Vasárnapi Ujság – 1874
1874-10-11 / 41. szám - Az északi sarkvidéken: I. az utazás veszélyei (2 képpel). II. Vadászat vizen és jégen (2 képpel). S. L. 645. oldal / Általános nép- és országisme
OKTÓBER 11. 1874. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 645 Az északi sarkvidéken. ii. Vadászat vizén és jégen. A sarkvidéken utazókra nézve a vadászat nem csupán gyönyörűség avagy időtöltés, hanem a legtöbb esetben életszükség. Bármily bőkezüleg vannak is ellátva füstölt, száritott, besózott vagy bármi más módon eltartott hússal, ez korántsem tudja feledtetni velük a fris húst. És ez nem is csoda, mert a konservált hús gyakori élvezete a vért s az emésztő szerveket hamar megrontja és súlyt (skorbut) idéz elő. Ezért mondja Payer az osztrákmagyar expediczió északsarki bizottságához intézett jelentésében,hogy „az 1200 font fris hus, melyet a 67 megölt jegesmedvének köszönhettünk, a leghathatósabb szernek bizonyult be ama súlybántalmak ellen, amelyek a legénység néhány tagját megtámadták." Azonkivül a füstölt s különösen a besózott hus óriási a mértékben fokozza szomjúságot, amelyet a sarkvidékeken igen bajos lecsillapítni. Ez az állítás kissé furcsán hangozhatik, pedig a legkétségtelenebb valóságon alapszik. Azonnal megmondjuk miért. Mikor az Afrika sivatagjain bolyongó utazók útleírásait olvassuk, képzeletünk izzó, száraz homok pusztaságot rajzol elénk, a melyen bokornak és forrásnak hire-pora sincsen, s ahol a vándort a szomjúság epeszti halálra. Ki gondolná, hogy az északi sark hó- és jégboritotta vidékein utazók az Afrika homok pusztaságain tévedező karavánokkal ugyanegy közös bajban szenvednek, hogy kiszáradt ajkaikat a jéggé merevült tenger közepette ők sem képesek fölüdíteni, s hogy a hó, melyet szájukba vesznek, még fokozza égető szomjúságukat! Már Parry amerikai utazó fölemlíté ezt a körülményt; útleírásában következőleg ismerteti a sarkvidéki utazóké nagy veszedelmét: „Fent a magas északon igen korán beáll a havazás. Azután, ha felhők borítják is az eget, roppant hideg uralkodik. A frisen esett hó felülete nappal olvadni kezd ugyan, de éjjel ismét megfagy s ezáltal sima jégréteg képződik, melyen a szán és a hósarukat öltött vadász villámgyorsan repül tova. Itt egészen más fogalmat szerzünk a hóról, mint a csekélyebb szélességi fokok alatt fekvő tartományokban, hol azt mindig puha, nedves tömegnek ismerhetjük. A szomjúság e magas északi tájakon gyakran igen gyötrővé válik, bár az eszköz annak eloltására mindig kéznél van. Ugyanis az ottani hó, ha szánkba vesszük, roppant hidegsége folytán valósággal összeégeti azt. Ennélfogva múlhatatlanul szükséges, hogy az utazó egy kis üstöt vigyen magával, melyben a jeget és havat forrásig melegíthesse, mert a jég- vagy héviz csakis akkor válik megihatóvá, ha egyszer a forrpontot elérte. Az egyszerűen csak megolvasztott hó keserű s a szomjúságot nem szünteti meg; ellenben fölforralva és azután kihűtve olyan jóizüvé lesz, mint a legjobb forrásvíz." AZ ÉSZAKI SARKVIDÉKEN: Kenderikék és barázdabillegetők. AZ ÉSZAKI SARKVIDÉKEN: Medvevadászat.