Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-12 / 37. szám - Loriot apó. (Souvestre Emil után) 579. oldal / Elbeszélések; genreképek
580 mány birtoka nélkül el kellett volna hagy- kell hazámtól, családomtól, boldogságom- kiáltá elérzékenyülve, — tehát egyszer nem azokat, kiket legjobban szeretek e jtól s szokásaimtól megválni, — itthon életemben én is csináltam hasznot, és én világon, s távol tolok ösmeretlen vészé ; maradok s minden rendbe jő ismét is boldoggá tettem valakit, és a sors amylyekkel szembe szállam; ez a kezemben ! Ekkor néhány szóval elmondta Loriotnyira kedvezett, hogy épen azt az egyet-levő levél, melyet a postára akartam tenni, hihetőleg halálos ítéletemet foglalta magában; már most nem szükséges elküldenem! Hála Loriot apó nagy szolgálatának, nem nak, hogy e tárcza reá nézve mily fontos irományt tartalmaz. A koldus gyermekként tapsolt örömében. — Az isten áldja meg a dolgát — len egy embert, Már most hiszek — És ez a nők szolgált — s a ki jó volt hozzám! — : a gondviselésben! gondviselés mindkettőnkmondá Raymond, az öreg A VADMACSKA. —Bodmcr Károly rajza.