Vasárnapi Ujság – 1875

1875-08-01 / 31. szám - Laptye de kapra. Varga János I-V. 482. oldal / Elbeszélések; genreképek - Fejes István. A feltámadás I. II. 482. oldal / Költemények

484 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31. SZÁM. 1875. AUGUSZTUS 1. Az öreg pakurárnak elég volt a vére is, az már azt se látta. Vén kérges szive, mint a korhadt fa béle, az első villám­ü­tésre kiégett, — elfásult, meghalt, csak hogy még vagy két esztendeig mozgott, vitte naponként fogyó öreg csontjait szik­láról sziklára, mint a­ki sirból jár haza. Kereste a lányát. Soha se találta meg. Nagy sokára egyszer a pásztorok far­­­­kast kergettek s nagyon bemélyedtek az erdőben. Farkast ugyan nem fogtak, de egy földomlás szélén találtak egy sirt, magas kereszttel, összekötve rong­gyal, a siron keresztül meg egy szétszakgatott pásztor ködment, körül egy pár csontda­rabot. Medvecsontnak is nézhették volna. De egy emberi koponya volt a vizmosásba iszapolva, rá fogták hát, h­ogy azok a cson­tok is valami emberi fájdalmat érezhettek egykor. Sirt ástak a régi mellé s abba hányták a ködment, a koponyát, meg a lábszárcsontokat, leszartak fejfául egy égerfa galyát, az ott kihajtott s ha arra visz utatok, máig megismeritek a kettős sirt az égerfával, mely csodák csodája, — tőrül két szárat hajtott, h­ogy az isten mentse meg még a po­gányt is — az ilyen kecsketej kúrától! * * * Másnap ott hagytuk a tanyát s két­három hegygerinczet megmászva, a vulkán felé iparkodtunk A rengeteg fenyves egyszerre véget ért; vöröses márvány omladékok szakiták meg az erdőt s a szakadáson tul égerfás következett. Vezetőnket kérdeztem a kettős sir után. Egyenest oda vezetett. Ugy volt, mint az öreg asszony be­szélte. Egy tőről két égerszál hajtott s a kettő közül egy száraz ágas kandikált elő; karja letörött, de a rongy, a mivel a pri­mitiv kereszt készült, még lengett a karok nélkül maradt oszlopon. Társaim nevetve haladtak el a kettős sir mellett, de én a pár szóval följegyzett történet után naplómba egy kis vázlatot rögtönöztem a kettős sirról, melynek kettős egerét és szomorú történetét soha el nem felejtem. TÖRÖK CSENDŐR (ZAPTIE).

Next