Vasárnapi Ujság – 1875
1875-08-22 / 34. szám - Bucsujárás a pápához (képpel) 532. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
532 VASÁRNAPI UJSÁGr. 81. SZÁM. 1875. AUGUSZTUS 22. Búcsújárás a pápához. A középkori búcsújárások a katholikus egyház ujabb küzdelmei következtében kezdenek ismét divatba jönni. Százával, sőt ezrével vándorolnak az ájtatos hivők a lourdesi szent vizekhez, Paray-le-Monialba és a jubileumi év kihirdetése óta különösen Rómába. De a mostani bucsujárók útja természetesen sokkal kényelmesebb, mint a középkor zarándokaié, kik legtöbbször gyalog, durva szőrköntösben, imára kulcsolt kezeik közt hosszú botokkal, fejükön széles karimájú, tengeri csigákkal diszitett kalappal vándoroltak a számtalan veszéllyel fenyegetett zarándok uton a szent földre és Jeruzsálem szent emlékű városába. Most a mi újkori bucsujáróink elhelyezkednek a biztos vasúti kocsikban, mégpedig az előkelőbbek és gazdagabbak első osztályú helyeken, útközben beszállnak valamelyik első rangú szállodába s épen ugy utaznak,mint más közönséges halandók. A jubileumi bűnbocsánatkeresők között az olaszok után, kik 80—100 emberből álló csapatokban érkeznek naponként a szent városba, mindjárt első helyen a francziák következnek. Például az idén május 5-kén is nem kevesebb mint 900 franczia zarándok kereste föl a szent atyát, élükön Dumas vicomte-val s ugyane napon az eretnek Németországból, Bismarck hazájából is néhány száz búcsújáró érkezett Rómába. A katholikus világ annyiban sokat köszönhet a „vér és vas emberének", amennyiben olyan népszerűvé tette a pápát Németországban, amilyen ott még sohasem volt. A Rómába zarándoklók legnagyobb számát eddig a latin szára o ^ omazású népek szolgáltatták, s íme most egyszerre csak fölébredt Németországban is a búcsújárások után való vágy, s kivált a buzgó német főurak seregestől sietnek egyházuk látható fejének színe elé. A német zarándokokat a Campo Santo rektora, De AVaal fogadta ünnepélyesen a vasúti állomásnál, s ő vezette őket a Hôtel de l'Allemagne-ba. Őszentsége május 13-át, mint 84-ik születésnapját, jelölte ki számukra elfogadó napul. Addig elég idejük maradt sorba látogatni a szent város egyházi nevezetességű helyeit, a Péter-templomot, a katakombákat, úgyszintén a német nemzeti Santa Maria dell Animat, stb. templomot is, a Végre megérkezett május 13-ra, az elfogadásra meghatározott nap. A zarándokok elég nagy csoportja reggel 10 órakor a Cimetero Tedescon, a német katholikusok temetőhelyén gyülekezett össze, hol, miután az ottani kápolnában misét hallgattak, minden zarándok saját nevére szóló belépti jegyet kapott, s azután csapatonként a Sala del Consiglioba, a Vatikán elfogadó termébe mentek. Majd mindenik német néptörzs képviselve volt itt, legnagyobb számmal természetesen a tisztán katholikus bajor nép, s ami eddig nem volt szokásos, a férfiak sokkal számosabban voltak, mint a nők. A pápa trónja előtt álló s márványkarzattal elkülönített emelvényen több asztal volt látható, melyek mind