Vasárnapi Ujság – 1875
1875-07-18 / 29. szám - A muzeumokról. Pulszky Ferencz 454. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
454 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31. SZÁM. 1875. AUGUSZTUS 1. vidéken egyátalán szó lehet) vizet és élelmiszereket sehol sem lehet találni. A khánság lakói műveletlen, barbár emberek; az orosz és persahadi foglyokkal borzasztó kegyetlenségeket szoktak elkövetni, s Vámbéry Ármin közép-ázsiai utazásainak leírásában hajmeresztő részletességgel mondja el, miként szakgatták ki a foglyok szemeit és hogyan hordták a kóbor turkomán lovasok a foglyok levágott fejeit a khán elébe zsákszámra. A főváros Khiva nem nagy hely s a sivár pusztaság közepette szép, termékeny vázon fekszik az Oxus torkolata közelében. A khán hadserege alig áll 1000 emberből, kik ócska kovás puskákkal vannak fölfegyverkezve. Ily gyarló haderő a jól fegyelmezett és kitűnő fegyverekkel ellátott számosabb orosz hadsereg ellen természetesen képtelen volt Ivhivát megvédelmezni s 1873-ban az oroszok meg is szállották azt s bár most még nem foglalták el véglegesen, félve Angolország fenyegetéseitől, de az orosz helyőrség ma is ott van Khivában. Mikor az orosz czár Svauffmann tábornok vezénylete alatt 1868—70-ben Közép-Ázsiába tekintélyes hadserget küldött, mely aztán Szamarkandot el is foglalta és Bokhara szivében az oroszok hatalmát megalapította. Wereschagin orosz festő is követte az expedicziót s a középázsiai életből számos kitűnő jelenetet örökített meg hatalmas ecsetjével. A festmények a londoni 1872. évi nemzetközi kiállítás orosz csarnokában voltak közszemlére kitéve s az itt közölt két rajz is ama képek után készült. Az egyik rajz, Wereschagin szerint, taskendi politikusokat ábrázol, éktelenül rongyos öltözetben. Európai politikusaink aligha elfogadnák őket kollegáiknak. Hagyományos keleti nyugalommal tárgyalják ellenségtől megtámadott hazájuk ügyeit, melyeket azonban politizálásukkal nem tudtak jobbra fordítani. Második rajzunk a szamarkandi emirt tünteti föl, a mint egy hatalmas, kisérteties muszkafejben gyönyörködik, melyeket katonái hoztak neki ajándékba ügyességök és győzelmük borzasztó bizonyítékául. Közép-Ázsiában most is uralkodik az a szokás, hogy a katonák az elfogott vagy ütközet közben megölt ellenség fejét levágják és azt emírjöknek ajándékozzák. A háttérben azok láthatók, kik a diadaljeleket hozzák, lassú mély hajlongásokkal üdvözölvén azokat, ki a keleti uralkodók szenvtelen közönyösségével nézi az ijesztő áldozatot s kísérőinek alázatos arczait, melyeken Wereschagin bámulatosan tudta színezni a keleti nap sötétitő hatását. S. L. A muzeumokról. Pulszky Ferencztől. (Folytatás.) Könyvtárak már a XV. században kezeltettek önállólag, s külön e czélra emelt épületekben helyeztettek el, a mostani képtárak nagyobbrészint a mult században keletkeztek, a mennyiben mind Olaszországban, mind az Alpeseken tul a festmények, melyek a paloták termeit szerteszét díszítik, nagy csarnokokban pontosíttattak össze. Az uj felállításnál azonban a symmetria játszott főszerepet, oly annyira, hogy nem egy becses kép hol kisebbre fűrészeltetett, hol egy darabbal megtoldatott, hogy jobban illjék helyére, hol más képnek ellenfüggelékül szolgált; ez akkor formatizálásnak neveztetett. Sok kép pusztult el ez időben, lomtárba vettetett s elveszett, mert nem tartatott elég diszesnek; sok átfestetett s restauráltatott, s ez által elvesztette eredeti typusát, műtörténelmi jellegét s műbecsét. A szobrok is ez időben a kertekből, termekből s lépcsőházakból a csarnokokba vitettek át; ezeket legnagyobbrészint már akkor kifoldozták , átdolgozták s kicsiszolták, midőn csonka állapotban kiásva a fejedelmi s nagyúri lakokban állittattak fel. A természettudományi gyűjtemények is ekkor nyertek rendszeresebb alakot, miután Linnéé az első tudományos rendszert megalapitotta s Buffon szép irálya által a műveltek figyelmét ez irányba terelte. A szörnyszülöttek lassan-lassan a lomtárakba vándoroltak, a ritkaságok s unikumok pedig kitűnő polczaikról azon helyre mentek át, mely őket a rendszer szerint illette. Mind ez uj felállításoknál régi, más czélra készült épületek használtattak fel, elhagyott paloták, megszüntetett kolostorok, czéljokat vesztett középületek. Rómában Kelemen és Pius pápák a Vatikán egyik szárnyát alakiták át oly roppant muzeummá, hogy abban több régi szobor talált elhelyezést, mint Európa összes egyéb gyűjteményeiben.* Később a Kapitolium és Lateran termei is muzeumokká váltak. Florenczben a nagyherczegek a Pitti-palota királyi termeiben összpontosították festményeiknek s szobraiknak egy részét, a másikat a Vasari által épített kormányhivatal-palota (Uffizi) legmagasabb emeletében, napjainkban pedig a Bargello, a Márk és az Onofrio kolostorok lettek a műemlékek díszes lakhelyei. Párisban a Louvre, Bécsben a felső s alsó Belvedere, Spanyolországban az Escurial, Pétervárott az Eremitage, Drezdában a Grüne Gewölbe s a Japáni palota. Csak midőn a műkincsek kulturhistóriai megbecsülése nem szorítkozott többé kizárólag a műtörténelemmel foglalkozó tudósokra, midőn Winckelmann nézetei a művelt osztályokat áthatották, akkor keletkeztek az első épületek, melyek kizárólag azon czélból emeltettek, hogy a műemlékek s országos gyűjtemények bennök elhelyeztethessenek, ugyanazért már a terv készítésénél a felállítás és világítás czélszerűsége szolgált kiindulási pontul, ilyenek a British és South Svensingtoni muzeum Londonban, a Studipalota Nápolyban, a muzeumok Berlinben, Pétervárott s Pesten, a Glyptotheka, a két Pinakotheka s a bajor muzeum Münchenben, 3 legújabban azon fénypaloták, melyek már a legközelebbi évtizedben Bécsnek legkitűnőbb diszei lesznek. E monumentális épületekbe s ragyogó termeikbe azonban az épitészek s dilettánsok nézete szerint, nem illenek bele megsét ®rült szobrok s dombormű-töredékek, eltört díszedények és üvegek és sok oly éktelen tárgy, melynek mostani külső alakja nem felel meg tudományos és kulturtörténelmi értékének, mert a műemlékek még jelenleg is nagyrészint a termek diszitményeinek tekintetnek, s azért a restauratio szentségtelen keze, mely három század óta annyi emléket kivetkőztetett eredeti alakjából, még most is űzi kárhozatos mesterségét, a műkincsek átidomításában. Alig van régi szoborgyüjtemény Európában, — némileg a British múzeum kivételével,** hol azóta, hogy Canova el nem fogadta a megbízást a Parthenonio műveinek kiegészítésére, a görög társak nem öz o o restauráltatnak, — melyben nem akadnánk számos régi szobrokra újkori fejjel, kézzel s lábbal, sőt épen nem ritka azon eset is, hogy a fő is, a test is régi ugyan, csakhogy nem tartoztak egymáshoz s két különböző régi szobor maradványai, melyek értelem nélkül egyesíttettek. A British-múzeum egyébiránt más tekintetben is mintaszerű, s a gyűjtemények elrendezésére s belbecsére nézve meghaladja a kontinens múzeumait, melyektől főképen abban is különbözik, hogy ezek a régi műkamrákból alakultak, a fejedelmi ház magánbirtokához tartoznak, a civillistából nyerik dotációikat, gyarapodásuk szerint egyéni hajlamoknak s változó szeszélynek van kitéve, sokszor egészen megakad, másszor csak egy bizonyos irányban létesül. A British-múzeum ellenben kezdettől fogva a nemzeti tulajdon jellegét viselte, a parlamenttől húzta dotációját, igazgatása műértő kezekre volt bízva, az ellenőrzés egy állandó bizottságra. A műkincsek szaporítása e szerint tervszerüleg történt, mi által a gyűjtemények összesége a tökélyt megközelíti, minthogy az angol parliament érezvén ezen közművelődési intézet nagyhatású befolyását a tudományosság emelésére s a műizlés nemesitésére, minden évben oly összeget szavaz meg számára, minőt máshol nem szoktak ily czélokra fordítani. A British muzeum rendes költségvetése évtizedek óta aránylag magas, a tavasi előirányzat szerint 1.020,610 ezüst forintra ment, ebben a tisztviselők fizetése 124,900 frttal, a könyvtár katalógusának kiegészítése 41,900 forinttal, a vételek 248,400 forinttal szerepelnek, s ha valamely rendkívüli eset fordul elő, hogy például valamely érdekes gyűjtemény megszerezhető, a * A reánk maradt félélet nagyságu s annál nagyobb ó-kori szobrok összes száma legfölebb 4000-re megyen, annyi sem, mit, az egy Aemilius Scaurus birtokában volt. ** Itt is a Toronley-gyüjtemény szobrai restauralvák, s a Drezdából s Nápolyból ismeretes Symplegma, mely a Hermaphroditot ábrázolja, amint egy satyr öleléseitől menekülni igyekezik, értelmetlenül egy részeg satyrrá változott át. A közönség ízlését jellemzi, hogy a British múzeumban ezen eltorzított alak sokszor rajzoltatik, amint azt többször tapasztaltam. parliament ezen költséget is mindig meg szokta szavazni. Igy vetettek meg régente Sir William Hamilton etruriai díszedényei, Townley szobrai, Lord Elgin márványai s a phigaliai domborművek, de az aeginai szoborcsoportozat megvételének alkalma elszalasztatott a franczia háborúk alatt. Ujabb időkben szereztettek meg Blacas herczeg vésett kövei, Castellani arany műemlékei, márványai s brenczai s a Farnesepalota római szobrai. Ezeken felül még nevezetes ásatások is történnek a nemzet költségén, igy fedeztettek föl a lyciai emlékek, Ninive királyi palotái, a Mausoleum, a cnidosi szobrok, Cyrene halottvárosai legújabban az Artemisium Ephesusban. Csak igy alakulhatott azon nagyszerű gyűjtemény, melyben most Egyptom, Assyria, Görögország s kiválólag az athéni iskola művészete, a legnagyobb kiterjedésben képviseltetik. A római császáridők, a középkor s a barbár idők emlékei azonban kevésbbé számosak, de Christy, a franczia barlangok kutatója s a történelemelőtti emlékek legszerencsésebb gyűjtője szintén a British múzeumnak hagyományozta híres gyűjteményét, mely azonban ideiglenesen máshol helyeztetett el, minthogy a monumentális épületbe többé bele nem fért, mely a műemlékeken kivül magában foglalja még a roppant terjedelmű pénzgyüjteményt, a rendkívül gazdag ásványtárt, a páratlan őslényi gyűjteményt, s az állattani muzeumot, mely a maga nemében legelső egész Európában. Itt van továbbá a rézmetszettár, egy tekintélyes kézirattár s végre Európának legjobban rendezett, legszámosabban látogatott s valószinüleg leggazdagabb könyvtára. A parliament ugyanazért elhatározta, hogy a természetrajzi gyűjtemények egy külön muzeumba vitessenek át, hol a nagy csontvázgyüjtemény is valahára felállittathatik, mely eddig a British muzeum pinczéiben eldugva hevert, s igy megszavaztatott e czélra a szükséges költség, melyből a tavalyi évre 800,000 ezüst forint esett. A British muzeum e szerint kizárólag műemlékeknek lesz szentelve s azon könyvtárnak, melyben minden idegen nemzeti irodalmának terményeit föllelheti. Az angolok egyébiránt azt találták, hogy még a British muzeum roppant műgyüjteményei sem elégségesek a művelődés történelmének földeritésére, s egy válogatott fegyvertárt állítottak föl a Towerben, s a South Kensington muzeum gyűjteményeit szerezték össze, melyek most minden európai műiparmuzeumnak elérhetetlen előképei. A mint a British muzeumban a klassikai nemzetek emlékeire fektettetett a fősuly, ugy ez South Kensingtonban a középkori s különösen az olasz műtörténelemre helyeztetett, olyannyira, hogy az olasz műtörténelem itt is részint eredetiekből, részint másolatokból tanulmányozható. Itt látjuk Donatello, Luca della Robbia, Verrocchio, Michel Angello viasz és terra cotta mintáit, sőt néhány márványszobrát , elhiresedett remekműveknek gipszöntvényeit s minden nemzetnek műiparteremtéseit, minden korból. A mint a British muzeum kincseihez hozzá van csatolva a nagyszerű könyvtár, mely azoknak életet ad, ugy a South Kensingtoni muzeum kapcsolatban van egy minta-rajztanodával, mely 1850 óta az angol iparosok ízlésének nemesitésére szemlátomást hatott, ugy, hogy sok iparágban még a franczia választékosság is az angol szépség mellett másodhelyre szorult. Albert herczeg, Viktória királynő nagyműveltségű férjének kezdeményezésére alakult a South Kensington múzeum, mely kiadványai, felolvasásai, a nagyobb iparvárosokban felállított rajztanodák s időnkénti kiállítások által lassan-lassan az egész országra kiterjesztette hatását. Itt is, mint a British múzeumnál, kitűnő férfiak működnek mint őrök s tisztviselők, az előbbinél látjuk jelenleg Newtont, a hellén művészet nagy ismerőjét, Birchet, az egyptologot, Poolet, a mumismatát, Francksot, a középkori történelemelőtti emlékek szorgalmas vizsgálóját; South Kensingtonban pedig Robinson működött, Owen Jones, Cole, Pollen, s egy kitűnően szervezett rajztanári kar. Az egész intézet negyedszázados fennállása alatt a legújabb kimutatások szerint tizenkét millió forintnál valamivel többe került, beleértve az épületet, rajztanodát s administratiot, s az angol lapok azt tartják, hogy az ország soha czélszerűbben s hasznosabban nem fektetett be ily összeget. A tavalyi költségvetés szerint a központi