Vasárnapi Ujság – 1874
1874-09-06 / 36. szám - Utazás a tenger alatt. Verne Gyula regénye után. (28 képpel) 567. oldal / Elbeszélések; genreképek
568 VASÁRNAPI UJSAG. XXI. ÉVFOLYAM.— 36. SZÁM. vei, melyből érzés és szenvedély látszik sugárzani. A levegő is még népesebb volt mint tegnap. A tengeri madarak sokasága vijjogva kerengőzött, csoportosult, szállt sült meg a tájon. Kora reggel levén még, nyolcz óra s délig négy egész óra még, a két természetbarátnak elég ideje volt jól szemügyre venni mindent s ők az alkalmat nem is mulasztották el. Barangolásukban egy sziklafok akasztotta meg, mely egészen behatolt a tengerbe, s mely mögül vagy inkább alul oly orditozás hallatszott, mintha a mezőn legelő bikák dulakodnának. Rozmárok voltak, a jeges tenger e félelmes vadállata, mely irtózatos agyarával ijeszti s veszti el vadászait, gyakran egymás közt is öldöklő harczra kel, de jó kedvében enyelegni is tud társaival. Alakja a fókáéhoz hasonló, de roppant éles agyarain kívül szemének vad tekintete is megkülönbözteti ez ártatlan, jámbor rokonától. Bőre vastag és redős, vöröses barna, szőre gyér és kurta. Hossza, ha egészen ki van nőve, meghaladja a két élet. Tizenegy óra volt, mikor a tanár és Conseil a kiindulási ponthoz visszaérkeztek. Nemo kapitányt sziklája csúcsán állva találták. Várta a napot, hogy kisüssön. Merev tekintetével északnak fordult, ahol tudta, hogy a napnak (a déli sark dele északra van) most járnia kell. De a nap nem sütött ki. S ez a nap is, az utolsóelőtti, el volt veszve az észleletre. Aronnax e fölötti aggodalmát fejezte ki a kapitány előtt. — „Egy jó mégis van e két napi sikeretlen várakozásban," — mondá Nemo kapitány— „föltéve, hogy holnap csakugyan tiszta s napos delünk lesz. Mert márczius 21-dike épen az a nap, a mely csakugyan legkedvezőbb az észlelésre. Csak chronometeremre kell tekintenem, s ha eznap délben (a láthatár alatti sugártörést hozzá számítva) a naptányért épen középen metszi a látkör, akkor a pólusnál vagyunk. Ha délben a nap középpontja felül van a láthatáron, akkor északra vagyunk még a déli sarktól. Tehát: reméljünk holnapra!" Nemo kapitány visszatért a hajóra. De a tanár és szolgája künn maradtak még barangolni, nagy örömükre, egy ritkaságot is találtak: egy pingvin-tojást, mely a madár nagyságához mérve feltűnően nagy, s melyért akármely szenvedélyes gyűjtő ezer francot szivesen megadott volna. Másnap, márczius 21-kén, már reggel öt órakor a hajó fedélzetén voltak. Nemo kapitányt már ott találták. Az időt nézte. Az jóval biztatott, mert észrevehetőleg tisztult s fényes delet engedett remélni. Reggeli után csónakba szálltak s kilencz órakor a szárazon voltak. Az ég tisztának látszott s a köd kevésbbé volt sűrű. Mintha nemcsak ők várták volna a napot, de a nap is még egyszer szét szeretett volna pillantani e tájon, mielőtt félévre búcsút mondana — ugy látszék késziti magának az utat s szét akarja vonni függönyeit, melyek közül kitekinthessen. Utasaink, jó reménytől sarkalva, a sziget legmagasabb csúcsát választották ki, teendő észleletek számára. Két óra kellett, mig a félig porfir, félig bazalt sziklára fölmászhattak. Onnan széttekintve felséges látvány nyilt meg szemeik előtt. Északra a végetlen nyilt tenger terült el előttök, melynek csak a láthatár körvonala vetett határt. Délre, lábaik alatt, csillogó fehér hófödte mező terült. Felettök szelid, halvány-kék ég, ködtelenül. Északon, a nap feje már ütögette föl sugárszarvait a láthatár alól, mert e napokban épen a láthatáron jár körül a sarki vidéken s délben sem emelkedik egészen föléje, de éjjelre is csak alig bukik alá. A tenger színén fénylő hullámok vetődtek föl és simultak el ismét. Távolban a Nautilus, mint egy alvó czet, libegett a vizén. A sziklacsúcsra fölérve, Nemo kapitány mindenekelőtt annak magasságát a tengerszin fölött vette föl a barometrummal, mert észlelete pontossága végett erre is szüksége volt. Háromnegyed tizenkettőkor a naptányér széle megjelent a láthatár fölött, s utolsó sugarait aranyként kezdé szétömleszteni ez ember nem járta síkságon. Nemo kapitány, pontos távcsővel, mely egy belsejébe alkalmazott tükör által a sugártörés (refractio) hibáját helyre hozta, a nap felé fordult, mely lassú, rézsútos emelkedéssel, mintegy bújva a láthatár vonala fölött, jött fölebb-fölebb, mig a chronometert Aronnax tanár kezébe adta, hogy mondja, mikor dél van. — „Dél van!" — kiálta egyszerre. — „A déli sarknál vagyunk!" felelt rá Nemo kapitány komolyan s Aronnax kezébe adta a látcsövet, mely a napot tökéletesen ketté szelve a láthatár vonalától mutatta. Nemo kapitány most lassan, a szemléletbe, elmerült tanár vállára tette kezét s így szólt: — „Uram! 1600-ban a hollandi Gheritk, vihar s tengerfolyamok által elsodorva, a déli szélesség 64 °-áig vetődött s fölfedezte Uj-Shetlandot. 1773-ban, január 17-kén, a hires Cook a 38-ik délkörön haladva a szélesség 67 ° 30'-ig hatolt s 1774. január 30-kán, a 109-dik délkörön egész a 71 szélességi fokig. 1819-ben az orosz Sellinghausen a 69-dik foknál találta magát s 1821-ben a 66-diknál, a nyugoti hosszuság 111 ° alatt. 1820-ban az angol Brunsfield feljebb menni a 65-dik foknál. S 5 . nem birt ugyanazon évben az amerikai Morrel, kinek előadása azonban nem igen megbízható, a 42-dik délkörön haladva, szabad síkvizet talált a 70 ° 14' alatt. 1825-ben az angol Powell nem tudott túlmenni a 62-dik fokon. Ugyanazon évben, egy egyszerű fókavadász, az angol Weddel a szélesség 72' 14'-ig fölment a 35-dik délkörön, sőt a 74 ° 26'-ig a 36-dik hosszúsági fokon. 1829-ben az angol Forster, a Chanticleer parancsnoka, birtokba vette a délsarki kontinenst, a hosszúság 66 ° 26' és a déli szélesség 63 ° 26' alatt. 1831-ben február 1-jén az angol Biscoe fölfedezte az Enderby-földét, a szélesség J ' 68 ° 57' alatt, 1832-ben február 5-kén az Ade-O lájd-földét a 67. szélességi fok alatt, s február 21-én a Graham-földét a 64 ° 45' alatt. 1838-ben a hírneves franczia Dumont D'Urville, megj . , 7 o akasztva a 62 ° 57'-nel a jegesek által, fölfedezte a Lajos-Fülöp-földet; két évvel később pedig, ujabb déli útjában, január 21-kén, a szélesség 66 ° 30' alatti földet Adelia, s egy héttel rá a 64 ° 40' alattit Klára partjának nevezte el. 1838-ban az angol A Wilkes a századik délkörön a hatvankilenczedik egyenközüig hágott föl. 1839-ben az angol Balleny fölfedezte a Sabrina-földet épen a sarkkörben. Végre 1842-ben, január 12-kén, az angol Ross Jakab, az Erebus és a Terror vulkánok lábánál, a keleti hosszúság 171 ° 7' és a déli szélesség 76 ° 56' alatt a Victoria-földet találta; ugyanazon hó 23-án a 74-dik egyen közül érintette, a legdélibb pontot addig elő 27-kén a 76 ° 8'; 28-kán a 77 ° 32'; február 2-án a 78 ° 4' magasságáig hatolt. S a következő évben visszatérő o vén még egyszer, már csak a 71 °-ig birt emelkedni. .. És ime én, Nemo kapitány, ma, 1868. márczius 21-kén, én eljutottam egészen a déli földsarkig, a 90 °-ig — s ezennel birtokba veszem O' oe délszaki földet, mint a föld hatodik kontinensét." — „És ki nevében, kapitány?" — „A magaméban, uram." S ezt mondva, Nemo kapitány egy fekete zászlót bontott ki, melynek szárnyára, aranynyal egy nagy N. volt hímezve. Azzal az épen letűnő nap felé fordulva, melynek hunyó sugarai csókolták a láthatárt, fölkiáltott: — „Isten veled, nap! Áldozz le, ragyogó fény! Pihenj le a szabad tengerbe s borus hathónapig tartó árnyékot uj birodalmam fölé!" (Folyt. követk.) Egyveleg. — Amerikai városok. A világ gyakran bámulja ama gyorsaságot, mellyel az amerikai Egyesült Államokban városok épülnek, terméketlen sivatagok dúsan termőföldekké alakittatnak át. Amély gyors azonban az emelkedés, és oly gyors a hanyatlás. Ezt is igazolják a bányavárosok, melyek a nyugaton csak addig virágoztak, míg az aranymosás valamit jövedelmezett. Ugyanezt láthatjuk most Pennsylvaniában. Pithole város alapítását gazdag petroleum-forrásoknak köszönő; hét hó lefolyása alatt a város már 15,000 lakost számlált, volt két színháza, voltak templomai, nagy törvényhatósági épülete, stb. De amily gyorsan emelkedett, ép oly gyorsan hanyatlott e város nagysága. A petroleumforrásokat bíró társaság czélszerübbnek tartotta csöveket rakni a forrásoktól egész a tenger melletti rakodóhelyig, mi által 4000 munkás keresetét vesztette és ez azt eredményezte, hogy a munkások másfelé fordultak munkáért; a 34 szálloda és 2000 lakház üresen áll és az előbbi élénk város már csak kilencz családnak szolgál lakhelyéül. — Czethal, mely egy hajót támad meg. Londoni lapok a „Minstrel King" bárka kapitányának jelentését közlik, mely szerint az említett hajó 1874. május 19-én az 54 ° déli szélesség és a 85 ° nyugati hosszúság között éjfél utáni 2 órától kezdve reggeli 6 óráig iszonyú nagyságú czethal által vétetett üldözőbe. A hal a hajót többször megrohanta, s midőn a czethal a hajó alá került, annak orrát 12 —18 ujjnyira emelte ki a vízből. Egy ízben kidobta helyéből a kormányt, mely alkalommal a kormányt tartó két tengerész földre teríttetett. A hajó legénysége ekkor ijedtében előkeresett mindenféle sípot, dobot, meghúzta a harangot, megszólaltatta a ködkürtöt és kegyetlen lármát csapott, mire aztán a czethal otthagyta a hajót. A megtámadott hajó 150 lábnyi hosszú és a czethal is majdnem ily hosszú volt, a hajó legénysége legalább 130—140 lábnyi hosszúra becsülte. — Sajátságos végrendelet. Egy asszony a következő végrendeletet hagyta: „Miután kutyám volt leghűségesebb barátom, őt nevezem ki végrendeletem végrehajtójának, s egész vagyonomat rendelkezésére bízom. Az emberek ellen nagyon sok panaszom van. Nem érnek semmit sem erkölcsileg, sem physikailag. Kedveseim gyengék, hűtlenek és csalfák voltak; barátaim kétszinüek és csalárdok. Minden élőlény között egyedül csak a kutyámban ismertem föl a valódi jó tulajdonságokat. Tehát hadd örökölje minden javamat, s pénzemet azok között oszszák föl, kiket kutyám szeretni fog." — Páris legrégibb kávéházát, mely 1627-ben nyilt meg s az első nyilvános intézet volt, hol a vendégeknek ingyen tartottak hírlapokat, közelebb bezárták; a mult században Voltaire és Rousseau is jártak bele, egyszer pedig József császár is meglátogatá. UTAHS A TENGER ALATT: „Isten veled nap!"