Vasárnapi Ujság – 1874

8. Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon - Felvonó gépek nagyobb házakban 766. oldal

766 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 766 lyel összeolvadt, s uj helyet találnia, a hol isten tudja, mikor lesz képes megint egy oly meleg fészket rakni. Nehezére eshetett elhagyni azt a helyet, hol annyi nehéz időket töltött el s azok elteltével a megérdemlett dicsőség,siker és tekintély oly magas fokára emelkedett. Az ily körülmények között elhagyott ország megér­demli a második haza nevezetet. Reméljük azonban, hogy az elválás nem fog örökké tar­tani s a legőszintébb szívvel óhajtjuk a minél előbbi viszontlátást." * Itt Zichy Mihálynak életrajza következik, mely után igy folytatja az orosz lap tovább: „Elutazása éles fordulatot képez életé­ben és művészi tevékenységében. Elhagyott bennünket tehetségének legnagyobb erőteljé­ben, s a műveiben mutatkozó gondolat és érze­lem delelő korszakában. Sok külföldi művész látogatott már meg bennünket, sokan évtize­deket töltöttek el közöttünk, de soha velünk össze nem olvadtak, soha nem tudták magukat megszerettetni. Zichy más ember volt. Senki oly hévvel nem védelmezte pályatársait, mint ő. Minden kérdés, mely akár egyes művész, akár átalában a művészet érdekében fölmerült, élén­ken ragadta meg lyrikus természetét s rokon­szenves közremunkálásra sarkalta őt. A mi művészeink tudnak róla, s illetékesebb itélő­birák e tekintetben akárkinél. Szerették Zichyt és tisztelték őt s a tiszteletére rendezett bucsu­ünnepélyen oly testvéries volt az érzelem, oly nagy a tisztelet, a minőben nálunk még egy külföldi sem részesült. „Zichy elutazása volt az ok, mely miatt két nagy vizfestményét: „Az orgiát" és „Ri­chelieu"^ nálunk be nem fejezhette s hogy érdekes régiségei és ritkasággyüjteménye kü­lönféle kezekben züllöttek el. Csak könyveit s néhány ránézve becses emlékét vitte ma­gával.** „Nálunk készitett nagyobb műveinek utol­sója a „Cleopatra éje", melyet Gauthier Theo­phil síremléke javára festett. „Nem tudjuk, vájjon e sorok tudomására jutnak-e valaha, de kívánjuk, hogy legjobb óhajtásaink, melyeket utána küldünk, azért, hogy közel barmincz évig élt és küzdött velünk együtt a művészet érdekeiért, — bár csak némi elégtételül is szolgáljanak neki. Európai hir­nevéhez mi nem adhatunk hozzá semmit, nem is szorult reá, de Zichyben az embert nálunk­nál ki sem Ítélheti meg helyesebben. Állása elég alkalmat nyújtott volna neki, hogy saját czéljai felé törekedvén, másoknak ártson, eset­leg őket utjokról leszorítsa, befolyását, erejét velők éreztesse. Ily árnyfoltot Zichy életében hiába keresünk. S e tudat volt az, mely Zichy­nek elvitázhatlan jogot adott arra, hogy büszke lehessen, s ez szülte azt az őszinte rokonszen­vet, melyet pályatársai önkényt hoztak elébe s mely el fogja kisérni uj, bizonytalan útjában is mindenütt. Kevés ember akad, ki oly kivált­ságos állásban, mint ő, mindig oly nemeslelkü­leg cselekedett volna, mint ő." Igy ir a szent-pétervári lap s mi hozzá tehetjük, hogy, fájdalom, kevés hazánkfia van olyan, a kiről a tisztelet, rokonszenv és elisme­rés a külföldön oly meleg hangon nyilatkoz­nék, mint a minőt a fentebbi sorokban kife­jezve látunk. Fölvonó gépek nagyobb házakban. Közelebbről az a valóban örvendetes hír járta be a főváros lapjait, hogy a háziurak — megszánva végre lakóik beteg tüdőit — maga­sabb házaikban fölvonó gépeket szándékoznak fölállittatni, a milyenek Európa és Amerika népesebb városaiban már évek óta kitűnő szol­gálatot tesznek a nagyobb házak lakóinak. Az Egyesült-Államok nagyobb városaiban, főleg a szálloda- és gyártulajdonosok régóta hasz­nálják e czélszerü találmányt; még pedig az ottani lapok tudósitásai szerint oly meglepő eredménynyel, a mely a legvérmesebb várako­zást is jóval túlhaladta. E gépek alkalmazásba vétele, — irja az „Appletons Journal" czimü uj-yorki lap, — mindenekelőtt legújabb építke­zésünkben idézett elő czélszerü változásokat. * Mi ennek ellenkezőjét óhajtjuk és reméljük is. ** Régi fegyverekből még igen érdekes s nagy értékű gyűjteményt tartott meg; e becses gyűjtemény jelenleg ideiglenesen itt van Budapesten testvérénél, Zichy Antalnál. — Szerk. Most egy épületet, föltéve, hogy fölvonó géppel van ellátva, ismét oly magasra lehet emelni, mint hajdan és az egykor annyira megvetett felsőbb emeletek, minthogy az alsóknál sokkal egészségesebbek s az utczai zajtól sincsenek oly nagyon háborgatva, ismét keresettebbekké lettek. A fölvonó gépek behozatalának második s a szó valódi értelmében életbevágó eredménye az a megbecsülhetetlen jó hatás, melyet az azzal ellátott házak lakóinak egészségére szemláto­mást gyakorol. A korosabb férfiak és nők igen jól tudják, hogy semmiféle fáradság vagy test­gyakorlat nem támadja meg oly nagy mérték­ben az életerőt, mint az, midőn egy magas ház harmadik vagy negyedik emeletére kell fol­menniök számtalan sok lépcsőfokon s alig lehet kégségbe vonni, hogy a legkomolyabb testi gyengeségek nagy részét e rendkívüli erőfeszítéssel járó kényszeritett séta teszi élet­veszélyessé. Á fölvonó gépek alkalmazásának említettük előnyével csupán ama pénzbeli vesz­teséget állithatjuk szemben, a melyet a háztelek­tulajdonosok szenvednek azáltal, hogy ezentúl kisebb területekre is lehet nagy, illetőleg magas házakat építeni, mert a mit a ház terjedelemben veszít, helyreütheti a magassággal, melyre az uj találmány behozatala mellett fölemelni lehet. A közönséges, gőzerő által mozgatott fel­O 7 ö O vonó géppel olvasóink annyiban bizonyára ismerősök, a mennyiben az ily gép teljesen olyan szerkezetű, mint a többi emelő gépek, milyenek például Chicagóban az úgynevezett „elevátorok" (óriási gabonaraktárak, melyekbe a gabonát gőzerővel vontatják föl), vagy ná­lunk a budai gőz-sikló. Az Amerikában ezideig használt ily felvonó gépek a mozgató szerke­zeten kivül egy csinosan bútorozott kis szobá­ból álltak, melyben a föl- vagy leszállni akarók helyet foglaltak s mely éjjel gázfénynyel, nap­pal pedig metszett üvegü ablakok által voltak megvilágítva. Legközelebbről e gépet is töké­letesítették olyan formán, hogy ez ujabb szer­kezetű gépeknél a mozgató erőt nem a gőz, hanem a viznek folytonos egyensúlyra törekvő tulajdonsága képezi. El is nevezték azt „viz­egyensulyu emelőgép"-nek (Wasser-balance Elevator), s az Egyesült-Államok nyugoti nagyobb városaiban már mindenütt ilyen uj szerkezetű felvonó gépeket használnak. Ez ujabb és valóban ügyes szerkezetű gép­ről a „Manufacturer and Builder" („kézműves és építész") czimü szintén amerikai szaklap következő leírást közöl: A gép mozgató-ereje a nehézkedés törvényén alapul, mely itt követ­kezőleg vétetik alkalmazásba. Egy tizenkét láb hosszú vasveder ugy van illesztve egy há­rom és fél lábnyi átmérőjű vascsőbe, hogy abban mint a szivattyú föl s alá járhasson. E vascső az egész fölvonó készülék által elfoglalt tér egyik oldalán van megerősítve s a legfelső emelettől a földszintig ér le. A veder épen oly nehéz, mint a személyek föl és leszállítására szánt kocsi, melylyel az csigán forgó ércz-sod­ronyok által van összekötve. Hogy valamely suly fölszállittassék, csupán avedret kell vízzel megtölteni a felső emeleten lévő víztartóból, mi azáltal történik, hogy a vezetnök a kocsi­ban egy lábitót (pedál) nyomint meg, mely szintén vassodronyok segélyével a víztartóval áll összeköttetésben. A viz súlya lenyomja a vedret s ezáltal a kocsi fölfelé vonatik. A tet­szésszerinti megállapodást egy dörzsfék esz­közli, mely azonnal megkapaszkodik a vágá­nyon, melyen a kocsi föl s alá halad. Leszállás alkalmával egy másik lábitót kell megnyomni, mely ismét a veder fenekén levő elzárható szellentyüvel áll összeköttetésben, a melyen át a viz könnyen kibocsátható. A kocsi gyorsasá­gának tetszés szerinti mérséklésére a vedren át hosszában egy másik cső van vezetve, a melynek mindkét végén egy-egy szellentyü van. Minthogy a veder légmentesen van a nagyobb csőbe illesztve, csupán akkora gyorsasággal emelkedhetik föl vagy ereszkedhetik alá, a mekkorával az alatta levő lég a kisebb csöven át kiszabadul s a fölötte, vagyis utja után ke­letkezett ür levegővel megtelik. Ez pedig a vezetnök által kezelhető szellentyüktől függ. Ez uj szerkezetű fölvonó gépet, főleg járá­sának egyenletessége, vagyis a rázkódás teljes hiánya és mozgásának gyorsasága teszi az ez ideig használtnál ajánlatosabbá. El van látva biztonsági dörzsfékekkel is, melyek nagyon hasonlitnak azokhoz, melyek a Wilcox- és Gibbs-féle varrógépeknél vannak alkalmazva. A vizet gőzerő segélyével könnyen fői lehet szivattyúzni a felső emeleten lévő viztartóba. A föntebbi rövid és egyszerű ismertetés­ből itélve ugy látszik, hogy a gép szerkezete könnyen érthető, nem túlságosan mesterkélt s hihetőleg nem is nagyon költséges. Alkalma­zásba vétele hamar kifizetné a rá fordított költ­séget s a főváros lakóinak legnagyobb részére nézve mégis oly nagy áldás lenne, a melyért nem adhatnának elég hálát a gondviselésnek és a — házi uraknak. Sámi Lajos. A hétről. 0 Ugyan miről is beszélhetnének az em­berek többet, mint a mi mindnyájukat a leg­közelebbről éi-dekli: az adóról. Nem hiában viseli a legtöbb ember közvetlenül a szive fölött a tárczáját, — annyi igaz, hogy az uj adótörvények által e tárcza ellen intézett me­rénylet a legtöbb embernek egyenesen a szi­vébe nyilallik bele. Mert hiszen igaz, vannak válságos pillanatok, a mikor az ember minde­néről kénytelen lemondani, hogy a hazát meg­menthesse. Karthago hős asszonyainak példája, kik többi ékszereik föláldozása után legdrá­gább ékességüket: hajukat vágták le, hogy abból a harczosok ijjaira húrt fonjanak, — nem egyetlen a történelemben. Csak szabadság­harczunkra kell visszagondolnunk, midőn az egyházak harangjaikat, az anyák gyermekük egyetlen ezüstkanálkáját hozták a üaza oltá­rára, hogy ez áldozattal engesztelni segitsenek a haragvó istent. De az elszánás ily áldozatokra viharos időt föltételez, mikor az egyes elvész az összesben, s nincs akarat más, mint a mit mindenki akar, nincs külön-külön czél, csupán egy, mely mindent egyesit, — az önhibáján kivül veszni indult haza megmentése. — A jelen állapot? Hiszen kétségbeejtő az is, tagadhatat­lan, — de nem olyan, melyből csak végső esz­közökkel menekülhetnénk, és nem olyan, mely­be önhibánkon kivül jutottunk volna bele. Ha ugy élünk vala, a mint a becsület és józan ész szerint élnünk adatott, — soha nem jutunk ez ! állapotba. S ha még eszünkre térünk, nem lesz a megtérés késő. De a „kétségbeesés lelkese­dését" lángra lobbantani ez az idő nem alkal­mas. Helyes és okos gazdálkodás véget vethet a mai esztelenségszülte helyzetnek. Azért valóban nem csodálkozhatni, ha a közszellem megütközik oly rendszabályok foganatbavéte­lén, melyeknek helye lenne egy elvesztett, szerencsétlen hadjárat után; de melyeket béke­időn, habár súlyos körülmények között, nehéz elkerülhetetlenek gyanánt fogadni. A sok ta­nácskozás, panasz, tiltakozás az uj adótörvé­nyek ellen tehát nem mutat hazafiatlanságra, nem az áldozatkészség hiányára. S meg va­gyunk róla győződve , hogy a nemzet minden osztálya készséggel fogadná e törvényeket, ha kettőről lenne meggyőződve: egyről arról, hogy csak ez az egyetlen eszköz, mely még ! lehetséges, — másról arról, hogy ez eszköz aztán biztos eszköz lesz a haza megmen­téséhez. Sem az egyik, sem a másik bebi­zonyítva nincs. Sőt a mig látjuk, hogy az állam leginkább csak kulturális intézeteink körül készül nagyobb megtakarításokra, tömér­dek sinekurái megszorítására azonban nem gondol: addig bizony abban a véleményben kell lennünk, hogy az országtól várt áldozattal csak a Danaidák hordaját fogják töltögetni. Ily kilátás nem buzdit áldozatra, s nagyon termé­szetes, hogy az elviselhetetlen adóval sújtott középosztály minden alosztálya följajdul, az orvos, az ügyvéd, az iparos, a kereskedő, mind romlását látja az uj rendszabályban kenyérke­reső pályájának.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék