Vasárnapi Ujság – 1874
1874-11-01 / 44. szám - A tőkenövekedés törvénye. (Stuart Mill „A nemzetgazdaság alapelvei” cz. művéből) 693. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Siremlékek (képpel) 693. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
NOVEMBER 1. 1874. VASÁRNAPI Síremlékek. A halottak napját az egyház arra az időre tette, mikor az ősz hullatja a fák leveleit, a dér fehér zománczczal vonja be a füvet, a közelgő tél előpostáiként fütyölnek a szelek, s minden az elmúlásra emlékeztet. De a temető megnépesül látogatókkal, az esthomályban fölgyúlnak a lámpák ezerei, a sírkert hervadását fris koszorúk sokasága takarja el, s a szivekben a földobogó emlékezet, a szemekben a csillogó könnyek s az ajkakon a szeretet susogó hangjai mind azt mondják, hogy az elköltözöttek képét megőrizte a hűség s a halottak álmát a kegyelet nem szűnt meg virasztani. Ha a család a sírra borul, melyben legdrágább kincse pihen az enyészet ölén s a hitvesi vagy gyermeki szeretet egy kisded mécset gyűjti szív pora fölött, mely érettek égette el magát, megindító. De ha egy sírhoz egy egész nemzet zarándokol, vagy a géniusz áll lefordított szövétnekével s ég felé mutató kezeivel, a mély meghatottságban valami fölemelő van, a mi kibékít sorsunkkal s megengesztel földi pályánk rövidsége iránt. Mert élni, hogy leessünk mint az őszi lomb s elmuljunk mint a völgy fölött átsuhanó szellő, vajmi szomorú. De élni, hogy hatásunk túlélje földi napjainkat s nevünk túléljen a kegyeletben, emlékünk tetteink gyümölcsében s sírunkat áldás koszorúzza és porainkból uj lelkesedés magvai csírázzanak föl: lélekemelő. Ez a halottak napjának vigasztalása, az élőkre nézve. Kik ma e sírok között járunk s meggyujtjuk a szeretet mécsét kedveseink emlékezetének, vagy a kegyelet egy-egy szerény lámpáját nagyjainknak, remélhetjük, hogy a mi sírjaink sem maradnak kopáron és sötéten, ha majd mi is elmúlunk. Ha nem lehetünk is a nagy kötelességek tragikai hősei mint Batthyány Lajos, ha nem ihlet is a múzsák csókja mint Kisfaludy Károlyt, ha nem lehel is homlokunkra a fenség istennője mint Lendvaynak vagy ajkunkra a humor tündére mint Szerdahelyinek, ha nem fon is nevünk körül koszorút s nem vési nevünket ércztáblájára Klió mint Szalay Lászlónak: valami szerep mindnyájunknak jutott az életben; egy kis kör, melyet jól betöltenünk a kötelességérzet vezérelt, legalább egy család, melyet boldogítanunk a szeretet megtanított. Nem halunk meg egészen s mindenestől, vigasztaljuk magunkat a római költővel; nevünk nem vész feledésbe, legalább mig azok élnek, kik tanúi valának Szerelmünknek s küzdelmeinknek; s mig sírunk kis halmát egyenesre nem lapitja az idő, nem marad az koszorutlanul. A budapesti temetők, s kivált a kerepesuti nagy sírkert különösen megható látványt nyújtanak ily alkalommal. Azért, meddig a szem belát, népsokaság hullámzó áradata tölti be, kik öveiknek, vagy a közügy halottainak sírját meglátogatni s megkoszorúzni jőnek. Eszenden meggyúlnak a lámpák, s mintha az ég, melybe ama porhüvelyek szellemei szállottak, minden csillagaival lejött volna, viszonozni az élők látogatását. Az élők városa soha sem oly népes, oly élénk s oly érzésteljes, mint a halottak városa az év e napján. A pesti temetőben sok kitűnőség sirja van s a kegyelet és a szeretet a legtöbbnek hantjait diszes emlékkel jelölte meg. Vörösmarty, Czuczor, Balassa, Egressy, Pákh, s számosan, kikről a nemzeti kegyelet tisztelettel emlékezik, itt nyugszanak, s a hazafi emlékezése itt együtt találja őket. Legtöbb virág és koszorú az ily sirhantokat lepi s a hamvaik fölött meggyujtott világ széles körben veti sugarait, mintha jelképezné az elhunytnak messze világító szellemét. Ez emlékek közül csak néhányat állítunk össze egy csoportozatban. Köztük Batthyány mauzóleumát, ugy a mint tényleg kivive van, eltérőleg az eredeti — s általunk is közlött — tervtől. Kisfaludy Károly megújított sírját; Szalaynak még nem közölt egyszerű, nemes jelleméhez illő kövét s Lendvay és Szerdahelyi sirszobrait. A kegyelet mindeniket s a többieket is föl fogja keresni halottak napján. A koszorúk, miket sirjokra tűz, elhervadnak az újig, s a mécs, melyet meggyújt, leég éjfélre. De nevök emléke él, évről évre megújul, mig a nemzedék, mely őket ismerte, megőrzés végett át nem adja a késő utódoknak. á—r— KAROLY A kerepesi-uti temetőből. A tőkenövekedés törvénye. (Stuart Mill „A nemzetgazdaság alapelvei" czimü művéből.) Az értelmi és erkölcsi rugók különbözősége folytán nagyobb különbség létezik az emberi nem különböző részeinél a tevékeny gyűjtési vágy erejére nézve, mintsem azt gondolni szokták. Az általános polgárosultság elmaradott állapota gyakran sokkal inkább az ezen, mintsem azon más tekintetben való fogyatkozások eredménye, melyek nagyobb figyelemben részesülnek. Igy péld. egy vadász néptörzs körülményei közt élve az embereknek, hogy ugy szóljunk, szükségkép könnyelművé s a jövővel mitsem gondolóvá kell tenni, mivel ez állapotban semmi olyat nem tüntet az föl, melyet egész biztossággal akár előre látni, akár megváltoztatni lehetne. ... A jövő szük-