Vasárnapi Ujság – 1874

1874-10-25 / 43. szám - a)Hazaiak Szathmáry-Laczkóczyné 43. szám / Arczképek - Szathmáry-Laczkóczyné (arczk.) Szigligeti 673. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Lavaredo csucs és a Misurina-tó Tirolban 43. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Bemenet a kék barlangba Capri szigetén 43. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Pullmann-féle vasúti szalonkocsi belseje 43. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Szalonkocsi hálóhelylyé átalakitva 43. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Az 1872-74. évi északsarki expeditió utazásainak vázlata 43. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok

43-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft.Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXI. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többs­öri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hansenstein és Vogler Wallfischgasse Nr. 10, Masse R. Seil­erstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. nemzeti színházban októ­ber 26-ikán ünnepély lesz. Szathmáry - Laczkóczyné huszonöt évet töltött el ez intézetnél mint szerző­dött tag,s ennek emlékét ünnep­lik meg a nemzeti szinház tagjai kegyelettel s testvéri vy­­szeretettel, a közönség pe­dig, melynek e kitű­nő művésznő annyi de­rült, vidám, jól töltött estét szerzett, remél­jük, ez alkalommal a kölcsönt visszafizeti, s ez estét részvéttel és tapsokkal a mű­vésznőnek fogja tenni derültté, vidámmá s jó emlékűvé. Sz.­Laczkóczyné mint szerződött tag nem huszonöt, hanem harmincz évvel ez­előtt lépett föl először a színpadon, de közben néhány évet a vidéki színészetnél töltött, s ez időszak kiesik a számításból. Ha pedig átalában a színészetnél töltött éveit számí­tjuk, akkor­­­­ a derék mű­vésznő megbocsát, hogy az éveket merjük számlálni, hiszen most már mamákat s nem fiatal özvegyeket és naiv leányokat játszik) —­ akkor körülbelül ötven éves jubilaeu­mát kellene megülnünk, mert ő a sziné­szetnél született s már a pólyákban is sze­repelt, mint kitett, talált, vagy mint egy hűtlenül megcsalt, elhagyott, kétségbeesett anya által kegyetlenül meggyilkolt cse­csemő ; az meg épen bizonyos s kétségbe­vonh­atlanul bebizonyítható tény, hogy a pólyákból kinőve, >Salamon ítélete« s »Heródes gyermekmészárlásai «-féle tab­leaux-ban a főszerepeket játszta; később pedig Amor senki más nem lehetett, mint ő, a legszebb gyermek, ki csodaszépségét apjától örökölte. Igenis, édes­apjától, kit országszerte »a szép Farkas«-nak nevez­tek. Mert a régibb korban minden színész­nek volt mellékneve is, főkép ha kettő viselte ugyanazt a nevet. Így volt egy­­ »borzas Farkas« is, kit sehogy sem lehet és szabad a »szép Farkas«-sal összetévesz­teni ; a borzas intrikus, a szép hős és sze­relmes volt; a borzason senki sem kapott, sőt néha rettenetes szereplése miatt a vi­déken szállást sem kapott, míg a szépet nemcsak a színpadon, de az utczán is meg­bámulták, még Pesten is, mikor a rotun­dában játszott, pedig magyar volt. A mi derék művésznőnk tehát a színé­szetnél született és növekedett, s miután nem volt sem oly hiú, sem oly önhitt, hogy az átmeneti lépcsőzetnél visszariadt volna, ellenben mint valódi hivatott, szenvedélyes színésznő, a színpad nélkül nem is képzelt magának életet; s miután bölcsen tudta azt is, hogy gyermekből lesz a leányka, leány­ból a nő, nőbő­l a vénasszony, mi azt his­szük, a máris megérdemelt nyugalmat és nyugdíjt csak akkor fogja élvezni, mi­kor majd mint ötven éves nemzeti színházi tagnak arany emlékünnepét ülik meg, — a­kik megérik. De a mi művésznőnk nemcsak a szín­padon tud lelkesülni: 1848-ban a márczi­usi napokban ő is vitte a háromszínű zász­lót Pest utczáin; szavalt, szónokolt, — örült s büszke volt rá, hogy ő is segített a diadalt kivívni; de nemsokára nagy fájda­lom követte az örömet, melyre szintén büszke lehetett, mert a legelső ellenséges golyó oda­lenn az ő férjét ejtette el, az ő férje volt a csatában a nemzet legelső SZATHMÁRY-L­ACZKÓCZYNÉ

Next