Vasárnapi Ujság – 1874
1874-10-25 / 43. szám - A csendes tengeri vaspályán. I. II. (3 képpel) S. L. 679. oldal / Általános nép- és országisme
680 XXI. ÉVFOLYAM. — 40. SZÁM: vasúttársulataink fognak-e valaha próbát tenni azokkal? Az utas jelenleg Új-Yorktól San Franciscóig 100 dollárt (200 frtot) fizet, és ez árért 100 fontnyi podgyászt vihet magával. Régebben a kényelmetlen postakocsikkal majdnem háromannyiba került az út, s azonkívül 25 fonton fölül minden font málha után egy dollárt kellett fizetni. A csöndes-tengeri vaspálya, miként az előre képzelhető volt, a kelet-ázsiai kereskedés jelentékeny részét máris kezébe ragadta. A Khinából és Japánból jövő gőzhajók theát, selyemgubókat és gabnaféléket hoznak San Franciscóba; Kalifornia és Nevada pedig nemes érczszállitmánnyal s különféle gyümölcsökkel s más ottani terményekkel látja el a vasutat. Véletlenül ugy történt, hogy e nagyszerű vasút megnyitása után hat hónappal még egy másik hatalmas világforgalmi eszköz is adatott át a közhasználatnak. Ez ujabb közlekedési ut a Suezi csatorna volt s nemsokára ezután, 1871-ben, a Mont-Cenis-n át vezető vaspálya is elkészült. Igy tehát rövid idő alatt három hatalmas emberi mű fejeztetett be, a melyek mind arra szolgálnak, hogy a világforgalom útját megnehezítő akadályokat lerombolhassák. Simonin franczia mérnök, ki 1868-ban Új-Yorkból San-Franciscóba utazott, igen érdekesen írta le akkor még kényelmetlenséggel és vesződséggel összekötött nagy útját. Ugyanis akkor a pálya még nem lévén egészen elkészülve, valami 1000 ang. mérföldnyi területet úgynevezett átszállító kocsin (Overland-coatch) kellett hátrahagynia. Egy ily utazás roppant kényelmetlenségét alig lehet elképzelni; szerencse, hogy azok, legalább ezen az útvonalon, már csak a múlt emlékei közé tartoznak. Simonia Washingtonból Baltimoreba, onnan Philadelphiába és Pittsburgba utazott. Ez utóbbi város bátran nevezhető Észak-Amerika Manchesterének és Birminghamjának. A gyárkémények, kovácsműhelyek, vasöntödék, üveghuták, petroleumfinomító gyártelepek, rézöntödék füstje borongó fátyolt képez a város fölött, míg a város egész környékén hatalmas kőszénbányák vannak művelés alatt. Ez a hely valami száz év előtt csak egyszerű katonai állomás volt; akkor Francziaországhoz tartozott és Duquesne-erődnek nevezték; most az Egyesült Államok egyik legvirágzóbb, legiparűzőbb városa. Vidéke igen termékeny s a város a Monongahela és Alleghany folyók egybeszakadásánál fekszik, melyek itt az Ohio folyót, a mély medrü és regényes partu Ohiót képezik, melyet a francziák „Szép folyónak" (La Belle Riviére) neveztek. Hogy mily hatalmas lendületet adnak a nagy folyók a belföldi kereskedésnek, Pittsburg példája eléggé bizonyítja! Az Új-Orleansból kiinduló hajók a Mississippin és Ohión egészen Pittsburgig jöhetnek átrakodás nélkül. E viziút egész hossza 2025 ang. mérföld, tehát körülbelől akkora, mint Marseille-ből Alexandriáig. Amerika még a vaspályákon való utazás tekintetében is a szabadság földje. Minden kocsira elől és hátul kartámaszok vannak alkalmazva és az utazók e karfákhoz támaszkodva tetszések szerint könyökölhetnek és hajolhatnak ki a vonatról s járhatnak-kelhetnek egyik kocsiból a másikba, természetesen kiki a maga felelősségére és veszélyére. Ott mindenki egyedüli védelmezője önmagának, mert az államnak és a társulatoknak kisebb gondjuk és nagyobb annál, hogy az utazókat szabad mozdulataikban korlátozzák. A vonatok teljes gőzerővel sokszor népes városok utczáin robognak végig s csakis a mozdonyon hirtelen megrázott csengettyű hangja inti a járókelőket némi óvatosságra. A pályaudvarokon mindenki tetszése szerint járhat föl s alá, keresztül-kasul mehet a vágányokon és a kocsikat is rendre járhatja; senki sem kérdi, hogy mit keres vagy mit akar. Ott nincs eltiltva, mint nálunk, a szülőknek és rokonoknak, hogy a távozókat a kocsi ajtajáig kisérjék s utolsó perczig ott maradjanak velők, mig a gőz működni kezd. Különben ezt a szabadságot mindenki szereti ott; első sorban maguk az utasok — és vajjon a vasutak nem az ő kedvökért vannak-e főképen? Tizenkét órai menet után Simonia már Chicagóban volt, melyet lakói méltán nevezhetnek „Nyugot királynőjének", noha e czimet Cincinnati, a „Disznóváros" (Porcopolis) is magának szeretné tulajdonítani. A város, mely a Michigan-tó partján terül el, tudvalevőleg 1871. októberében, a jelentéktelenebb városrészek kivételével majdnem teljesen porrá égett s s azóta még egyszer szintén óriási tűzvész dult területén, de alig három év letelte alatt mint megifjult phoenix-madár kelt ki hamvaiból és most még szebb és gazdagabb, mint valaha volt. Chicago mintegy hivatva látszik arra, hogy a világ egyik legelső kereskedelmi piacza legyen. A hús- és gabonakereskedésben máris első helyen áll az egész föld kerekségén. Ki ne ismerné már ma, legalább hallomásból, Chicago legnagyobb nevezetességeit: óriási vágóhidjait és húsbesózó telepeit, a tó alatt készült nagyszerű alagútját, vízvezetékét, gyönyörű sétányait, állatkertjét, parkjait és elevatorjait vagyis roppant terjedelmű emeletes gabonaraktárait ?_ Simonint főleg a check-ek (vasúti podgyászjegyek) intézménye lepte meg, amelynek jótéteményeit különösen Chicagóban tapasztalta. „Két napot töltöttünk Chicagóban," — írja utazónk. — „A Sherman-hotelben voltunk szállva, a nyugat egyik legnagyobbszerű szállodájában, melynek ötemeletes óriási homlokzatai négy utczára tekintenek. Podgyászainkat, melyeket Baltimore-ban adtunk föl, itt azonnal kiszolgáltatták. Az amerikai vasutakon a málhák és podgyászok néha eltévednek ugyan eredeti rendeltetésük irányából, de azért soha el nem vesznek. A bőrtáskának, kézi tarisznyának vagy bármi egyébnek fogantyújába bőrszíjat akasztanak s ezen sárgarézlemez függ, melyen egy szám és ama vaspálya neve van följegyezve, a melyen az illető utazni szándékozik. Az utas kezébe is hasonló bárczát adnak; ezt Amerikában check-nek (olvasd: csekk) nevezik s az nem egyéb, mint egy valóságos fizetési utalvány. Ekkor azt mondják, hogy a podgyász utalványozva van és ezzel az utas mehet bátran világgá és barangolöd o hat két-három évig, vagy a meddig neki tetszik. Ennek a kis lemeznek az előmutatására málháit bármikor kikaphatja ott, ahová azok utalványozva voltak. E rendszert a szállodák is elfogadták ama podgyászokra nézve, amelyeket az utasok náluk letéteményben hagynak. Ily módon egyszer hat hónapig hagytam podgyászaimat Új-Yorkban. Visszatértemkor sértetlenül találtam azokat, csak épen hogy néhány molynak sikerült azok belsejébe furakodni, melyek aztán ruháim között kényelmesen tanyát ütöttek. Különben a checkeknek még más előnyük is van az amerikai vasutakon. Az utas megérkezésekor, ha maga restelli málhája kikérésével bibelődni, átadja bárczáját egy vasúti szolgának, kifizeti neki az ily szolgálatokért járó csekély összeget, mire a szolga rendre nézegeti a kocsikat s rövid fél óra alatt már ott van minden holmival a megnevezett szállodában." Ez fölmenti az utast a várakozás, pénzügyőrökkel és hordárokkal való vesződés unalmaitól, melyek nálunk felé gyakran jutnak osztályrészéül. — Khinai szinház Amerikában. A „mennyei birodalomnak" Amerikába elszármazott fiai közelebbről San-Franciskóban, Kalifornia állam fővárosában egy nagy színházat nyitottak meg, amelyben 1800 néző fér el. Az egyik darab, melyet a khinai színészek az uj színházban eljátszodtak, este fél 8 órakor kezdődött s másnap délutáni 3 óráig tartott. A jelmezek és diszitmények igen szépek voltak, — irja egy ottani lap, — s fölvonások közben az igazgató theával, szivarokkal és szivarkákkal vendégelte meg türelmes közönségét. — A madarak és a kholera. Hogy a madarak kerülik-e a kholera által meglátogatott vidékeket, nagy vita tárgyát képezi jelenleg az angol tudományos lapokban. Egyik lapnak egy levelező azt írja, hogy midőn Carisbrooke lakóit, Wight szigetén, 1848-ban a kholera megtizedelte, azon a vidéken, mig a járvány tartott, egyetlen fecske és veréb sem volt látható. A pénz és egészség közti különbséget valaki úgy határozta meg, hogy a pénzt inkább irigylik, de kevésbbé élvezik; az egészséget kevésbbé irigylik, de inkább élvezik; az egészségnek az előnye abból is kitűnik, hogy a legszegényebb ember sem válnék meg pénzért tőle ; de a leggazdagabb ember is szívesen odaadná minden vagyonát, hogy egészséget nyerhessen rajta. — Egy keleti hagyomány azt tartja, hogy midőn az első emberpár bukása után a Sátán kilépett a paradicsom kertjéből, a jobb lába nyomából vereshagymák keltek ki, a bal lába nyomából fokhagymák. Egyveleg. Pullmaim-féle vasúti szalonkocsi belseje. Szalonkocsi, Mlóhellyé átalakítva.