Vasárnapi Ujság – 1875
1875-10-24 / 43. szám - Az Egyesült-Államok szabadságának emlékoszlopa (képpel) 676. oldal / Általános nép- és országisme
676 VASARNAPI UJSÁG. 41. SZÁM. 1875. OKTÓBER 10. eke, mint az ökör szarvát, értek a lóhoz, földhöz, vetéshez, aratáshoz. Ennyi az én tudományom s ez is cserben hagyna, ha vitáznom kellene valakivel, mi az enyém, mi a másé ? mert mindig attól félnék, hogy tán többet követeltem, mint a mennyi igazság szerint megillet. — Az nagy hiba, édes fiam, s azért van szükséged egy okos asszonyra, hogy ezt a fogyatkozásodat kipótolja. Soha se kívántál számoskodni velem, abból pedig még baj is kerülhet, ha majd én nem leszek. — Isten éltesse figyelmedet, édes uram atyám sok számos esztendőkig! Hogy mi lesz azután, az ne fájjon a kigyelmed fejének. Én meg a Marczi sógor, a kegyelmed fia, nem veszünk össze soha. Csakúgy megbízom én az ő becsületes lelkében, mint a kigyelmedében. S minthogy én semmit se hoztam a házhoz, s a mi még az enyémmé válhatik, úgy is a kigyelmed lányától származik s az én gyermekeimé lesz, hát ettől is nyugodtan alhatunk. Marczi sógornak soha se jut eszébe megrövidíteni a testvére gyermekeit, kiknél még a magáét sem szereti jobban. — Ebben igazságod van. Az én Marczi fiam jó fiú, jó testvér és igazságszerető ember. De hát megeshetik, hogy előbb hal meg nálad, mielőtt gyermekei nagykorúak lennének. A családnak mindigr 0*011(10 lm ) kell arra, hogy legyen egy családfő, kivált a kiskorúak védelmére, ki tanáccsal ellássa s a ház békéjét fenntartsa. Mert különben ott a sok prókátor, aki addig uszítja az egyiket a másik ellen, míg az utolsó filléred is utána sír. Ennélfogva mindig meg kell gondolnunk, valahányszor egy új tagot veszünk a családunkba, hogy az a tag egyszer majd olyan helyzetbe jöhet, amikor majd isten tudja hány gyermek, unoka, vő, mény életsora és vagyona felett őrködik. Mert nem tudhatni előre, hogy valamely családban milyen lesz majd a szaporaság, s ha egyszer megjön az idő, hogy a köpü nem elég tágas többé a méheknek, ennélfogva hát zajt kell ereszteni: bizony akkor, édes fiam, hidd el, minden méh arra gondol, hogy magával vigye a mézet, amit maga gyűjtött. Mikor te vőül jöttél az én házamhoz, én beleegyeztem a lányom választásába, pedig te szegény voltál, ő pedig gazdag. Én derék, munkás embernek ismertelek s tudtam azt, hogy két munkabiró kéz és egy olyan sziv, mint a tied, a legjobb nászajándék. Ha egy fiatal legény azt hozott a háztartásba, sokat hozott. De az asszonytól többet várunk: az asszony szorgalma a keresetet nem növeli, csak együtt tartja. S meg kell gondolnod azt is, hogy második feleséged gyermekei, kiknek nem lesz része mostani gyermekeid örökében, nyomorba jutnának, ha te elébb halnál meg s anyjukról nem maradna rájok vagyon. Lásd én igy gondolkozom. Azért hát igyekezzél Varga uram leányának, özvegy Fejesné asszonyomnak tetszését megnyerni, azt mondom: — Rendén vagyon, apám uram. Rajta leszek, hogy megtessem neki és ő nekem. — No hát akkor látogasd is meg. — Kenderesen? De hát hisz az nagyon messze lehet. Aztán most épen szántunk, hogy menjen az ember ilyen dologidőben ?— Holnap szombat nap van, korábban végzed el hát a dolgodat, ugy hogy délután két órakor készen légy az útra. Még alkonyatkor bejuthatsz Kenderesre. Aztán teli hold is van. Az ut sem rosz. Megnyergeljük a Kedvest. Kitartó ló és gyors. Az elvisz. — De már ebben a hűvös időben inkább mennék csak úgy gyalogjában. — Az ám bolondjában hát nem tudod, hogy egy csinos fiú csinos ló hátán sokkal szerencsésebb kérő, mint aki csak egy szál bottal állít be? Ünneplő ruhádat veszed fel, aztán majd vihetsz egyet mást az öreg Vargának is. Beszélj vele a nyelvén. A vasárnapot leányával töltöd s hétfőn reggel már idehaza lehetsz, akár gyűrűvel az ujjadon, akár kosárral a hátadon. — Jól van, mondá József nyugodtan, minden azon képen fog történni, a mint kigyelmed parancsolja. (Folyt. követk.) AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOK SZABADSÁGÁNAK EMLÉKOSZLOPA. (Bartholdi terve szerint.) Az Egyesült-Államok szabadságának emlékoszlopa. Az észak - amerikai Egyesült - Államok szabadságának és függetlenségének kivívásában, melynek ideje a nagy franczia forradalom idejével majdnem összeesett, sok jeles franczia vett részt, kiknek emléke ugy Amerika mint Francziaország fiai között ma is nagy tiszteletben áll. A két állam között mindig nagy volt a rokonszenv, mely most ama körülmény által, hogy végre Francziaországnak is sikerült — amint látszik — állandó köztársasággá küzdenie magát, még inkább fokozódott. E kölcsönös rokonszenvnek a Francziaországban élő amerikaiak, élükön Washburne észak-amerikai franczia nagykövettel, és a nagy Unió francziaországi barátjai , Noailles és Rochambeaumarquis-k, Bartholdi, Laboulaye, Henry-Martin, Dietz-Monin, de Lafayette Oszkár és mások igen nagyszerű és a két nagy nemzethez méltó módon szándékoznak kifejezést adni. Ugyanis közeledvén a Egyesült Államok szabadságának