Vasárnapi Ujság – 1874

1874-10-04 / 40. szám - Az északi sarkvidéken: I. az utazás veszélyei (2 képpel). II. Vadászat vizen és jégen (2 képpel). S. L. 627. oldal / Általános nép- és országisme - Dalmady Győző: A rabok miséje 627. oldal / Költemények - Az aradi vérmező (képpel). Varga János 627. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyak

OKTÓBER 11. 1874. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 633 mellett oly légmérsékletnek téve ki, a mely a vizet rajta egy percz alatt jéggé mereviti, örö­kösen a legfárasztóbb tevékenységre van kény­szerítve, mert csupán ily módon ellensúlyoz­hatja testi melegével a kegyetlen fagy halálos hatását. De nem csupán a hideg, hanem még más ellenségek is leskelődnek rá oly megátalkodott ra­vaszsággal, melyről fogalmuk is alig le­het. A láthatárt na­pokig átláthatatlan sű­rű köd lepi el min­den irányban. Hogy találhassa meg a me­rész utazó az igazi ösvényt ilyenkor, mikor az ég csilla­gaitól nem kérhet tanácsot? Fényesen lobogó jeltüzeket gyújt, hogy azok­kal útját bevilágít­hassa, de csupán a fehéren hullámzó nagy ködöt látja, mely hajóját mes­­szire látszó dics­fén­nyel veszi kö­rül, mig egyszer az­tán halált hozó kö­zelségben tűnnek föl előtte a sziklás part előfokai, ugy hogyha hajója rög­tön abban a pilla­natban nem talál engedelmeskedni a kormány­gépezetnek, menthetetlenül hajótörést kell szenvednie. Hát ha még vihar is járul a már meglevő veszélyekhez! Egy vihar a sarkvidéki óczeánon a leg­borzasztóbb csapás, a­mely az utazókat ott érheti. Ott nem állandó, régóta meghatározott és a tengeri abroszokon is pontosan megjelölt fekvésű sziklazátonyok leskelődnek a hajóra, pedig ezek is elég félelmesek, hanem ide­s­tova mozgó sziklák, melyek sokkal veszélyesebbek, mint a szilárdan állók, mert az ember sohasem tudhatja, hogy merről várja őket és mikor találkozik velük. A vihar ezrével gyűjti össze a hajó körül a jégdarabokat, melyek ott keringe­nek és tánczolnak körülte, a szelektől hópely­hekként ide s tova korbácsoltatva, mert azok még könnyebb játékszert képeznek a neki bőszült tenger háborgó kebelén, mint a leg­könnyebb hópelyhek a lázongó levegőben. Ha ezek a jégtömbök csak egy középszerű ház nagyságával bírnak, még hagyján­ a meg­szabadulás reménye és lehetősége nincs teljesen kizárva, ugy de azok a jégdarabok többnyire valóságos apró szigetek, a­me­lyek a hajó terje­delmét háromszoro­son, sőt négyszere­sen is túlhaladják. A vihar e jégszige­teket roppant erővel zuditja egymás el­len, ugy hogy ezer darabba hullanak szét. A fölkorbácsolt hullámok e jégdara­bokat toronymagas­ságnyira halmozzák föl egymás tetejére s egyik a másikat a tenger szine alá nyomja le; mikor aztán egy nagyobb jégtömeg a viz alól, minthogy a viznél jóval könnyebb, is­mét fölbukkan, vál­lára veszi a kiseb­beket s magasan ki­emeli a tenger tük­réből ; az igy föl­emelt jégtömeg legcsekélyebb fésze-a haj­lásra rögtön alá­omlik s estében óriási sós vizhullá­mokat korbácsol föl maga körül, melyek a közellevő hajót egészen elboritják, vagy pedig valamelyik közel eső jéghegyhez csapják azt. Igy is, ugy is veszede­lem környékezi a legerősebb jármüvet is. Azonban a hajó, ha tán a fentebb leirt veszélyeket baj nélkül kiáltotta is, a sarkvidéki AZ ÉSZAKI SARKVIDÉKEN: Felfordult szán. AZ ARADI VÉRTANUK KIVÉGEZTETÉSI HELYE.

Next