Vasárnapi Ujság – 1875
1875-10-17 / 42. szám - Török sírkápolna (képpel) Erődi Béla 662. oldal / Általános nép- és országisme
662 42 SZÁM. 1875 OKTÓBER 17. de még sem mindent vihet be az iskolába a maga természetes mivoltában, a miről neki tanitani kell. Hanem segit magán ugy mint Mahomet, nem jött a hegy: oda ment Mahomet. A tanító is kénytelen tanitványait számtalanszor kivezetni a tanteremből az életbe, a természetbe vagy az iskolai kertbe és faiskolába, vagy épen ki a mezőre, szántóföldre, szőllőbe és erdőbe is, csupán azért az egy okért, hogy a gyermek ne csak halljon, hanem lásson is, és ököllel foghatólag megértsen mindent, amit tanul. De ha utoljára is mindig mindent valóságban nem adhat is a tanító a gyermek kezébe, azért mégis segíthet magán, ha jó és ha képek állnak rendelkezésére, melyeket a gyermekek érdekkel szemlélnek. Nem kell bántani azt a tanítót, ha iskolájába a szükséges jó tanszerek sorában a képeket is beviszi, mert a szemléltető képek fontosságát nem lehet eléggé kiemelni annak, aki látta, hogy egy ügyes tanító minő hasznát tudja azoknak venni. A szemléltető képek sorában nemcsak Magyarországon, hanem talán a külföldön is páratlanul áll az a gyűjtemény, melyet a közoktatási minisztérium ad ki, s melynek fele már megjelent, másik fele pedig már készül s valószínűleg nemsokára közre lesz bocsátva. E vállalatot Gönczy Pál tervezte és pedig olyanformán, hogy legkitűnőbb művészeink vegyenek benne részt, ami több oldalról is érdekessé tette a kitűnő gyűjteményt. A módszeres összeállítás, melyet a tanitás czéljai követelnek, itt-ott módosult ugyan a művészi szempontok miatt, de el nem veszett. S a veszteségért gazdagon kárpótol, tanítót és növendéket egyaránt, az aesthetikai hatás, melyet e képek keltenek. Az a husz szép szinezett kép, mely eddig megjelent, ugy van rajzolva, nyomatva és színezve, hogy tiz-tizenöt belőle valóságos magyarországi életkép, mely megszólalásig hiven tükrözi az életet a növendék előtt, s mig érdeklődését megragadja az élethűség, kedélyét meglopja a művészi hatás, mert a szép mindenkor hat, s bármily lassan és titkon, de örökké működik és alakít. Nem tudjuk eléggé méltányolni azt a szives készséget, mellyel művészeink e képek kiállítására vállalkoztak. Oly kevés van nálunk egyházban és iskolában, sőt minden téren, ami aesthetikailag képezné ifjuságunkat, hogy e képek valóságos eseményül tekinthetők iskoláink s talán társadalmunk életében. Régi, mindennapivá vált görög mondás, hogy a szép jó is, s a kettő együtt jár; de nálunk a szépet elhanyagolták, s az aesthetikai képzésre igen keveset adtak. A görög szellemet ritka országban emlegették ö ö Ot többször, mint nálunk; de a görög nevelésmód gyakorlati életbeléptetését elhanyagolták. Edzeni a testet, gyakorolni az észt; nemesíteni a jellemet, edzeni az akaraterőt; emelni az erkölcsi érzést, s művelni a kedélyt; s ezt mind együtt és egyszerre, iskolában és társadalomban, magán körben és közéletben: ez az igazi nevelés. Ekkor sok testi erőt és sok lelki finomságot érünk el: amazt a tornával, emezt a művészettel. Ennek egyik legelhanyagoltabb részét is pótolni fogja a szemléltető képek gyűjteménye, mert az iskolai oktatásban az igaz és jó mellett a szépnek ez lesz egyik legfőbb képviselője. Midőn e gyűjteményt ajánlani akartuk az elemi iskolák figyelmébe, egyúttal bemutatjuk annak egyik legszebb lapját Székely Bertalantól, mely a magyarországi „baromfiudvart" vagyis „házi majorság"-ot ábrázolja. A pulykáktól a kis csirkékig, a ludaktól a galambokig és úgyszólván minden egyes alak külön megfigyelés eredménye. Az a változatosság e szárnyasok állásában, helyzetében, s az a kifejező helyzet, melyben mindegyiknek, úgyszólván, a benső világa is tisztán visszatükröződik, mutatja, hogy Székely Bertalan tanulmány tárgyává tette ezt a tért is, mielőtt munkájához ült, s a baromfiak boncztana mellé a majorsági ,,lélektan"-t is elleste, hogy hat-hét pulykát ugyanannyi jellemző kifejezéssel vessen papírra. Valamint az egész gyűjteményhez, ugy ehhez a képhez is egészen képzett és művelt tanító kell, hogy méltányolni és kellően kimenteni képes legyen. Nem tekintvén oktatástani szempontból, a kép maga szól magáért, s hogy az eredeti színezett lap mily kedves kis költői darabja az életnek, azt mindenki képzelheti, aki ismeri Székely művészi ecsetjét és fáradhatatlan műgondját. D. J. Török sírkápolna. Aki török földön megfordult, bizonnyal érdeklődéssel látogatta meg a török sírkápolnákat (türbe) is, melyek egészen sajátságos jellegűek. Minden nagyobb török imaház mellett, rendesen annak udvarában, láthatók a sirkápolnák, melyekben az imaház alapítója, vagy valamely szent életű férfi földi maradványai nyugszanak. De nemcsak az imaházak mellett, hanem külön is találunk elég türbét, melyek némelyike építészeti tekintetben is megérdemli a megtekintést. A türbék különösen Sztambulban igen nagy számban találtatnak, s az utasokon kívül ájtatos igazhivők is nagy számmal látogatják. A türbék nem épülnek meghatározott stylben, hanem az építész ízlésétől függ azok építése, de a berendezés mindeniknél ugyanaz marad. A türbének legelső és határozó jellege a koporsó (szanduk), mely üres és a halottnak állásához és korához képest különféleképen van feldiszitve. A koporsó alatt, a földben, kifalazott sírboltban nyugszik a halott s a koporsó csak külső dísze, megjelölése a helynek, mely alatt a halott örök álmát alussza. A türbe egyéb tárgyai a függőlámpák, a koporsók körül felállított nagy viaszgyertyák, az állványokra elhelyezett korán-példányok és majdnem minden türbében látható egy sarokban a nagy álló óra. Az órák járására a türbe őre vigyáz fel, s az igazhivők, kik a türbe előtt elhaladnak, betekintenek annak ablakán és az ott levő óra szerint igazítják zsebórájukat. Erre pedig Törökországban gyakran szükség van, mert az időszámítás a hold szerint történvén, s a naplemente elhatározó levén az időjárásra, az órákat mindennap kell igazítani. Ez a papok tiszte, kik a közhelyeken felállított óráknak őrei és szabályozói. Minden türbe mellett rendesen közkutak is vannak, hol mindenki ingyen kap ivóvizet. E kutak rendesen nyolczszög alakban vannak épitve és kioszkhoz hasonlítanak, melynek vasrácsaihoz érczcsészék vannak lánczolva. A kut fülkéjében egy őr tartózkodik, a ki a csészéket vizzel tölti meg, mihelyt kiürültek. E vizosztás ott valódi jótétemény a szegényebb járókelőknek, mert különben minden ital vizet pénzen kell megvenni. E jótétemény a halott lelki üdvéért történik. A nevezetesebb türbék mellett szegénykonyhák (imaret) is vannak felállítva, hol minden vallás és nemzeti különbség nélkül mindenki ingyen részesülhet táplálékban. Sztambulban naponként 30,000 embert látnak el étellel a szegénykonyhákban. Nevezetesebb türbék Sztambulban a II. Mohammed, Sahzádé, I. Szulejman, II. Szelim, Validé Terkhan Szultán, III. Musztafa, Abdul Hamid, II. Mahmud, Szultán Abdul Medsid és a Szultán Abdul Aziz most épült türbéje. II. Mohammed türbéje (1481.) az általa épített imaház szomszédságában épült sokszögű kápolna, középen a koporsóval, gyertyákkal és korán mondásokkal diszitve. Itt őrzik a prófétának egy fogát is, melyet a bedri ütközetben ütöttek ki ellenei. I. Szulejmán türbéje(1566.) szintén az általa épített pompás dsámi mellett van; nyolczszögű díszes épület különféle színű márványból és díszes kupolával, mely négy fehér márvány- és négy porphyr-oszlopon nyugszik. A kupola boltozata színes arabeszkekkel van tarkítva. E türbében nyugosznak I. Szulejman, és két utódja II. Szulejman és II. Ahmed és az előbbinek leányai. A koporsók gazdag hímzésekkel és drága sálokkal vannak boritva s turbánokkal és forgókkal vannak diszitve. Mikor az igazhivők o o imádkozni jönnek e türbébe, a koporsók fejénél és lábánál tizenkét nagy gyertyát gyújtanak meg. A ki Sztambulban a pompás Aja Szófia dsámit (nagy imaház) megszemléli, annak déli udvarában találja a II. Szelim által 1575-ben épített sírkápolnát, melyben az alapítón kívül az ő neje : Nur Banu (Világosság asszonya), fia III. Murád, öccse III. Mohammed és az általa meggyilkolt tizenkilencz ifjú herczeg és a szintén ő általa féltékenységből kivégeztetett fia Mahmud nyugosznak. A gyönyörű, fehér márvány sirkápolna belseje igen díszesen van berendezve. A testvérgyilkosnak bársonnyal beterített és gyémántos föveggel ékített koporsója körül a tizenkilencz herczegnek egyszerű fehér turbánnal jelölt koporsói láthatók. III. Mohammed e türbébe 1602-ben temettetett el. II. Mahmud türbéje (1833) az Égett-Oszlop szomszédságában van. II. Mahmud, a janicsárok eltörlője, abban a sorsban részesült, hogy sírkápolnája épen azon téren épült, hol a féktelen katonai kasztra épen az utolsó csapást mérte. Beláthatlan messzeségben csak füstbarnította romokat láthatni, melyeknek helyén hajdan pompás janicsárlaktanyák állottak ; de mióta e katona kasztot (1826) eltörölte Mahmud, azóta e romokat bántatlanul hagyták, csak sirkápolnát raktak köveiből Mahmudnak, ki őket elpusztította. E türbe legszebb egész Sztambulban. Köralaku és kupolás épület fehér márványból rakva, korinthusi pilaszterekkel diszitve s hét aranyozott rácsos ablakon át nyeri világosságát. A szultán koporsója a leggazdagabb himzésü bíbor bársony takaróval van befödve, melyre keresztben a legdrágább sálok vannak takarva; a fejénél gyémánt forgós fez áll. Körülötte fekszik neje, öt leánya és nővére. A szultán és nejének koporsóját gyöngyházzal kirakott rács zárja el s tömör ezüst gyertyatartókban nagy viaszgyertyák és korán-állványok láthatók. A falak körül is több állványon, gyönyörű kéziratban, több korán van felnyitva odalánczolva. A könyvekhez nem szabad hozzá nyúlni, mert szent példányoknak tartják. E türbét még Mahmud életében építették és a porta fermanjával mindenki meglátogathatja, de az őr egyszerű borravaló előtt is megnyitja a csínnal és fényűzéssel berendezett türbe ajtait. Az uralkodók türbéi után meg kell emlékeznem a szent férfiak türbéiről, melyek nemcsak Sztambulban, hanem vidékszerte is több helyütt találhatók. Ezek is ugy vannak berendezve, csakhogy a sírboltból a rácsozattal ellátott ablakig egy bádogból készült szócső vezet fel. E sirokat az igazhivők nagy számmal látogatják s ott imájukat elvégezik. A szócsőn pedig, midőn imájukat elvégezték, Jahut mormognak az alvó szentnek fülébe, hogy Allah előtt közbenjárójuk legyen. De betegek, nyomorékok és ínségesek, vagy fogadalmukat teljesítő igazhivők is, gyakran távol vidékekről felkeresik e türbéket, ott végezik ájtatosságukat, a betegek és ínségesek pedig javulásért könyörögnek. Mielőtt fogadalmukat elvégezték, egy szalagot kötnek az ablakrácsra, jeléül annak, hogy itt jártak és szavukat beváltották; a betegek e szalagot azon ruhadarabjukból szakítják le, melyet betegségük alatt testükön viseltek. Azt hiszik ugyanis, hogy ez által megszabadulnak a bajtól. Az ablakrácsról százával lelógó rongydarabok és czafrangok porral belépve, esőtől és naptól megfakulva, nagyon sajátságos képet tüntetnek fel a szemlélőnek, főleg ha e furcsa disznók értelmét nem tudja. Pár évvel ezelőtt, midőn a lóvonatú vasutat épitették Konstantinápolyban s azt az új hídtól a tengerpart mentében vezették Besiktas felé, több szentnek türbéjét kellett lerontani, minthogy a tervbe vett vasút útjába estek. A fanatikus nép e kegyeletlen tett miatt annyira felzúdult, hogy a szentek sírjait profán kezekkel feldúlni kezdő kőművesek ellen támadást intézett s ezek csak fegyveres erő mellett végezhették munkájukat. Erődi Béla Az Egyesült Államok hírlapjai. Az észak-amerikai Egyesült-Államokban — legújabb ottani adatok szerint — jelenleg 7736 hírlap és folyóirat jelenik meg. Ezek közül 1086 Új-York államban, 707 Pennsylvániában, 642 Illinoisban és 537 Ohió ban lát napvilágot. E hírlapok közül 7301 az Unió uralkodó nyelvén, vagyis angolul van írva, 338 németül, ez utóbbiak közül 59 Pennsylvániában, 51 Új-York államban, 40 Ohióban, 28 Illinoisban, 27 Wisconsinban, a többi pedig elszórtan a többi államokban jelenik meg. Franczia nyelvű hirlap 27 van, melyek közül 12 Louisianában, 5 Új-York államban, 3 Massachusettsben (ezek francziakanadai lapok), 2 Kaliforniában, egy-egy Illinoisban, Minnesotában, Vermontban és Rhode Islandban. A franczia „Tour du Monde" melynek egyik legutóbbi számából ez összeállítást átvettük, hozzáteszi, hogy az amerikai statisztikai kimutatás az ottani franczia hírlapok számát kevésre teszi, mert közelebbről a nyugati államokban még három vagy négy franczia és kanadai hírlap indult meg. Ezek: a „Courrier de l'Ouest" St. Louisban Missouri államban, a „Pionier" Michiganban és egy uj lap Chicagóban.