Vasárnapi Ujság – 1875
1875-08-08 / 32. szám - Dunai Bolgárország és a Balkán I-II. (3 képpel) Erődi Béla 500. oldal / Általános nép- és országisme
501 mellett fekszik; lakói törökök és bolgárok; de vannak szerbek és idegenek is, habár csekély számmal; van 1000 török és 1500 keresztyén háza. A város még 1867-ben a Tuna-vilajetbe tartozott, melynek székhelye Rustsuk; de mint határszéli város nagyon távol esvén a tartomány székhelyétől, a prizrendi pasalikba osztatott be. 1860-ban még nagyon elhanyagolt állapotban volt, de Mithad pasa, a Tuna-vilajet kormányzója végtelen sokat tett e város emelésére. Az ő alapításaiból megemlítjük az uj nagy katonai laktanyát,az ipartanodát, a fogházat, az uj főőrséget, a városi őrséget a város több helyén, végül az uj városrészt az 1862-iki belgrádi emigránsosok számára. Nisnek egyik nevezetessége a Nisava-hid és az erőd, mely erős fallal kerítve s 6 bástyával van erősítve s 5 kapu vezet ki belőle. Magában az erődben több csinos épület van és pedig több laktanya, iskola, mecset, kórház, egy óratorony igen szép ékítményekkel , a pasa palotája, a fegyvergyár, a katonai sütőház, a katonai és polgári hatóságok hivatalai, a fogházak és végül egy Observatorium, melyről gyönyörű kilátás nyílik a kies vidékre, melyet hegyek szegélyeznek a láthatárban és a városra, melynek mindenik épülete mintegy kert közepén van épitve. Nisben magában és környékén sok római téglát és egyéb maradványt és régiséget lehet találni, melyek a régi Naissus nyomára vezetnek. Századok előtt Nis volt a byzanti és dunai tartományok kereskedésének csomópontja. Itt született Nagy Konstantin, ki a várost sok épülettel diszitette, Kommen Manuel erősíttette meg Belgrád és Zimonyhoz hasonlóan. Itt verte meg II. Claudius a góthokat 268-ban és megmentette a veszélyben levő Rómát a bizonyos pusztulástól. Atilla elpusztította ugyan Naissust, de Justínian Xaissopolis név alatt újból felépítette. Itt vette a hitehagyott Julian Konstantinnak az ő ellenfelének halála hírét és a keresztes vitézek Konrád alatt e város falain vonultak át. Még sok más nevezetesség van e város nevéhez kötve, mely a byzanti évkönyvekben Nissus néven fordul elő, s később Nissára, majd Nisre változott. Xaissus fekvését nem kell épen azon helyen keresni, hol ma is fekszik, hanem valószínűleg a Nisava balpartján fekvő Gradiste helyén feküdt; az ott látható romok és ásatások legalább azt látszanak bizonyítani. Különben ilyen romok Brzibrodnál is találtatnak, s a byzanti stylnak nyomait fedezhetvén föl rajta, kétséges, vajjon nem itt feküdt-e a nagy Konstantin által építtetett palota? Nis fekvése igen alkalmas és előnyös harczászati pontja a törököknek. Megakadályozza a szerbek bejövetelét Moesia belsejébe és más részről a szomszédságában levő harczias albán népségre támaszkodva a fölkelő bolgárokat is zárva tartja. Kis továbbá a megerősített tábor, melyből a törökök, mint ezt a szerb függetlenségi harczokban is tették, könnyen kitörhetnek. Semmi sem képes őket a bolgár Morava mentén utjukban feltartóztatni, mert Alexinatz vidéke csak igen kevés oltalmi pontot képes nyújtani. A törökök szultán Amurad alatt 1375-ben foglalták el Nist, s ezzel a független szerb állam is romba dőlt. Azóta Xis mind e mai napig nevezetes és elhatározó szerepet játszott igen sok ütközetben,mely egyrészről a törökök, más részről a szerbek, magyarok és Ausztria között vívatott. 1737-ben az osztrák-magyar sereg elfoglalta Xist a töröktől s III. Károly király az elfoglalt város egyik mecsetjét keresztény templommá alakittatta át. A táborban Tedeumot énekeltek és a lothringeni herczeg a tábornokoknak nagy díszebédet adott. Kis nem sokáig volt a császáriak kezén, még azon évben, okt. 18-án kapitulált s így visszajutott a törökök birtokába. Azóta a keresztények a török hatalom alatt élnek. Nis vidékén van a török barbárság jeléül kikiáltott és elhíresült koponyaoszlop. 1809-ben a szerb szabadságharczban elesett harczosok fejeiből rakták ez oszlopot, sl6 sorban 16 fejet, összesen 1024 koponyát raktak a téglából épült oszlop üregeibe. A kelekuleszi (koponya torony) A VICTORIA REGIA LEVELE. VICTORIA REGIA, TELJES VIRÁGÁBAN