Vasárnapi Ujság – 1875
1875-02-14 / 7. szám - A holt Adorján szelleme. Borostyáni Nándor 99. oldal / Elbeszélések; genreképek
7. SZAM. 1375. FEBRUAR 14. VASARNAPI UJSAG. :— Oltár tüze küzd a kereszttel S tör a testvér testvérre vadul .Magyart a magyar keze veszt el S földjén idegen hada dúl! Susár Vid ehol Salamonnal, Vak Béla meg Almos amott; O Jő fattyú Borics is azonnal, Vezetve a bősz rohamot. — Oh hallod, az ég nyila csattan, Tűnő nyoma fénybe czikáz; Oh nézzed, a köd borulatban, Seregbe' hogyan jön a váz ! Ott Imre, kezében a vessző, öcscsét foglyul vezeti; Itt Endre, ah kinja mi metsző: Urunk sirja se' békiti ki! S Gertrudra borul, de mi haszna! Fölkelthet-e holtat a csók? Elgyötrött népe panaszsza Fölrázza a bús zokogót. S nyomában a szégyen, az éhség, Követve a vér zsarolást: Fut Endre — nyakáról ad még — még Lemáll a királyi palást! . . . De hallgatni zaj, mi üvöltés Mohi puszta vidéki felől? Vér árja jő, reszket a föld és Vár, trón, haza rendre ledől. Gyújt, gyilkol a kún, a tatár had, Prédát les a német, az ál, Atyjára im önfia támad — Menj térj pihenőre király! S mit lőtök előmbe ti: hozván Árpád örökére hadat — István köpenyéből a foszlány Tépő kezetekbe szakad! Albert hasogatja, de túlvan Károly keze nyul kifelé — Nyugtot keres Endre a sirban: Ő már eleget viselé! . . . S lefordul a fáklya! Utána 1 j harcz tüze gyúl ki megint; Csák szitja — az Endre leánya S a trónus, ah! csábosan int . . . Jön és megy a cseh s a szerelmes Ottóra im tőrt vet Apor; Csák küzd — ködalakja meg elvesz — — Vértől csepeg ad a bíbor . . . S jő Kont. Feje nincs, de karával Siklósra mutat s tovatér: Jő Czillei, Giskra; Garával Jön Ujlaky — s árad a vér: Szentgyörgy tere issza. Meg ismét Magyar had emészti hónát: Dúl Dózsa, oh kába segítség! T 7 O O Nézd, nézd a tüzes koronát! S előttem ah összefoly ég-föld: Les Bornemiszára Bakacs; Bor helyett Zápolya vért tölt S vet Bátory tőrt, a makacs; Súg-búg a „kalandosok" ajka; Verbőczy, a gyönge, lelép; Széttépve, önvesztibe hajtva Sírját maga ássa e nép! És indul a förgeteg ormán — a O Fölkél s fut a gyönge Lajos; Ing serge, vezéri megosztván, — Csele árja vértől zavaros . . . S nekizúdul a vész, darabokban Széthull a magyar korona — — Oh vájjon e rém-alakokban Múltunk, jelenünk siklott-e tova?! — Hogy méhe zihál, ere lüktet. Megrázkódik, újra pihen — — Kínozza a láz betegünket, Nézd, nézd gyötrelmeiben! S megnyílik a föld, lehe kénkő, Vértáncja mi rémes alak! Néz, indul, ah ime felém jő — Kézen fog, előbbre halad — És int. Keze jég, szeme márvány, Tekintete tőr, szava láng. És szól: „Ime újra nyög árván i'ártókra szakítva hazánk ! Föl, föl, oh ez iszonyú álmon Válts dicsteli éltet, ol válts Pártos magyar! nézd e kopáron Gyászvégzeted, ime — Mohács !" S tovaszáll, nyoma nyomtalan elvesz, De hangja csak egyre szivembe nyilall! Felbömböl az éj — ijedelmes Zokogásba kitör a vihar. Vér árja boritja a tájat, Tűz lángja fölér az egekig; Aratása van bőr a halálnak: Kévés a tért belepik. S hányszor belepék olt ez árva hazára Kétségbeesés hány éve borult! De hányszor nyilt meg a börtöne zára, S diadalszekerén örökébe vonult! És harsona zenge rivallya. Lobogóit lengette a lég, OO O 7 Dicsünnepén dalnoka dalia! Vajh! lesz-e több ünnepe még?!... Szász Béla. 99 A holt Adorján szelleme. Elbeszélés. Irta: BOROSTYÁN NÁNDOR. A válogatott kis társaság, mely Bereghi o o , o Tibor elegáns egyszerűséggel bútorzott szalonjában egybegyűlt, élénk helyesléssel fogadá a csipős filippikát, melyet a tudományos készültségéről előnyösen ismert N . . . . orvos a „spiritisták" ellen és az imént meglehetős hosszadalmasan eldörgött. A derék tudós egészen neki herült a vitának, és most nagyot törült selyem zsebkendőjével homlokán, mint aki jól végezte föladatát. A jelenvoltak helyeslését véve tekintetbe, az orvos úr diadala kétségkívül teljesnek volt nevezhető, — amit élénken látszott érezni a spiritisták egyetlen védelmezője is, egy idős báró, kiről azon hit járt, hogy titkos tagja a ..szellemidézők csodás hitű sektájának. Csak Bereghi Tibor, a háziúr, és neje: lady Jane nem vevének részt a helyeslésben, melyel a tudós doktor filippikája minden oldalról találkozott. Bereghi arczán a figyelmesebb szemlélő némi kedvtelenség jelét fedezhette volna föl, mely azonban hamar eltűnt, hogy bizonyos elmélázásnak engedjen helyet. Az, hogy sem ő, sem neje nem üdvözölték a doktort a szellemidézők fölött nyert diadala miatt, nem maradhatott észrevétlenül a társaság körében. Bereghi részéről e hallgatás, mely tán nem tetszését leplező, kétségkívül meglepő volt. (t mindenki úgy vélte ismerni, mint szerfölött higgadtan és realisztikusan gondolkodó férfiút, akinek elméje legkevésbbé sem hajolt oly mystikus dolgok felé, minőkkel a spiritismus hivei bajlódnak. Egész életiránya és múltja nyíltan szóltak ily föltevés ellen. Bereghi Tibor és a bölcsészeti szigorlatokat volt leteendő a berlini egyetemen, hová vagyonos apjának óhaja és saját hajlamai vivék, midőn hirét vevé Garibaldi tábornok kalandos expedicziójának a nápolyi királyság ellen, melyben a magyar vitézségnek oly dicső szerep jutott. A szabadságért lángoló ifjú eldobta könyveit, hogy karddal kezében küzdjön a ..marsalai hősök sorában egy letiport nép) felszabaditásáért, Palermo ostrománál mint egyszerü vörösinges közvitéz volt jelen, egyike lévén az elsőknek,kik áthágták az ellenséges torlaszokat. A voltuniói ütközet után a csatatéren nevezte ki őt tisztté a hős tábornok. A hadjárat befejezése után Bereghi, ki megkedvelte a katonaéletet, még hosszabb ideig maradt olasz szolgálatban, gyakran verekedve a megszaporodott nápolyi brigánsokkal. Aztán csak híre futott egyszer itthon, hogy Tibor egy csodaszép angol leányt vett el Nápolyban, szegre akasztva a kardot és elköltözve a ködös Albionba, honnét alig egy év előtt tért vissza rég nem látott hazájába. A fővárosban Bereghi háza a leglátogatottabbak közé tartozott. Estélyein mindannyiszor érdekes társaság gyűlt össze. Nem alaptalanul jegyzi meg valaki, hogy Bereghiéknél a ..szellem arisztokratái" adnak egymásnak légyottat. A kitűnő képzettségű úrnő, ki élénk részt ven a sokszor tudományos jelleget öltő vitákban, vonzó központja volt ez estélyeknek, ép úgy hódítva szellemdússága, mint lényének bájai és szeretetreméltósága által. Annyival inkább fel kellett tehát tűnnie a körülménynek, hogy ezúttal ő is hallgatag maradt, midőn a tudós doktor bevégzé hatásos anti-spiritista értekezését. A báró azonban, bár látta a hatást, melyet ellenfelének nyomós érvei a hallgatóság körében előidéztek, még nem tarta vesztettnek a csatát. — Ám legyen önnek igaza — mondá az orvoshoz fordulva — mindazt illetőleg, mit a spiritisták ellenében fölhozott! De azt meg kell önnek engednie, hogy vannak még a tudomány előtt dolgok, melyekről O «/ De a fátyolt nem sikerült még levonnia senkinek sem. Ilyen rejtély az emberi szellemnek azon sajátsága is, hogy olykor megfoghatlanul lát előre dolgokat, melyek csak évek múlva következnek be. Nem akarom önt untatni a delejes álomba merültek csodás sajátságainak fölsorolásával, de kérdem: nem arról tanúskodik-e e körülmény is, hogy önök materialisták még mindig képtelenek visszavinni az elmetehetség valamennyi jelentkezését az anyag puszta működésére? Mi föltétlenül hiszünk a szellemben, annak halhatatlanságában s a lehetőségben, hogy holtak szellemével is érintkezhessünk. . . . — Olló! — kaczagott föl az orvos — ugy hát báró ur töredelmesen bevallja, hogy valamely spiritista sektához tartozik! Ez esetben kérnem kell, bizonyára az egész, mélyen tisztelt társaság nevében, szíveskedjék nekünk valamit beszélni a szellemidézés hokuspokusáról s azokról a mulatságos „médiumokról", melyek oly nagy szerepet játszanak önöknél. Bár e szavakban leplezetlenül jelentkezett a szóló gúnyja, a báró szokott nyugalmával viszonzá: — Sajnálom, hogy e kíváncsiságának nem tehetek eleget. Én nem tartozom semmiféle szellemidéző sektához, s a spiritistákról csak annyit tudok, mennyit könyvekben olvastam róluk. Részemről azonban megvallom, hogy hiszek a szellem fönmaradásában a test elenyészése után, és lehetőnek tartom a közlekedést ily szellemekkel. Ö nök abszurdnak nevezhetik e hitet álláspontjuknál fogva, mert hisz tanaik szerint a szellem nem egyéb, mint az anyag működésének kifolyása — de hát mivel indokoltabb az önök hite a miénknél? — A tudomány minden kételyt kizáró hatalmánál fogva, báré» ur! — kiáltott föl hevesen az orvos. — Azon tudomány hatalmánál fogva, mely kiderité a humbugot, melyet a spiritismus mesterei eddigelé a 4