minden rokonszenv nélkül nézte az Ausztria-ellenes mozgalmi párt lépéseit. Rainer főherczegnek 1848-ban menekülnie kellett a fölkelés elöl, melyet veje is tá­mogatott s Viktor Emánuel követte atyját ama léthábo­ruba Ausztria ellen, mely utó­végre, daczára minden hősi önfeláldozásnak, Szardinia le­veretésével végződött. Károly Albert ott kénysze­rült a csatasikon Novara harcz­mezején fia javára lemondani a koronáról s száműzetésbe menvén, Viktor Emánuelre bizta az Ausztriával megálla­pítandó kiegyezést. A béke megköttetvén, az ifjú király mindenekfölött arra gondolt, hogy a háború által országán ejtett sebeket gyó­gyitsa, a törvényes szabadsá­got alkotmán­nyal biztositsa, hogy a forradalmi párt üzel­meivel szemben nyugodtan és mérséklettel lépjen föl, hogy az olasz egységet minden alka­lommal hangsúlyozza, de leg­kivált, hogy országa védere­jét lehetőleg kifejtse. Ezáltal megőrizte országát a kudar­czoktól s egész Olaszország­ban rendkivüli népszerűségre vergődött. A krimi hadjáratban, melyben szárd csa­patok is részt vettek, még szorosabban si­mult Francziaországhoz Ausztria ellen s megkötő ama szövetséget, melynek követ­kezménye az 1859-diki háború lett, midőn VIKTOR EMÁNUEL.

Next