Vasárnapi Ujság – 1875
1875-10-10 / 41. szám - A rejtelmes sziget. Verne Gyula regénye. (48 képpel) -á-r- 647. oldal / Elbeszélések; genreképek
ételnek tartják a fiatal bambuszhajtásokból és kókuszhagymákból készített salátát is. A theának és forró rizspálinkának (szaki) egyetlen lakománál sem szabad hiányoznia; mindkét italt czukorral vagy másféle pótlékkal élvezik. Az előkelő arisztokratákat legérdekesebb a számukra külön berendezett, igen kényelmes és díszes nyilvános theaházakban megfigyelni. Ott kizárólag ők az urak és teljesen otthon érzik magukat. Mikor a büszke szamuráj (főúr) egy ily theaház küszöbén belép, a háziasszony és pinczérnők lábai elé borulva fogadják őt. Ekkor a legfiatalabb pinczérnő felkél s töri magát ama ritka szerencséért, hogy a nemes ur vaskos kardját leoldhassa és helyére vihesse; a nemes ur pedig előkelő leereszkedéssel méltóztatik azt neki átadni. A leány kibontja finom selyem zsebkendőjét s a fegyvert diszes tokja legvégén óvatosan megfogja vele, s így begöngyölve a ruhatárba viszi azt, hol nagy kímélettel egy fénymázos szekrényre helyezi. Ekkor a főúr átöltözködik s esteli toilette-jét veszi magára. Azután kényelmesen átadja magát mindazon élvezeteknek, a melyeket ily elegáns mulatóhelyeken szerezhet magának egy előkelő nagy ur. Eredeti japáni festmény után készült rajzunk az imént leirt jelenetet tünteti föl. Ily előkelő theaház igen sok van a szigetbirodalom minden nagyobb városában és azok nem annyira külsejük, mint inkább diszes és gazdag berendezések által különböznek a hasonczélú polgári helyiségektől. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 651 A KEJTELMES SZIGET. Harmadik rész: A sziget titka. II. Fejezet. — Ostrom és védelem. A lövések a gránitlakba is felhatottak. Cyrus és társai halálos nyugtalanságban töltöttek egy órát, vagy többet is. Végre éjfél után visszaérkezett a csónak, s rajta Pencroff és Ayrton. Ez elbeszélte a mi történt.Kétségkívül a kalózok, tudván, hogy a Lincolnon emberek vannak, kellő számmal fognak kiszállni a szigetre s támadólag lépnek fel. Résen kell tehát lenniök s megtenni a szükséges intézkedéseket. Azt határozták, hogy elhagyva a gránitlakot, azon rejtettebb sziklabarlangba húzzák meg magokat, melyben a szigetre érkeztekkor laktak volt. Reggelt sem várva, oda átköltöztek, élei Oömet és fegyvereiket vive csak magokkal. Az éj minden újabb esemény nélkül telt el. A kalózok nem szálltak ki a partra, ők pedig meg sem mozdultak a barlangból. Akár azt is gondolhatták volna, hogy a brick az éjjel fölszedte horgonyait s tovább vitorlázott. Szó sem volt arról. Mikor a hajnal, még sürü ködbe burkolva, megjelent, a köd fátyolában egy sötétebb tömeget vettek észre, mely nem volt más, mint a kalózok hajója — a „Speedy" (gyors, ügyes) — amint Ayrton azt a kalózoktól nevezni hallá. Készülni kellett tehát a harczra. Smith Cyrus így adta elő, világosan, a helyzetet: — A kalózok, mihelyt világos reggel lesz, partra fognak szállani. Fel kell tehát használnunk az időt, míg a köd eltakar szemeik elől. Igyekeznünk kell kiszállásukat meggátolni, vagy legalább hátráltatni, mert ha birokra kerülnek velünk, több mint tízszeres számukkal legyőznek. E végből el kell velük hitetnünk, hogy számunk az övéknek megfelelő. Elosztjuk tehát három részre magunkat. Kettő itt marad a sziklabarlangban: én és Harbert. Kettő: Spillett és Nab a Mercy torkolatánál húzza meg magát a sziklák között. Végre Pencroff és Ayrton a kis szigetre szállanak s ott igyekeznek a kalózok kiszállását meggátolni. Van két vontcsövű OO és négy közönséges puskánk, tehát mindenikünkre jut egy fegyver. Porunk, golyónk van elég, a lövést tehát nem kell kímérni; gyakran, de biztosan kell lőnünk, mert a feladat az, hogy mindenikünk nyolcat vagy tizet elejtsen a kalózok közül. Ők kevéssé árthatnak nekünk, mert szikláink védnek, s azok ellen ágyúval sem sokat tehetnek. Ha Pencroff és Ayrton a kis szigeten nem tarthatják magukat, a csolnakba ülnek, s a leginkább fenyegetett pontra sietnek. A gránitlakból nem esvén lövés, annak létezését sem áruljuk el. — S most oszoljunk. Még egy kézszorítás s aztán helyére mindenki! Cyrus oly nyugodtan beszélt, mintha nem is élet-halálharczról, csak valamely közönséges munka felosztásáról rendelkeznék. Melegen megrázták egymás kezeit, még Pencroff is legyőzte felindulását, mikor Harberttől, szive gyermekétől, elvált. S azzal, mindenik egy puskával és bő mennyiségű lőszerrel ellátva, kitűzött űrállomására sietett. Reggeli félhét óra volt. A köd még elég sűrü volt arra, hogy a kalózok sem a szigeten levők mozdulatait, sem a kis szigetre siető csónakot észre ne vegyék. Most azonban gyorsan kezdett ereszkedni a köd s a brick árboczai nemsokára kiváltak belőle. Nemsokára világosan állott az egész. Két o O horgonyon állott, mint a hang is mutatta volt az este, mintegy ötnegyed (tengeri) mérföldnyire benn a parttól. Fedélzetén négy ágyú, mind a szigetnek szegezve. Körülötte 25—30 O0 ember mozgott a fedélzeten. Smith Cyrus mindezt a legkényelmesebben szemügyre vehette messzelátójával, rejtekhelyéből. Harvey Bobs a kalózok nem tudták, mit gondoljanak az éjszakai esetről. Mit keresett az a félmeztelen ember a hajón, aki a lőporos rekeszbe akart betörni ? Fel akarta csakugyan vettetni a hajójukat? de mi végből, mi érdekből akarta saját életét is elvesztetni vele? — Vájjon megmenekült-e golyóiktól, miután maga egyet megölt s kettőt súlyosan megsebesitett közülök? Visszaúszhatott-e a szigetre? Vannak-e társai s mennyien? — A parton azonban egy lélek sem mutatkozott. A sziget lakói talán a sziget belsejébe vonultak vissza? Mind e kérdésekre a kalózok nem bírtak feleletet adni maguknak. Megannyi ok, hogy ők is nagy körültekintéssel járjanak el az intézendő támadásban. Aésedelmek arról győzte meg a szigetbelieket, hogy a merész Bob Harvey is haboz: megtámadja-e a szigetet vagy ne ? Végre nyolcz óra tájt mégis mozgás volt észrevehető a „Speedy" körül. Többen tolongtak a fedélzeten s csolnakot bocsátottak a vízre. Heten szállottak bele, puskákkal fegyverkezve. Úgy látszott, nem kikötni akarnak (mert akkor többen jöttek volna) — csak előleges szemlét tartani a partok körül. Mindjárt tájékozták magukat, hogy a sziget mellett egy kisebb sziget is van, mely attól mintegy fél (tengeri) mfd. szélességű csatorna által van elválasztva. A csónak által vett irány mutatta, hogy nem szándékoznak behajtani a csatornába, ahol két oldalról is támadásnak lehettek volna kitéve. A kis sziget alsó csúcsa felé irányozták útjukat. Pencroff és Ayrton, sziklatömbeik mögé elbújva, látták közeledni a csónakot egyenesen maguk felé. De még egy ideig csöndesen tartották magukat. Közelebbre várták az ellenséget. ö A csónak a legnagyobb vigyázattal haladott. Az evezők lassan mozogtak, kimért időközökben. A kalózok egyike a csónak orrán állott, a kormány mellett. Egy másik, mérő ólommal kezében, mindenütt mérte a viz mélységét , valószinüleg, hogy meghatározhassa, mennyire közeledhetik a brick a parthoz. A hajó fedélzetén mintegy harminczan állottak s figyelemmel kisérték a csónak minden mozdulatát. A csónak már csak két kötélhosszra volt a szigetkétől. Megállott. A kormánynál álló ember kereste a legalkalmasabb pontot, ahol kiköthessen. E pillanatban két lövés dördült el a szigetkéről, s a kormánynál álló és a mérő ólmos, egyszerre mind a kettő felfordult. A Pencroff és Ayrton golyói tökéletesen eltalálták mind a kettőt. A következő perczben ágyúlövés felelt a hajóról s horzsolta a sziklatömb tetejét, mely mögött a két puskás el volt rejtve. Nehány darab követ letört a sziklából, de nekik nem árthatott. A csónakon elesett két ember helyére azonnal más kettő állott. S a csónak, ahelyett hogy visszafordult volna, folytatta útját, de a kis sziget belső partja hosszában a csatornában. Világos szándéka volt megkerülni a szigetkét, s két tűz közé szorítani a rajta levőket : a brick ágyúi és a csónak puskatüze közé. Pencroff és Ayrton, ámbár látták a veszedelmet, nem hagyták el helyüket. Vagy mert nem akarták még mutatni magukat megtámap oodóiknak, vagy mert a szigeten levő négy társuk tüzelésére számítottak. Husz perczczel az első lövések eldördülése után a csónak a Mercy torkolata irányában volt. Az emelkedő dagály a folyó torka felé sodorta, úgy hogy alig bírták a csatorna közepén tartani a csónakot. Egyszerre ismét két lövés dördült, ezúttal már a szigetről, a Mercy torkolata melletti sziklák közül. Ez is két embert a csónakba fektetett. A szigetlakók még eddig egy lövést sem hibáztak el. A brickről is új ágyúlövés felelt, egyenesen oda irányozva, ahonnan a puskák füstje látszott, de ez is csak a sziklák köveiben tudott kárt tenni. A csónakban már csak három ép ember volt. A dagály árja magával sodorta a lenge járművet, hogy gyorsan mint a nyíl röpült el Cyrus és Harbert előtt, de nem jött nekik lövésre. Nem is tüzeltek reá. A csatornából szabadulván, megkerülte a sziget északi csúcsát s O © azon volt, hogy visszajuthasson a brickhez. Fél órába telt, míg oda érhetett. Ott irtózatos dühkiáltás fogadta a két halottat és két sebesültet, és gyorsan egymás után mind a négy ágyú tüzelt a szigetre. De egyik sem talált embert. ö o. Most tizenkét kalóz, bosszút lihegve, dühösen ugrott a csónakba. Másik csónakot is bocsásszottak a tengerre s abba nyolczan ültek. Az első egyenesen a szigetkének, a másik a Mercy torkolatának tartott. Még csak erről a két pontról tudták, hogy emberek vannak ott, — a barlangból nem esett lövés — s mind a kettőt keményen készültek megtámadni. A helyzet főleg Ayrtonra és Pencroffra nézve volt veszélyes, mert könnyen a szigetkőre szorulhattak, ahol a támadók elnyomhatták volna őket. Mindamellett nem mozdultak, míg a nekik jövő csónak elég közel nem ért hozzájuk, hogy lőhessenek reá. Akkor két lövést tettek, mely a 12 ember közül kettőt leterített s azzal, gyorsan, a mint csak lábaik bírták, szaladtak oda, ahol csónakjuk el volt rejtve, bele ugrottak s egész erővel eveztek a csatornán át és a sziklabarlang felé, ahol Smith, Cyrus és Herbert tanyázott, és előbb értek oda, mint a másik csónak — a nyolcz kalózzal — lőtávolra megközelíthette volna a Mercy-torkolatát. Mikor oda ért, két új lövés fogadta és Spillett meg Nab ezúttal sem hibázták el a czélt. A csónakot a dagály megragadta s ugy oda vágta egy sziklához, hogy használhatatlanná vált, de a hat kalóz, aki még benne ült, fejek felé tartott puskákkal, kiugrált a partra; és pedig a folyó