Vasárnapi Ujság – 1874

1874-11-01 / 44. szám - A csendes tengeri vaspályán. I. II. (3 képpel) S. L. 695. oldal / Általános nép- és országisme

Egy másik sequoiát közvetlenül a gyökere fölött átfürészeltek. A törzsön egy kioszk áll, melyben 16 ember kényelmesen eljárhatja a franczia négyest. Lefürészeléséhez nyolcz egész nap volt szükséges. Egyik levágott ágán San-Franciscóban bazárt nyitottak s miután az árukat eladták, ez ág átmetszésének lapján egy kis bált rögtönöztek. Sok fát az indiánok égettek le vagy pedig a villám sújtott szél­lyel, míg mások az öreg­ség miatt dőltek el; életkorukat bátran lehet 4000 évre tenni s „legalább is 2—3000 évvel idő­sebbek, mint a keresztyének vallása, 1000 évvel idősebbek, mint a zsidóké s jóval idősebbek a buddhistákénál s végül idősebbek Ninivénél s­­­ az egyptomi gúláknál." Egy ilyen földre terült nedves törzsben lóháton több mint 100 lábnyira lehet befelé hatolni. Egyik földön fekvő törzs, az „erdő atyja" 450 angol láb (140 méter) magas volt; egy másik,melynek törzsét megbántották, alsó végénél 32 lábnyi átmérőjű, „az erdő szép­sége" 300 láb, a „két őr" 315 láb magas. Míg az „óriás erdőt" a megsemmisüléstől ma már meglehetősen óvják, addig Kalifornia egy indián főnök családját tünteti föl, mely szintén egy reservatióba van bellebbezve. Gyak­rabban jővén a fehérekkel érintkezésbe, utá­nozni kezdik azoknak szokásait s főleg viseletét, s igy csakhamar tökéletes torz alakokká válnak. A kényszerűség megtanitotta őket a földmive­lésre is, ugy hogy felényire vagy negyedrész­nyire czivilizáltaknak is mondhatók; de boldog, szabad állapotot ma is örömest föl­ a cserélnék ezzel a „czifra nyomorúsággal." S. L. Egyveleg. •­. A madarak évenkénti vándorlásának oka. Runeberg svéd költő, ki a tollasok természetét és szokásait különösen tanulmánya tárgyává tette, azt állítja, hogy a madarak északról nem a hideg miatt szoktak vándorolni a délibb tájakra, hanem a fény, a világosság megapadása miatt. Mikor az éjek hosszabbodni kezdenek, dél felé vándorolnak mikor a napok kezdenek nyúlni, újból visszatérnek.­­ Mert ha a madarak, miként átalánosan hiszik, csak alakban szűz Mária szobrával. A kert alsó részén a virágágyakban virágbetűkből kiültetve ez olvas­ható:„Pio nono,pontifice massimo." Kissé görnyed­ten ugyan, de azért még elég erőteljesen jár-kel botjára támaszkodva; csak ritkán tart pihenőt, hogy mint mosolyogva szokta mondani, megkímélje az öreg bíbornokok lábait, kik alig tudják követni. Ezután ismét kihallgatásokat ad; 9 órakor egysze­rűen vacsorál és aztán lefekszik, szintén komornik segítsége nélkül. Minden este tiszta lengyolcsot tesznek be neki, mel­lyel lábán egy sebet saj­átke­züleg be szokott kötni. E műtét alatt gyakran dalolni szokott félhangosan. A pápának különben erős és csengő hangja van. Egyszerű vaságyban hal, mely­nek nincsenek függönyei; a hálóteremben nincs szőnyeg, kivéve az ágy előtt. Könnyen és nyugod­tan alszik; egészsége jelenleg kitűnő. Az orvos és sebész hetenként egyszer látogatják meg, megtapo­gatják a teret s aztán elbocsátja őket, ha konstatál­ják, hogy nincs láza; gyakran ártatlan malitiosus megjegyzésekkel bocsátja el őket. — A tanári méltóság emelésére a franczia közoktatási miniszter fölfrissitett egy 1821. szep­tember 4-iki törvényt, mely a gymnáziumi tanárok benszülöttei egyre apadnak, pusztulnak. Az itt lakó indiánok föltartóztathatatlanul közelegnek a végleges kihalás örvényéhez. Sok törzs már az utolsó emberig kiveszett; a fehérek lőfegy­verei, a ragadós betegségek, a folyók elvezetése és ezáltal az őket tápláló halak kiveszése, a vadak elriasztása — mindez hatalmasan elő­mozdította számuk gyors apadását. Mikor néhány évtizeddel ezelőtt a fehérek az arany­országba összeözönleni kezdettek, a benszülöt­tek száma többre ment 100,000-nél, sőt sokan 250,000-re tették azt. E számból ma, még a legkedvezőbb számítás mellett is, alig maradt meg 20,000. S ezek is évről évre valóban irtó­zatot gerjesztő sokaságban és gyorsasággal pusztulnak ki, akár szabad életet folytassanak, mint halászó és vadászó nomádok, akár pedig úgynevezett reservatiókban lakjanak, hol az egyes törzsek bizonyos területekre vannak szo­rítva, melyet nem szabad elhagyniok. Itt épen csak annyira czivilizálódnak, a­mennyi elég arra, hogy kiveszésök annál gyorsabb és biz­tosabb legyen. A rajzunkon látható különös csoportozat azért mennének délre, hogy ott bő táplálékot kapja­nak, miért jönnének azután újra vissza? Valamint a növények vonzalommal viseltetnek a világosság iránt, s mikor virágzani akarnak, a nap felé emelik fejüket, épen ugy a madarakat is vonzani szokták ama derültebb, világosabb égaljak, melyek alatt ők több fényt s tisztább légkört találhatnak. — A pápa életmódjáról ezeket irja egy franczia lap: IX.Pius,daczára 82 éves korának, télen-nyáron fél hat órakor kel föl és minden segítsél* nélkül fél­­­e is öltözik. Miután néhány imádságot elvégzett, egy kis kápolnába megy s itt misét mond. A reggeli után, mely levesből és fekete kávéból áll, Antonel­lit fogadja. Később lap-olvasáshoz fog, nevezetesen átolvassa az „Osservatore"-t és a „Voce della Veri­ta"-t. Ezután a magánkihallgatások következ­nek. Fél 2 órakor ebédel. Az ebéd igen frugalis: zöldség, római frittura és gyümölcsből áll. Erre sétát tesz a vatikáni kertben. A fasor, melyet leg­inkább kedvel, gyönyörű narancsfából áll; kedvencz helye egy vas lócza egy szomoru füz alatt a Zitella­forrás mellett. Nagyon forró napokon egy sürü fasort választ, melynek sürü árnyéka van s mely­nek végén a lourdesi barlang látható miniatűrö­kat leczkeadás közben az ügyvédekéhez hasonló hosszú talár viselésére kötelezi. E szokás már régen elavult, de a miniszter illető körrendeletében úgy találja, „hogy a talár a fegyelem és az oktatás komolysága érdekében szükséges." A rendelet nagy vidámságot keltett Párisban, és valószínűleg a tanu­lók között is, legalább eleinte, a miniszter dicsére­tes intencziójával ellenkezőleg nem kis mértékben fogja csökkenteni az „oktatás komolyságát". tanárok ez új tanév kezdetén vörös hajtókás talár­­­ban jelennek meg a tantermekben. — Franczia regényírók díjazása. Az utóbbi 30 év alatt érdekes változásokon ment keresztül a franczia regényírók díjazása. Dumas Sándort körül­belül 20 krajczárral fizették minden 60 szóért, Soul­é Frigyes 25 krajczárt kapott egy sorért, mig Balzac minden szóért 3 centime-t kapott. Néhány újság zúgolódni kezdett Balzac leírásainak hossza­dalmasságáért s az egyik lap elhatározta, ,,hogy Balzacnak nem leend szabad többé 30 szegnél töb­bet tenni minden egyes székbe a melyeket a termék leírásánál részletesen leírni kegyeskedik." A Kristály-tó Kaliforniában.

Next