Vasárnapi Ujság – 1874
1874-09-13 / 37. szám - Bank és tőzsde (6 képpel.) 579. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
VASARNAPI UJSÁG. XXI. ÉVFOLYAM. — 37. SZÁM juknak és lelkeknek tetszett, szép nőket, keleti fűszereket, jó bort, aranyat, — s néha még foglyaikért jókora váltságdijat is követeltek. A rabló lovagok példáját mások is követték, talán kevesebb udvariassággal, de az üzletág ép oly kimerítő és alapos ismeretével. Az utféli csárdákban megkésett utazót ezer veszély fenyegette, mit mind az emberek bálványa, az arany idézett föl. Módról kelle gondolkozni, mely egyesítse a készfizetés lehetőségét azzal, hogy föltünés nélkül legyen elvihető bárhová. Az élelmes olaszok addig gondolkoztak, míg O O ' o kitalálták a váltókat. Ugyanis az illető egyén letett a pénzváltónál egy bizonyos összeget, melyről egy iratot kapott. Ez irat pedig egy másik pénzváltóhoz volt intézve, azért, hogy ez az iratban foglalt összeget a bemutatónak kifizesse. A távollevő pénzváltó pedig más alkalommal ugyanily módon hajtotta be ügyfelétől azon összeget, melyet neki hitelezett. E kétfajta üzletből fejlődött ki a mai banküzlet, melynek öt faját különböztetjük meg: 1) Griro-üzlet, melybe egyes emberek tetszés szerinti összeget tesznek le elismervény mellett. Ha az illető valakinek fizetni akar, csak egy utalványt állít ki az illető bankra, mely ezt — a letett pénz összegéig — beváltja. 2) A letéti üzlet. A pénztulajdonosok eleinte a pénzváltók vagy bankárok szilárdabb épitésü, nagyobb biztonságú épületeiben iparkodtak elhelyezni pénzeiket, kincseiket, értékeiket. A giro-bankok erre hajlandók voltak, mert ez nem csupán kellemetlenséget nem okozott nekik, de még jövedelmi forrásul szolgált, amennyiben a megőrzés gondjai és fáradságaiért bizonyos összeget fizettettek maguknak. A bankok természetesen kötelezvényeket állítottak ki a náluk letett összegekről, melyekben a letétemény bármikori visszaadására kötelezték magukat. E kötelezvények átruházása már idejekorán kényelmes eszköznek bizonyult arra nézve, hogy az ember tartozását ezáltal kiegyenlítse. A bankok ez átruházást lehetőleg megkönnyítették s elvégre egészen szükségtelenné tették az átruházást azáltal, hogy az elismervényeket nem névre állították ki, hanem a bemutatóra. Ezen kamatot nem hozó kötelezvények kézről-kézre forogtak, s minél szilárdabb, jobb hirü volt az a bank, mely kiállitotta, annál nagyobb keresletnek örvendtek. Innen csak egy lépés volt a banküzlet 3-ik neméig, a jegybankig. E bankok tudniillik jogositva vannak oly okmányok kiállitására, s melyben a bennök megnevezett összeg bármikor történő készfizetését ígérik. Miután e fizetési eszköz sokkal kényelmesebb az arany és ezüstnél, az amsterdami bank már 1600 táján kezdte meg a jegybank üzletet, átruházást igénylő kö itelezvények alakjában. A svéd bank pedig egészen a mai értelemben szervezte jegybanküzletét 1661 körül, midőn pénzjegyein kötelezte magát a bemutatónak kifizetni az értéket. 4) A váltó-bank vagy váltó-üzlet (Disconto) abban öszpontosul, hogy a bank megvásárolja külföldi jóhitelü cégek beérkezett váltóit, melyekkel ezek megrendeléseiket fizetni szokták, leszámítva a lejáratig eltelő időre járandó kamatot. E váltót azután másoknak adja el, kik azon a helyen, honnan a váltó való, valamit fizetni akarnak. Ezáltal az üzletember föl van mentve a készpénz-elküldés veszélyeitől, a nagyobb vitelbértől és rendezett viszonyok között az árfolyam veszteségeitől is. Végül: 5) a lombard-üzlet, mely nem más, mint zálogra kölcsönzés, mely ha nem kézi zálog, azaz: arany, ezüst, értékpapirok vagy áruk, hanem fekvőségekre alapittatik, jelzálog-üzletté válik. sorolt A magánbankok nem foglalkoznak a fölüzletek mindenikével. Különösen pénzjegyek kibocsátása a legtöbb esetben egy a külön intézetre van bízva, mely ezért különféle előnyökben, szabadalmakban részesül. A fölsorolt üzleteknek aztán sokkal több apró mellékes ága van, mintsem ezekkel minden bank foglalkoznék, hanem a körülményekhez és viszonyokhoz mérten egyik vagy másik ág van üzletben. A bankok között első helyet foglal el az angol bank. Ez intézet, mely egy 1694. július 7-kén elfogadott bill-lel lett életbeléptetve, felöleli mindezen említett üzletágakat magába, sőt még tovább megy, amennyiben az állam minden jövedelmét kezeli, az államkötvények lejárt szelvényeit beváltja, s az állam részére mindennemű fizetést teljesít. Eleinte, midőn a pénzváltók, aranyművesek azt hitték, hogy az üzletet ki fogja ragadni kezeikből, számos megtámadásnak volt az ifjú intézmény kitéve, s az idők viszontagságai is hozzájárultak ehhez. A háborús, zavargós időkben sokszor tömegesen megrohanták, hogy jegyeit váltsa be, mi mindig csak arra való volt, hogy megrendült hitelét ismét szilárdabb alapra állítsa. A bankkal együtt bemutatjuk egyik képünkön a londoni tőzsdét, s a Mansions-house-t, hol a lord-mayor, a londoni belváros (City) polgármestere lakik, ki ezt nem mint várost. AZ ANTWERPENI TŐZSDE. A HAMBURGI TŐZSDE. A BRILUGE-I TŐZSDE. A LEGRECIBB TŐZSDE LONDONBAN.