Vasárnapi Ujság – 1875
1875-11-28 / 48. szám - A titkos rendőrség az Egyesült Államokban. Láng Henrik 762. oldal / Általános nép- és országisme
764 VASÁRNAPI UJSÁG. M. SZÁ.»I. 1875. T.KCZEMISEI 19 májával; a 67-ig terjedő fejlődési, az 1867-diki alkotmányos élet visszaállításától 1873-ig évig terjedő haladási korszakot s az 1873-tól jelenleg is tartó időszakot, mely a közgazdasági hanyatlás kora. E hanyatlás okául értekező azt mondja, hogy kellő átmenet nélkül jutottunk a naturális gazdálkodás rendszeréből a pénz és hitelgazdaságba. Máshol századokig tartott ez átmenet; nálunk 1848 és 1853 közt ment végbe; a természetben az ily ugrás meg szokta magát bőszülni, ezt sinli most nemzetünk is. A szabadságharcz előtt összes egyenes adónk 5 millió, és 1853-ban már 22 millió, most maga a földadó 35 millió. A földbirtokos egyszerre elvesztette munkaerejét, a robotot, jövedelmét, a dézsmát. Másutt évszázadokon át gyűlt a tőke, erősödött a kézműipar gyáriparrá; nálunk 1848-ig kezdetleges kézműipar és háziipar elégítette ki szükségleteinket, csak kevés nagy ár használt külföldi gyártmányt. 1850-ben megnyílnak a vámsorompók, és mi egyszerre óriásilag fejlődött iparral állunk szemben, minden átmenet nélkül. A behozott iparczikkek a század elején 15 millió, 1847-ben 40 millió, most pedig 300- 350 millió forintra rúgnak. Nol itt a kellő átmenet? Hitelgazdálkodást kezdtünk, mikor soha sem volt önálló hitelintézetünk; 1851-ben kap Magyarország első ízben bankfiókot, 2 milliónyi dotáczióval; most több mint 50 millió a dotáczió. Szóval, feudális államból egyszerre modern államot alkotott nálunk az absolut kormány, anélkül, hogy a természetszerű fejlődés egyengette volna az átmeneti nehézségeket. A második, vagyis az 1835-től 1867-ig terjedő korszakban európai színvonalra kezdtünk emelkedni. A népnevelés és közoktatás magasabb fokot ért el, igaz ugyan, hogy német szellemű volt a közoktatás, de ezen szellemet paralizálta az erős nemzetiségi közérzet. Vasutakat kaptunk, melyek bár hibásan építtettek, de nemzetgazdaságilag mégis jótékonyan hatottak, közútjaink pedig soha sem voltak oly jó állapotban, mint ezen korszak alatt. Az igazságszolgáltatást az osztrák O O o törvények emelték, melyek bár osztrák, de mégis európai színvonalú törvények voltak. A harmadik, vagyis az 1867-től 1873-ig terjedő korszak szerencsés körülmények közt, a 67-diki jó terméssel kezdődött. 1868-ban gabnakivitelünk 130 milliót tett. Vasutakat vasutakra építettünk, ugy, hogy 1874 végén 860 mértföld vasutunk volt. Igaz ugyan, vasúthálózatunk hibás, de azért nemzetgazdászatilag hasznos. A vasúti kamatbiztosítás fejében évenként járó 15 millió terhes ugyan, de a jövő ezen segítni fog. Az 1873-tól a jelen időig terjedő hanyatlási korszakot sötét színekkel festi ugyan, de megjegyzi, hogy egy nemzet, mely összes államadósságának 3/4 részét jövőben kamatozó befektetésekbe helyezte, jövőjének szilárd alapját vetette meg. Most nagyon ránk súlyosodik ugyan a teher, de a jövő ezt enyhíteni fogja. Az ipar elhanyagolását erőteljes szavakkal roszálja, s annak kifejtését elkerülhetlennek tartja, ha meg akarunk élni. Természetesen felmerül itt a vám és a közös vagy külön vámterület kérdése. A védvám szerinte csak mint átmeneti intézkedés állhat meg, sőt napjainkban hatályossága sincs, mert a gőz és villany korszakában, a közlekedés gyorsasága és olcsósága miatt nem lehet egy nemzetnek elzárkóznia. Másrészt azonban független ország C50 és függő nemzetgazdasági politika, önálló politika és közös vámterület szintén nem férnek össze. Egyébiránt azon megjegyzéssel zárja be értekezését, hogy e kérdések felett nyilatkozni nem tartozik egy akadémiai értekezés keretébe. A Kisfaludy-társaság szerdai ülésén nagy közönség előtt Henszlmann Imre értekezett elsőnek „Egyptom legrégibb művészetéről", ismertetve amaz ősrégi műveket, melyeket a párisi 1867-diki világtárlaton ismert meg a világ, mivel ujabb ásatások szerencsés eredményei. E művek: egy szobor, mely arczképezés tekintetében valódi mintamű; egy magas állású férfi sírjának domborművei, megannyi jeles rajzok; továbbá Rhotep királyné ékszerei. Az ó-egyptomi szobrászat, relief- és iparművészet e bámulatos emlékeit Henszlmann részletesen ismertette. Ipolyi Arnold püspök azt az észrevételt tette, hogy a fényképben bemutatott szobor szerinte a görög mű, mi ellenében Henszlmann meg a 7 . a jegyző, hogy azt az egész világ egyptominak tartja. Pulszky Ferencz kifejté, hogy a szobor keletkezése idejében görögök még nem is voltak, de különben is Egyptom a maga művészetét többre becsülte a görögországinál s igy ennek amarra befolyása nem is volt. Második felolvasó Szász Károly volt, ki gr. Zichy Géza ,,Az emberiség epilógja" czimü költői beszélyét olvasta fel, mely három énekből áll: „Az utolsó ember panasza", „Riadó" és „Az utosó itélet" czímekkel. Ez utóbbiban dialógokban és magánbeszédekben szerepelnek Napoleon, Néró, Cleopatra, Messalina, Luther, Voltaira, Zápolya, II dik Lajossal. A közönség tetszéssel fogadá a költői mű fölolvasását. Aztán Greguss Ágoston mutatta be Juvenalis 15-dik satúrájának jeles forditását dr. Barna Ignácztól, megjegyezve, hogy dr. Barna már elkészült Juvenalis lefordításával, s a mű már sajtó alatt van. Végül Székács József mutatott be néhány görögből fordított epigrammát. Következtek a folyó ügyek. Szabó István az 50 éves írói jubileuma alkalmából hozzáintézett üdvözlésekre köszönő levelet irt s egyszersmind egy műforditását is belküldte: Euripides „Alkestis"-ét, melyet az „levlapok" számára Székács J. és Hunfalvy P. fognak megbírálni. Sebestyén Jenő nyug. .tanár Terentius római vígjátékait az eredeti versmértékben lefordította s ezekből hármat beküldött, melyeket Fábián Gábornak és Zichy Antalnak adtak ki bírálatra. „A törökmagyar világ zűrzavaros korából" irt költői beszélyt Lévay Józsefnek küldték el véleményadás végett. Tomor Ferencz újra benyújtotta Schiller „Wallenstein"-jának forditását, s annak megbirálását Lévay Józsefre és Szász Bélára bízták. Végül az akadémia ama bizottságába, mely az irói tulajdonjogról szóló törvényjavaslat ügyében fog értekezni, a társaság részéről Gyulai Pált, Szigligetit, Keleti Gusztávot és Bartalus Istvánt választották meg, mire az ülés véget ért. A természettudományi társulat legutóbbi szakülésén Szily Kálmán, Petrovics Gyula és Schuller Alajos szorosan szakszerű értekezéseik után Hermann Ottó tartott felolvasást, melynek tárgya a szakkörökön kívül is érdeklődést kelthet; a sáskák hangszervéről közölt pikáns részleteket, ábrákkal mutatta meg a sáskák szárnyának instrumentális alkatát, a dobhártyákat, a húrokat képező reszelőket, melyek a láb belső felén lévő fogacskákkal — melyeknek sorfala a hangszer vonóját képezik — érintkeznek. Értekező azt hiszi, hogy a sáskákat hangszereik szerint ép úgy osztályozhatni, mint a zenekar személyzetét. A szökdécselő zenészek közt legjelesebbek a tücskök, melyeknek hangszervei ép oly alkotásnak, mint a képezetlenebb sáskák kevésbbé felhangolt hangszerei. A tücskök zenéo olésében bizonyos méret, sőt dallamok különböztethetők meg, pl. a tücsök, midőn haragszik, élesen, szaggatottan és rövid hangokkal allegret' OO öotózik, mig ha párja felé kezéig, szerelmes hangjait ha nem lehet is Beethoven symphoniájához hasonlitani, de mindenesetre az előbbeni allegretto fuvolaszerü andantinoba megy át. — A Szent-István-társulat nov. 25-én tartotta 23-dik évi közgyűlését. A herczegprimás akadályozva volt s helyette Szabó Imre szombathelyi püspök és gróf Cziráky János elnökölt. Az egyesület belügyeinek tárgyalásán kivül még felolvasások is voltak. Jósika Kálmán b. „Az atheistikus irodalomnak a társadalomra veszélyes befolyása"-ról értekezett, Mindszenti Gedeon költeményt olvasott fel. Roder Alajos inditványozta, hogy kath. szellemű kölcsönkönyvtárt állítson fel a társaság; ez ügy felett azonban nem döntött a közgyűlés, hanem a választmányhoz utasította. Az elnöki jelentés e társulatnak nagymérvű működéséről adott tanúbizonyságot. Legnagyobb részét ezen működésnek az iskolai könyvek kiadása képezék; a népiskolai kiadvány tett a mult évben 347 ezer példány könyvet s 1,000,940 ezer ívet. A tagilletmények közt legnevezetesebb Ipolyi Arnold műve Veresmarti Mihály életéről s működéséről. Egyéb kiadványok közt felemlítésre méltó azon körülmény, hogy az encyclopedia, Cantu Caesar történelme nagy vállalatok a befejezéshez közelegnek, s ezzel egyidejűleg megjelenik a „régi magyar egyházi írók" gyűjteménye, melynek első 56 évnyi kötetét Ipolyi Arnold szerkesztette. Egyház és iskola. — Horváth Cyrillnek, a budapesti egyetem bölcsészeti tanárának, a bölcsészeti kar, tudorságának 50 éves jubilaeumára, családias házi ünnepet rendezett. Vasárnap déli 12 órakor a kar összegyűlt üléstermében, s küldöttségileg oda kérvén az ünnepelt férfiút, dr. Hunfalvy János, üdvözlő beszéde mellett, melyben az ősz bölcsész írói és tanári érdemeit melegséggel méltányolta, átnyújtotta neki az egyetem által nagy dísszel kiállított jubiláris doktori diplomát. Horváth Cyrill meghatva mondott köszönetet a megtiszteltetésért. A kar ezután több t sürgetős ügyet letárgyalván, innen a „Hungáriá"-ba vonult, hol vidám, s élénk közebében a jubiláris vendéget pezsgő mellett szívélyesen éltette. — Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök elhatározta, hogy az egyházmegyéjéhez tartozó szegényebb népiskolai tanitók helyett az orsz. tanítói nyugdijintézetbe való lépés díját sajátjából fizeti; e példás áldozatkészségeért a vallás-és közoktatási miniszter a püspök urnak elismerését fejezte ki. Mi ujság? — A terézvárosi uj képviselőválasztás napja csütörtökön volt. A két jelöltön: Ivánka Imrén és Schvarcz Gyulán kivül néhány napig még a függetlenségi párthoz tartozó Szederkényi Nándor jelöltségét is emlegették, ki azonban előrelátva a küzdelem eredménytelenségét, a választást megelőzőleg lemondott. Az izgalom nem öltött oly mérveket, mint Horn választásánál, mi abból is kitűnik, hogy a 3500 terézvárosi választó közül ezúttal összesen csak 1482 adta be szavazatát. Mozgalom, zaj, élénkség, robogó bérkocsik, szalagos rendezők, lobogó zászlók stb. azonban most sem hiányoztak. Falragaszokban, melyek nem épen hízelgőn szóltak egyes pártférfiakról, nem volt hiány. A Schvarcz-párt zeneszóval, az Ivánka-párt bandériummal vonult a választás színhelyére. A szavazás meglehetős lanyhán folyt egész esti nyolcz óráig, amikor berekesztetvén, kitűnt, hogy Schvarcz Gyula 940 szavazattal választatott meg Ivánka 542 szavazata ellenében. Az eredményt riadó éljenzés fogadta. Schvarcz meghatottan köszönte meg választóinak e megtiszteltetést. Az Ivánka-párt részéről a választás ellen hír szerint tiltakozás fog beadatni, miután néhány egyén álnév alatt szavazott Schvarczra. — Deák Ferencz lakásán, kinek egészsége a közelebbi pár'napi részullét'Yita ismét örvendetesen javult, eljegyzés történt. Ugyanis Nedetzky Ferencz orsz. képviselő leányát, ki Deák Ferencz leggyöngédebb ápolói közé tartozott, szerdán jegyzette el magának Bölönyi József biharmegyei földbirtokos. — Fiuméban magyar tanfolyamot nyitott meg a tengerészeti hatóságnál gr. Szapáry Géza fiumei kormányzó a magyar nyelvet teljesen nem bírók számára. A beirottak száma eddig 40 s köztük legtöbb a hivatalnok. Gr. Szapáry e hó 17-én személyesen nyitotta meg a tanfolyamot. — Falfestmények. A lipótvárosi új államgimnázium dísztermének falfestményekkel való díszítésére Than és Lötz jeles festészeink tervezetet nyújtottak be a közoktatási minisztériumhoz. E vázlatokban a nevezett művészek az Iliásból és Odysseából választottak tárgyakat, melyek a szónoklat hatását ábrázolják. A vázlatokat általában sikerült compositióknak mondják. — Berlinből írják nekünk: Bunkó Vincze szatmári zenész hazánkfia most a német fővárosban aratja babérjait. Körútjából, melyet Lipcse, Halle, Hamburgon át tett, hazájába tér, mert a mint mondja, „mégis csak jobb Magyarországon". Tiszta és összhangzatos zenéjök közérdeklődés tárgya. Legközelebb az udvarnál is játszanak s ez alkalomból megkapták a „Wacht am Rhein" czimü német nemzeti hymnust betanulás végett. — Ónody Bertalan, Khivában járt hazánkfia és Vámbéry tanítványa, Orenburgból, Oroszország délkeleti széléről, nov. 4-kén levelet irt, melyben utazásáról többek között ezeket mondja: „Szerencsésen visszatértem Európába. Igen érdekes bogár-, ásvány- és különösen maggyüjteményt hozok. Khivának minden jelesb kert s gazdasági haszonmagvait összeszedtem bőröndömbe. Igen érdekes gyík- és ez ideig az állattanban •írt teljesen ösmeretlen rákfajt hozok az Oxusból, melyet nagy fáradtsággal magam fogtam, u. i. a víz felszínén csak pillanatig látható, rögtön lebukik a mélységbe. Khivából terjedt gyüjteménnyel, (t. i. bogár és hüllők) indultam ki Kazelinszki felé, de útban nagy része teljesen