Vasárnapi Ujság – 1874
1874-10-18 / 42. szám - Utazás a tenger alatt. Verne Gyula regénye után. (28 képpel) 663. oldal / Elbeszélések; genreképek - Khinai nyalánkságok 663. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
664 VASÁRNAPI ÚJSÁG. XXI. ÉVFOLYAM. 41. SZÁM. A tanárnak, hogy a csónakhoz juthasson szobájából, a szalonon kellett átmennie. Észre fogja-e őt venni Nemo kapitány? Talán föltartóztatja, vagy szembe száll vele? Vagy annyira el van merülve gondolataiba s fájdalmába,hogy se lát, se hall . . . Megállt az ajtónál s halkan, nesztelenül fölnyitotta. Nem lépett be egyszerre. Ismét hallá azt a szivrepesztő sóhajtást, mely ezúttal szavakba is öltözött. — „Mindenható isten! elég, elég! Legyen már vége! Oldozz föl már!" Ezek voltak az utolsó szók, amelyeket Aronnax Nemo kapitánytól hallott. A következő perczben, mig ez fejét orgonájára lehajtva magában zokogott, ő nesztelen léptekkel átsuhant a termen, ki a középlépcsőn, föl e fedélzetre — s a csónakhoz ért. Társai benne ültek már. — „Induljunk, az istenért" — sugá elfojtott hangon. — „Azonnal", felelt a kanadai, s elkezdette lecsavarni a vas srófokat, melyeknél fogva a csónak még a hajó oldalához volt erősítve. E pillanatban a hajó belsejében rég nem ismert zaj hallatszott. Sürgés, forgás, egymásnak élénken felelő hangok. Mi lehet? Észrevették a szökési kísérletet s üldözni akarják. Ned félbe hagyta a már félig lecsavart srófokat s egy tőrt csúsztatott a tanár kezébe, a másikat pedig a magáéba szorította. sugá. — „Védni fogjuk magunkat" — Egyszerre a zavart hangokból egy átalános felkiáltás vált ki: „A Máel-özön! a Máel-özön!" Akik Poe Edgár ily czimü novelláját olvasták, azok tudják, mi az. Ennél rémesebb szó, rémesebb helyzetben, nem üthette volna meg a szökevények fülét. Tudva van, hogy dagálykor a Feröe és Loffoden szigetek közt megszorult viz ellenállhatatlan erővelt rohan alá s oly örvénylő és sodró zuhatagot képez, melynek még nem volt hajó, a mely ellene tudott volna állani. A szélrózsa minden irányából e pontra látszanak tódulni a vizek, óriási hullámokban s képezik azt a sodort, melyet találólag neveztek el az óczeán köldökének, s melynek vonzó és besodró ereje tizenöt kilométernyire körben kiterjed; nemcsak hajókat, hanem czethalakat, sőt jeges medvéket is sodort már magába s ölt meg forgatagában. E forgatagba jutott, akaratlanul-e vagy kapitánya akaratából, a Nautilus. El kezdett mind kisebbedő körökben forogni az örvény mely ellenállhatatlan központja körül, erővel sodorta magába. Akart, nem akart, a felszinre vetődött s lehetetlen volt a viz alatt tartania magát. — A csónakban levők szerencséjére, a srófok, melyek őket a Nautilushoz erősitve tartották, csak félig voltak lecsavarva még, s ha sikerül megerősiteniök ismét, az erős vashajó őket is megmenti talán s kiviszi a forgatagból. Meg is kisértették a csavarokat újra megerősíteni , de ezzel már nem boldogultak. Azonban ugy is a mint voltak, ugy látszott, eleget tartanak. Egyetlen teendőjük volt tehát teljes erejökkel a csónak oldalaiba kapaszkodni s a Nautilus erejébe és az isteni segedelemre bízni, behunyt szemmel, magukat. „Mily iszonyú helyzet!" — beszéli emlékiratában Aronnax tanár, kinek ez utolsó ponton átadjuk a szót. — „Irtózatosan lapdázott velünk az ár. A Nautilus mint valami emberi lény védelmezte magát teljes erejével. Aczélizmai recsegtek. Néha fölágaskodott s mi is vele. „Egyszerre egy recscsenés hallatszott. A srófok elszakadtak s a csónak eloldódzva a Nautilustól, mint egy parittyából kilökött kő dobatott a forgatag közepébe. „Fejem egy vas bordába ütődött s e kemény ütéstől elvesztettem eszméletemet. „Mi történt tovább, hogy menekült meg csónakunk a Máel-özön forgatagából, s hogy maradtunk meg mindhárman, arról nem tudok. Mikor magamhoz tértem, egy Loífoden-szigeti halász kunyhójában feküdtem, szalmagyékényen. Ned és Conseil, épen és bántatlanul, mellettem térdelve ápolgattak. A szegény norvég halászcsalád, egyebe sem levén, pálinkával szolgált, amellyel dörzsöltek vagy néhány cseppet ajkaimba is öntöttek. „De mi lett a Nautilusból? Ellene bírte állam a forgatagnak? Megmenekült-e sodrából ? Él-e még Nemo kapitány ? Folytatja-e útjait a tengereken és a tengerek alatt? S folytatja-e elkeseredett bosszúja rettenetes müvét? — Arról semmit sem tudok. Meg fogom-e valaha tudni e rendkivüli ember nevét? nemzetiségét? élettörténetét? „Talán. S ha él, ha nem veszett el a Máelözönben, vajha az isteni kegyelem csöndesitse le a bosszúálló gyűlöletet ez elvadult, de nemes kebelben? A természet csodáinak s nagyszerűségének szemlélete enyhitse meg szivét, hogy a bosszúálló fölébe kerüljön benne a tudós, a ki az emberiség javára kamatoztassa tudományát s eszközeit, melyeket eddig annak veszedelmére fordított! „Ha sorsa különös, de felséges is. Nem tapasztaltam-e magamon is ? Nem éltem-e én is azt az életet, tíz hónapon át? S arra a kérdésre, melyet Bölcs Salomon ezelőtt ötezer esztendővel tett föl: „Ki mérte meg valaha a mélységeket s ki vizsgálta a tengerek mélyeit?" Két embernek van joga felelni: Nemo kapitánynak és NEKEM!" A franczia eredeti után —a—r— Egyveleg. •/• Napfoltok. Mint a csillagászok jelentik, egy idő óta ismét tömérdek folt látható a nap felületén. Táv-, illetőleg nagyítócső nélkül is észre lehet azokat venni, ha korommal bevont üvegen át nézzük a napot. E foltok állítólag 78,000 angol mérföldnyi területet borítnak be a föld felületén. E számítás természetesen csak hozzávetőleges, miután a napfoltok tudvalevőleg szüntelenül változtatják alakjukat. — Népesedési mozgalom Oroszországban. A szt.-pétervári„Birzsevija Vjedomesti" Bunjakovszki akadémikus által kiadott, „Antropodologiai kutatások s ezeknek alkalmazása a férfi nemre Oroszországban" czimü könyvből a következő adatokat idézi: A népesedési mozgalom a férfi nemet illetőleg az 1862 —1870-ik évig 2.735,100 főre rug, ide csak az orthodox (pravoszlavni) lakosokat számitva, kiknek száma az 1870. évben 35.195,190-t tett ki. Ugyan a fennidézett idő alatt a 18—60 évesek száma növekedett. A halandóságot 1 , 1/a °/óra alább szállítja, mint ezt az előtte tett kimutatások megállapították. Az idézett számokat a mostani általános hadkötelezettségre alkalmazva, állítja Bunjakovszki, hogy a hadkötelezettek száma a pravoszlavaiak közt évenként 645,538 emberre rug. Ha ezekhez még a más felekezetű hadkötelezett ifjúságot hozzáadjuk, melynek száma az 1870-ik évben 95,056 emberre rúgott, akkor az ujonczok száma a 700 ezeret túlhaladja. Ezen számból, ha a kozákságot és némely más egyéneket kiveszszük, kik a törvény értelmében némi kiváltságokban részesülnek, akkor az évenkénti ujonczok számát 600,000 emberre lehet tenni. Ezen adatok alapján az orosz általános védelmi erő (21 — 40 évig véve) 9 millió ember számát túlhaladná. — Guizot hitvallása. A nemrég elhunyt franczia államférfi és író következőleg irta le hitvallását végrendeletében: „Én a keresztyén reformált franczia egyház kebelében halok meg,, melyben születtem és melyben születni boldognak érzem magamat. Midőn ehez ragaszkodtam,, a lelkiismereti szabadságot követtem és vettem igénybe, melyet híveinek istenhez való viszonyukban megad. Vizsgálódtam, kételkedtem, hittem az emberi Krisztus erejében, hogy megoldandja azon problémákat, melyeket a világ és ember nyújt, hittem, hogy az emberi akarat elégséges erővel bír, s hogy az ember életét a törvény és az erkölcsi végzés után kell rendezni. Sokáig élve, működve és gondolkodva, meggyőződtem, hogy sem a világ, sem az ember nem elég erős, hogy megmagyarázza természetesen, tisztán az öröktörvények segélyével és az emberi akaratnyilvánításokkal a létező titkokat. Szilárd meggyőződésem, hogy isten, ki a világot s az embert teremtette, kormányozza, fentartja és változtatja akár azon általános törvények szerint, melyeket természeti törvényeknek nevezünk, akár természetfölötti tettei által, melyek mint az általános törvények az ő tökéletes és szabad bölcsességéből és korlátlan hatalmából származnak, melyeket mi csak hatásában ismerünk föl, de nem valódi lényegükben és czélzatuk szerint. Igy értem vissza a bölcsőhöz, folytonosan, szilárdan ragaszkodva azon észhez és szabadsághoz , melyet istentől nyertem és mely e földön büszkeségem és jogom; mind a mellett oda jutottam, hogy gyermeknek érezzem magamat isten kezében és meghajoljak tudatlanságom és gyengeségem érzetében. Hiszem az istent és imádom a nélkül, hogy megkísérteném hogy megértsem. Látom őt, a mindenütt jelenlevőt és működőt nemcsak a világ örök kormányzásában s a lélek belső életében, hanem az emberi társadalmak történelmében is, különösen az ó- és uj-testamentomban, a kijelentés s az isteni gondviselés ezen örök emlékében. Meghajlok a biblia és az evangelium titkai előtt s nem avatkozom azon vitatkozásokba és tudományos kutatásokba, melyek által igyekeznek az emberek azt megmagyarázni. Bízom abban, hogy Isten megengedi nekem, hogy magamat kereszténynek nevezzem s meg vagyok győződve róla, hogy azon világosságban, melyet csakhamar elérek, be fogjuk látni, hogy azon vitatkozások legnagyobb része, melyet itt az itteni dolgokról folytattunk, tisztán emberi eredetű és semmit sem ér." — Mac-Mahon életmódja, mint a „Daily News" leírja, a lehető legegyszerűbb. Ha a marsall vadászaton van, rendesen gyalogol, s a ki őt, midőn a vadat futtában űzőbe veszi,követni akarja, annak nagyon jó futónak kell lenni. Párisban is rendszerint gyalog jár az utczán, s eljár a rue Vienne utczába, hol borzas haját rövidre szokta nyiratni. Reggelijét a Durand vagy a Café d'Orsayban költi el. Rendesen egyenruhát hord, a polgárias öltözetet csak szükség esetén ölti föl; s még két évvel ezelőtt is hálóköntöseül ócska katonai köpenyét használta, mig egyszer meghűlvén, neje a herczegnő bélelt hálókabátot erőszakolt reá. A polgári öltöny egyébiránt sehogy sem áll rajta; ha már ilyent kell fölvennie, rendesen sötétszínü ruhát választ, mely aztán úgy áll rajta, mint ha papírból volna kivágva az ember. UTAZÁS A TENGER ALATT: A Máel-özönben.