Vasárnapi Ujság – 1875

1875-10-03 / 40. szám - Tirnova (képpel) 630. oldal / Általános nép- és országisme - A rejtelmes sziget. Verne Gyula regénye. (48 képpel) -á-r- 630. oldal / Elbeszélések; genreképek

632 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41. SZÁM. 1875. OKTÓBER 10. óra múlva meg is történt. Akkor halkan fölmá­szott a hajóra,melyet tökéletesen ki akart kém­lelni. Sokkal jobban ismerte az ily hajók szer­kezetét s beosztását, semhogy annak különböző részeit s helyiségeit setétben is meg ne találta volna. És most egy hősies gondolat, egy nagy elhatározás támadt benne. Élete feláldozásával megmenteni jóltevőit. Fölkeresni a hajó lőpor­tartó helyét s egy szikrával a levegőbe röpiteni — magával együtt, — a kalózhajót s a rajta levő, ötvenig való kalózt. Megindult. Többet csúszva mint menve, nehogy az alvók valamelyikébe megbotoljék s azt felébreszsze, a hajó derekába ért s ott egy retesz ajtó előtt állott. — Itt kell kereskednem, — gondolá s habozás nélkül megnyomta az ajtó kilincsét. E pillanatban egy hatalmas kar torkon ragadta. Egy másik kéz pedig lámpát emelt arczához. — Mit csinálsz itt ? — kérdé egy durva hang. Ayrton a hangban s a lámpától megvilágí­tott arczban egyszerre rá ismert régi czimborá­jára, Harvey Róbertre, a­ki azonban nem ismert rá, hiszen rég halottnak hitte. Ayrton egy hatalmas lökéssel visszavetette a kalóz­kapitányt s a lámpát kiütötte kezéből. A rekeszbe igyekezett behatolni; egy lövés a nála levő revolverből: lángba borította volna a hajó lőpor készletét. — Ide fiuk! — orditá Harvey. Egyszerre tizen is talpon voltak s megra­gadták Ayrtont. Ez hatalmasan küzdött velük s mint a vadkan a kutyákat, ugy rázta le magá­ról támadóit. Harveynek azonban ideje volt ez alatt bezárni a rekeszt s elállni az utat Ayrton előtt az odajuthatástól. Tervét meghiusulva látván, már csak a menekülésre lehetett gondolnia. Revolvere há­rom lövésével három kalózt földre terített­e a fedélzetre, onnan a korlátra ugrott és a tengerbe vetette magát. A következő perczben tizen is lőttek utána, de nem találták. Pencroff hallotta a lövéseket s nem kétel­kedett, hogy a kalózok fölfedezték s elnyomták Ayrtont. Bár­mily esztelen dolog volt is , segít­ségére sietett. De fele uton találkozott a szembe úszóval. Az éj setétsége eltakarta őket az üldö­zés elől. (Folyt. követk.) Egyveleg. •/­ A vas nyújthatósága. Egy pittsburgi (északame­rikai) vasöntödében arra a fontos fölfedezésre jutottak, hogy a vas nyujthatóság, illetőleg kalapálhatóság te­kintetében majdnem kiállja a versenyt az aran­nyal. Ugyanis az említett öntődében sikerült oly vékony vas­lemezt állítani elő kalapálás utján, hogy a lemez csak­nem vékonyabb volt a selyempapirnál (szalmapapir) s vastagsága nem volt nagyobb, mint egy milliméter századrésze. •/­ Választási költségek Angliában. Nemcsak nálunk, hanem Angolországban is nagy összegeket emésztenek fel az „alkotmányos kiadások." West-Suffolk jelenlegi parlamenti képviselőjének, Wildson tábornoknak, ki konzervatív párti, megválasztatása 71,100 frankjába került. A megbukott liberális jelölt pedig, Gaston Ká­roly 70,075 frankot adott ki, ezúttal természetesen ok nélkül. — A régi magyar aranyak értéke. A körmöczi ara­nyoknak nem hiába van világra szóló hírneve. A porosz bank, mely jelenleg nagy mennyiségben vesz össze ara­nyakat, egy vámfont régi körmöczi aranyat 1371 márkra (685 frt 50 krra), egy font franczia 20 frankos aranyat 1251 márkra (625 frt 50 krra) és egy font angol sove­reignet 1275 márkra (637 frt 50 krra) becsült. A körmö­czi aranynak fontja tehát az angol aranynál 50 frttal, s a franczia aranynál 60 frt 50 krral ér többet. A kör­möczi arany értékét leginkább megközelíti a hollandi arany, melynek fontja 1361 márk (680 frt 50 kr. arany­ban), tehát csak 5 frttal kevesebb, mint a mennyit a körmöczi arany ér. — Hogy jöttek divatba a zsebkendők ? Első Napoleon uralkodása előtt még nem volt tanácsos a zsebkendőt nyilvánosan használni Francziaországban. Művelt társa­ságokban a leggondosabban kerülték a zsebkendő ne­vének említését is. Ha a színpadon egy színész, a leg­érzékenyebb jelenetben bár, zsebkendőjét emelte volna szeméhez, kétségtelen kifütyölik. A híres Duchesnois kisasszony csak e század elején bátorkodott zsebken­dővel kezében a szinpadra lépni, de a játék folyamában nem merte a valódi nevén nevezni, s „könnyű szövet"­nek mondta. De Vigny egy Shakespeare-fordításban használta a zsebkendő szót, de a közönség zúgását vonta magára. Végre is Napoleon neje, Jozefine hozta be a zsebkendő viselését. Ő szeretetreméltó asszony volt, de rosz fogakkal. E­rosz fogak palástolására azt gondolta ki, hogy drága csipkekendőt hordott magával, azt mindegyre szájához emelgetve. Az udvar követte példáját s a zsebkendő csakhamar a női öltözködés ki­egészítő része lett. — Négy hétig az ürültek házában. A pármai „Presente" a következő esetet beszéli el. Néhány hó előtt a Párma közelében fekvő Collectio faluba egy fiatal gazdag földbirtokoshoz egy rendőri tiszt s a colornoi tébolyda két őre állítottak be. Kevéssel ott időzésük után a házi urat rábírták, hogy velük kocsin kirándulást tegyen. A kocsi megindult, s pár órai haladás után a tébolyda előtt állott meg, hova a félrevezetett fiatal földbirto­kost erővel behurczolták. Az erőszakos szenvedő bor­zasztó helyzetében sírás­ és könyörgéshez folyamodott, mindennek daczára azonban az igazgató és orvos elkü­lönítését rendelték el. Az állítólagos beteget négy hé­tig figyelték, s ekkor az orvos, épen semmi különös tünetet nem észlelvén, teljesen egészségesnek nyilvá­nitá. A fiatal­ember haza utazott, mily nagy volt azon­ban bámulata, midőn szekrényeiből minden értékpa­pírnak, 20 ezer lírára szóló takarékpénztári könyvek­nek s minden értékes holmijának hű­lt helyét találta. A pármai rendőrség a gaztetteseket még ma is keresi. •/­ Egy nagyszerű vállalat meghiúsulása. Amerikai lapok írják, hogy az Andokon keresztül vezetendő vasút építését a perui kormány a szükséges építési tőke hiá­nyában egyelőre félben hagyatta. E vasút méltó társa lett volna a híres csöndes-tengeri vasútnak, mert az Andok hegylánczán s az egész Dél-Amerika szárazföl­dén át a Csöndes- és Atlanti-óczeánokat hozta volna összeköttetésbe. — Európa államdóssága. Érdekes, hogy 170 év alatt mily arányban növekedett az európai államok adós­sága. Volt 1705-ben 7 és fél milliárd frank, 1789-ben 12 milliárd és 800 millió, 1820-ban 37 milliárd 500 frank, 1847-ben 42 milliárd, 1874-ben 86 milliárd s 354 millió frank. — Posta-statisztika. A hivatalos lapban közölt ada­tok szerint 1868-tól 1874-ig a szétküldött levelek, hiva­talos levélküldemények száma folyvást jelentékenyen fokozódott. 1868-ban a közönséges és ajánlott levelek száma még csak 34.200,000 darab volt s 1874-ben már 67.350,000 darab. A hírlapok példányszáma még jelen­tékenyebben növekedett: 1868-ban 13.000,000 darab, 1873-ban már 23.500,000, tavaly (1874-ben) pedig 31.200,000 darab volt. Ayrton a távcsőt arra irányzá. A tengerbe vetette magát. A REJTELMES SZIGET.

Next