Vasárnapi Ujság – 1875

1875-09-19 / 38. szám - Budapest földje (Salamon Ferencz «Budapest történeté»-ből) 597. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - A Brocken-hegyi kisértet (képpel). Sámi Lajos 597. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon

37. SZÁM. 1875. SZEPTEMBER 12. VASÁRNAPI ÚJSÁG.­ ­ 1­ 897 Glatz Tivadar műve, kiről egy izben már, az erdélyi szász népviseletek ismertetésekor szól­tunk s kiről most e kép bemutatása alkalmából kissé bővebben kivánunk megemlékezni. Glatz Tivadar, bár Bécsben született (1810. deczember 10.), hol atyja, a gyermekirodalom­ban dicséretes Glatz Jakab akkor az evang. egy­h­áztanács ülnöke volt, mégis inkább hazánkfiá­nak tekinthető, nemcsak annyiban, hogy atyja és anyja is szepességiek voltak, hanem mert maga is, gyermekkora óta, hazánkban élte le egész életét. Kisded volt még, mikor szülei Po­zsonyba tették át lakásukat. Itt kezdette tanul­mányait. A rajz s festészet iránt már korán ki­tűnt hajlama. Tanárai közül Schrőer(írói álnevén Oeser Chr.) aesthetikai-, Martiny természet- és vegytani irányban hatottak rá. Kedvencz írója, Göthe, a művészet s különösen a képző­művésze­tek iránti előszeretetét hatalmasan táplálta. Még Pozsonyban kötött barátságot a későbbi jeles tájfestővel, Brodszky Sándorral. Mindez elhatá­rozó volt későbbi pályájára. A bécsi művészeti akadémiára ment, s a táj­festésre határozta el magát, abban jeles képzettséget nyert, tanára Mösmer vezetése alatt, kinek csakhamar ked­vencz tanítványa lőn. Művészi kirándulásokat tettek a felső Kárpátok vidékeire. 1848-ban só­goránál, Asbóth Jánosnál (ki mielőtt a Klauzál minisztériumában osztálytanácsossá lett, kff. Esz­t­e­t­t **­s­terh­ázy jószágigazgatója volt) hosszasabban idő­zött Tornamegyében, s a festői szádelői völgy tájképeiből hat metszetet készített. Majd, hogy Erdély felséges tájaival is megismerkedjék, egy Kolozsvárit lakó nagynénjéhez vette magát s onnan tette kirándulásait a kis hegyesvölgyes ország különböző vidékeire. De a művészi ván­dorélet nem nyújtván elég anyagi biztosítékot jövőjére, az épen akkor alapított nagyszebeni főreáliskolánál elfogadta a rajztanári állomást, hol huszonnyolcz évig, haláláig maradt. Később a gymnáziumnál is átvette a rajztanári teendő­ket. De kettős elfog­laltatása sem c­ótolta a mü­v o­vészi gyakorlatban. Részint a szünidőkben ki­rándulásokat tett a vidékre s mindig uj meg uj készlettel tért haza, részint másolt a Brucken­thal-képtár műkincseiről s festményei átalános elismerésben részesültek. A fényképirás átalános­ elterjedésével ő is e jövedelmező keresetágra adta magát, mely a legtöbbeknek csak mesterség, de oly embernek mint Glatz (s tanítványa Koller) valódi művé­szet lehet. S nem csak, a mi legjövedelmezőbb, arczképeket vett fel, hanem tájakat s vidékta­nulmányokat (melyek egyike mai képünk is) és a szász föld ódon építményeit, templomi s egyéb régiségeit, ereklyéit stb., melyekből roppant gyűjteményt állított rajzaiban össze, és végre népviseleti tanulmányokat, Ivollerrel együtt, az erdélyi szászság és románság , nagy részben a székelység köréből is. Ily műveiért a párisi, hamburgi stb. kiál­lításokon kitüntetéseket és érmeket nyert; s a mi őt ezeknél jobban megörvendeztette, a nagy mester, Kaulbach elismerését is kivívta, ki annak egy hozzá irt levélben meleg kifeje­zést adott. A túlfeszített munka siettette halálát, mely 1871. ápril 4-kén következett be, mielőtt meg­érhette — mire vágyott — hogy 30 évi szolgá­lat után teljes fizetéssel mehessen nyugalomba s hátra levő éveit kizárólag művészetének szen­telhesse. Fényképi fölvételeinek anya­ lapjai mind megvannak, s azokat könnyen lehetne sokasitani S valóban, ethnographiai és régiségtani képei­nek múzeumainkból, táj- és erdő-részleteinek s tanulmányainak pedig rajz-iskoláinkból nem kel­lene hiányozniok! —á—r— mMsmmms TÁJKÉP 3 AGY-SZEBEN VIDÉKÉRŐL. — (Glatz Tivadar­­ té­l-képe u­tán.)­ ­ Biula-Pest földje. Salamon Ferencz, ki — mint általánosan tudva van — a főváros történelmének megírását még Pest városa megbízásából magára vállalta, e nagy munkájának egy részét, ugy látszik a be­vezetést, közre bocsátotta a „Budapesti Szemle" legújabb füzetében, a fentebbi czim alatt. Maga az egész mű, kivált oly kitűnő írótól, minő Sa­lamon, sokkal nagyobb érdeket kelt, hogysem a

Next