Vasárnapi Ujság – 1874

1874-08-02 / 31. szám - Theodor hősiessége. (Amerikai beszély.) Angolból S. L. 483. oldal / Elbeszélések; genreképek

484 VASÁRNAPI ÚJSÁG. XXI. ÉVFOLYAM.­­ 31. SZÁM. tos is volt mindig. Reszkető ujjakkal kap­kodván a távozó nagyság — egy csinos arcz — után, Gordon asszony a női sziv gyarló oldalának élő példája vala. Szépsége és önzése fiatalkorában oly férjet szerzett szá­mára, milyenről nem is álmodott. Miután elvesztette és Európába ment, kissé még a vén dühöngő Sir Grayt is lecsillapította. Itthon számos megbízhatatlan imádja volt, a többek közt — miként susogták — Theodor atyja is (a­kit mi az öreg VIII-ik Blackburn Henriknek neveztünk, gyakori menyegzőiről). Ő az epedésnek félreismer­hetetlen árnyait hagyta Gordon asszony egész lényén, selyemfürtü fiatal fején és rózsás arczán. De Blackburn Penelope rögtön felérte és­szel a dolgot s megmenté papáját attól, hogy »negyedszer is bolonddá tegye ma­gát.« No de hisz' ezek már nagyon régi dolgok. Igy, bár még csak reggel vala, Gordon asszony elérte szépségének esthajnalát s annak árnyékában vonta meg magát, hogy bánkódhassák utána. Félő aggálylyal nézte magát a tükörben s rögtön lebocsátotta ablakának zsaluit, a­hogy a ko­csikerekek zörgését meghallotta. Helyén valónak látjuk itt megmondani, hogy Gordon asszony nem szerette Mabelt. Tulajdonképen egyik leányával sem sokat törődött, de különösen Mabelt sohasem szerette és sohasem értette meg. Sehogy­sem tudta fölfogni és megszeretni azt a nemes, szélesebb látkörű természetet, a­mely annyira különbözött az övétől. De Black­burn Theodor iránt mély tisztelettel visel­tetett. Nagy gazdagsága, régi neve s talán az a tova tűnni nem akaró bánat is, hogy nem lehetett mostohaanyjává: mindez köz­reműködött arra nézve , hogy Theodort ő előtte fontos egyéniséggé tegye. Mabel iránt tanúsított barátsága új és váratlan érdekeltséget ébresztett föl benne saját leánya iránt. Korlátolt természeténél fogva Gordon asszonyra nehéz volt befolyást gyakorolni, de Theodornak, bár béna és roskatag volt, mégis volt némi befolyása fölötte. Theodor mindenkor, mint valódi »gentleman« jelent meg, s így Gordon asszony uj fonadékkal toldá meg szép hosszú fürtjeit, mikor őt kapujához köze­ledni látta. »Ön tehát — mint hallom — még ka­rácsony előtt Angolországba megy, Gor­don asszony?« — kérdé Theodor. »Igen, igen, Blackburn úr, kedves Anasztáziám itt már érettünk. A karácsont az ősi yule-log (karácsonyi kandalló) mel­lett fogjuk eltölteni — miként az a kedves Washington Irwing mondaná. Ami engem illet, nagyon félek a téli utazástól, hiszen oly finom, gyönge vagyok! De hát köte­lesség, tudja ön Theodor — és a köteles­ség drága gyermekeim bármelyikéért akár Kamcsatkába is elvihetne, miként ön jól tudhatja —« Theodor szemeiben valami azonnal félbeszakítá beszédét, maga sem tudta elképzelni, hogy miért. Azt sem tudta megmagyarázni magának, hogy egy órai beszélgetés után, melyet Theodorral foly­tatott, miért változtatta meg minden tervét s miért igérte meg neki, hogy Mabelt, mi­előtt Angliába mennének, Berlinbe viendi, Von Graefet megkérdezni. Vajjon csakugyan meg volt-e ijedve Mabel miatt ? — vagy értelmének korlá­tolt határán az a gondolat tört keresztül, miszerint Theodor megérdemli, hogy vele jó lábon álljon, s talán, ha Mabel gyógyít­hatatlanul vakká lesz, igen értékes jó ba­rát válhatik belőle? Nem kellemes dolog egy gyönge elmét nyomról nyomra követni tekervényes álutain és erre-arra tett bo­lyongásaiban. Egy dologról bizonyos vala : Sir Gordon Guy bizonyára elsőséget fog adni a csinos, életerős Constance-nak. DEMSI­ SI TEMPLOM HÁTSZEG VIDÉKÉN.

Next