Vasárnapi Ujság – 1876
1876-09-17 / 38. szám - Az őstörténelmi kiállitásból (54 kép) 38. szám / Hazai épitészet; emlékművek; régiségek - A statisztikai kongresszus kirándulása: A mehádiai Herkules-fürdő a Cserna-völgyben 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Az Al-Dunán 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Galambócz és Babakáj 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Kazán-szoros Orsova fölött 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Mehádiai fürdő 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Orsovai kikötő 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Római vizvezeték Orsova és Mehádia közt 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Sétahely a Cserna-völgyben 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A statisztikai kongresszus kirándulása: Traján utja 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A IX. statisztikai kongresszus tagjainak kirándulása (8 képpel) Balogh Kálmán 593. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Az amerikai vadásztársaság (8 kép.) 38. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
594 87. SZÁM 1876. XXIII. ÉVFOLYAM. hatásos volt, hogy meg lehetett érteni, miként támaszthat az emberben az egyszerűség, midőn ez egész bájában fellép, költői érzéseket, s miként lelkesülhetünk annyira, hogy magasztosnak találjuk azt, mit közönségesen oly egyhangúnak kéjizelünk. Azt hivők, hogy derült és meleg napunk lesz, s vendégeink láthatják majd alföldünk legmeglepőbb tüneményét, a délibábot. Ebben csalatkozunk, mert noha a hajnal tündérien jelent meg, a derült égboltozatot csakhamar fellegek kezdték elborítani, melyen át a nap sugarai csak itt-ott törhettek utat. Ekként,megfosztattunk ugyan annak lehetőségétől, hogy a délibáb látásán elmerengjünk, de másrészről kellemesen esett, hogy utunk alatt Orosházától Mezőhegyesig a levegő hűvös volt. Orosházára reggeli 6 órakor érkezve meg, itt a helybeli főjegyző Rancsák János magyar, míg Győry Vilmos lelkész és ismert költő csinos franczia beszéddel üdvözölte a kongresszus tagjait. A mezőhegyesi kocsikon kívül a csanádmegyei birtokosok kocsijai várták a vendégeket Orosházán, s harmadfél óra alatt Mezőhegyesre röpítették. A kocsin útitársaim egyike bécsi, a másika pedig harlemi volt. Utunk alatt Orosháza és Tót-Komlós jól mivelt földein, tovább Károlyi grófnak a virágzó birtokain keresztül haladva, harlemi útitársam kérdezé: „Mikor fogunk már pusztát látni". „Folytonosan pusztákon utazunk" volt válaszom. A harlemi erre felkiáltott „Hiszen ez egészen ugy néz ki, mint Hollandia, csakhogy nálunk sok a víz , de e majorok, a fák az utszéleken és a szántóföldek körül, a jól mivelt földek, a szép rétek, mind életre mutatnak, s hazámra emlékeztetnek." Ez a vélemény pedig nemcsak egy emberé, hanem ilyen volt a kongresszus összes tagjaié. Ezek még nem látták alföldünket, s azt miveletlen területnek, részben mivel ketven sivatagnak képzelték, hol csak imitt-amott egy-egy gémes kút szolgál a szemnek nyugpontul, a siri csendet pedig legfeljebb a nádasok lakóinak hangjai szakítják meg. Átalános volt a meglepetés, hogy ezen talajon, mely hajdanában olyan, lehetett, milyennek ők azt még most is hitték, mindenhol igen előrehaladt polgárosodás kétségtelen nyomai láthatók. Meglepte a kongresszus tagjait az is, hogy a nép ezen a földön értelmes, vagyonos, büszke és nemes. •— szóval a jólét és az erő érzete tünt ki minden lépten-nyomon. Mezőhegyesre érve, itt egybegyűlve találtuk Csanád megye küldöttségét, valamint a megyének és Makó városának értelmiségét. A kongresszus tagjait Horváth ezredes, a mezőhegyesi uradalom katonai parancsnoka fogadta. Magas és erőteljes alak, jeles műveltségű férfiú, igazi mintaképe a magyar katonának. Egyaránt beszél magyarul, francziául és németül. Rövid reggeli után a jelenlevők egy nagy téren gyűltek össze, hol a ménesek, majd pedig a gulyák festői csoportokban, egymásután előre hajtatva vonultak el az emelvényeken elhelyezkedett közönség előtt. Ez érdekes látvány után mely pár óra hosszat tartott, a csődöröket, a mint ezeken huszárok körüllovagoltak, tekintettük meg, s aztán ebédhez ültünk. Ebéd alkalmával Horváth ezredes magyar nyelven mondott felköszöntőt, kiemelve azon szerencsét, hogy a kongresszus tagjai kirándulási programmjába Mezőhegyest felvették; ezután éltette Csanád megye birtokosságát, melynek áldozatkészsége a vendégek méltó fogadását lehetővé tette, s végül a kongresszus tagjainak mondott isten hozottat, mit franczia nyelven ismételt. Ezután a pohárköszöntések valódi árja indult meg s kitűnt, hogy azokat nemcsak mi szeretjük, hanem e tekintetben a külföldiek nem maradnak hátunk megett. Faider (Belgium), Mayr (Németország), Levi (Anglia), Levaisseur (Francziaország), Keleti Károly, Tolnai a magyar államvasút igazgatója, Becker (Németország) Nagamasa (Japan), Körösi József budapesti statisztikus, Alfred Julien (Francziaország), Texeira de Vasconcellos (Portugal), Steinacker (Németország), Hegedűs Sándor a „Hon" főmunkatársa, stb. felköszöntői következtek egymásután, az idő azonban a beszélőkedvnek véget vetett, s mindnyájan kocsira ültünk, hogy minél sebesebben Orosházára visszahajtassunk. Koromsötét felhők foglalták el az előttünk fekvő láthatárt, s mind magasabbra emelkedve és oldalt mind tovább terjedve vihar fenyegetett, de csak a gazdag talaj korommal vetekedő fekete pora, mely már menet is vastagon ellepett bennünket, okozott némi kellemetlenséget, mig az esőből alig kaptunk valamit, mert ez elől elég korán fedél alá, innét pedig a vasúti kocsikhoz menekülhettünk, útnak indulva Arad felé, hol alkonyat után érkeztünk meg. Az aradi indóházban megérkezve, a kongresszus tagjai a szállásjegyen kívül meghívót kaptak estélyre a „fehér kereszthez" czímzett vendéglő termébe. A szállásjegyet a tagok nem vehették igénybe, minthogy a vonat indulása másnap reggeli öt órára lévén határozva, czélszerűbbnek tartották az éjszakát a vasúti kocsikban tölteni; az estélyen azonban teljes számban megjelentünk, s a tágas szép teremben dúsan teritett asztaloknál helyet foglaltunk. A jó ételek, s különösen kitűnő borok mellett, melyek közül a ménesi fajok érdemelnek emlitést, a kocsizás, kivált pedig a por és eső által okozott fáradalmak csakhamar feledve lettek. Alig , hogy Atzél főispán a magyar királyt felköszöntötte, a pohárköszöntések hosszú sora szakadatlanul következett egymásután, melyek mindegyike a magyar polgárosodás gyors előhaladásának, a magyar állameszme életrevalóságának, nemkülönben a magyar vendégszeretetnek elismerése volt. Országunkban a polgárosodás nem mai keletű. Régi az, s hogy ez csakugyan így van, annak a történet évkönyveiben kitörölhetlen nyomai találhatók. Nagy királyunk, sz. István volt az, ki a keresztény intézmények meghonosításával nemzetünket az európai népek családjába beigtatta s már több mint ötszáz évvel ezelőtt karjaink voltak azon polgárosodásnak védelmezői. Magyarország volt az, mely Konstantinápolynak meghódítóját, II. Mohammedet diadalmas útjában Nándorfehérvárnál feltartóztatta, s a törökök előhaladásának útjába hosszú időn át hatalmas akadályt vetett. Magyarország viszontagságos évek alatt, majd később, a bécsi kormány által a külfölddel szemközt következetesen fenntartott elszigetelés idejében, nem tarthatott ugyan lépést a többi európai nemzetek művelődésének fejlődésével, de az alap, melyen polgárosodásunk nyugodott, jó volt 03 szilárd, s mihelyt az akadályok el voltak hárítva, egész eréllyel gyorsan azon térre léphettünk, mely a polgárosodásért folyó küzdelemben számunkra nyitva áll. Nem új tehát a mi polgárosodásunk, hanem a réginek folytatása, s ha megfeszített eréllyel küzdve, rövid idő alatt minden tekintetben elérünk oda, hol a többi európai nemzetek ma állanak, ebben nagy része van azon tudatnak, hogy erőinket, melyek hosszú időn át pihentek, nem mindennapi eredmények kivívására kell felhasználnunk. Az aradi lakoma 11 óra után ért véget, s midőn vonatunk 9-én reggel megindult, a statisztikusok nagy része még aludt, csak akkor ébredve fel, midőn Temesvár felé közeledtünk. Temesvárt ezen alkalommal nem szállottunk ki, hanem tovább haladva, Vojteknél kelet fele fordultunk, s végtére Gattaján és Román-Bogsánon keresztül Német-Bogsánba értünk, hol az osztrák államvaspályatársaság igazgatóságának küldöttei, élükön Zichy Hermann gróffal fogadtak, s aztán keskeny hegyi pályára ültünk át, s csakhamar „Bründl" nevű mulatóhelyre jutottunk, hol villás reggelire volt terítve. Jóízű falatozás közben nem mulasztottak el gyönyörködni a hegyes-völgyes vidék tájképein. A hegyek nem magasak, de erdővel borítvák, a völgyek pedig szűkek, s az egész vidék kedves benyomást gyakorol. Reggeli után a vonatra ismét ráülve, a mind szűkebbé és vadabbá váló völgyben folytattuk utunkat, de ez egyszerre tágulni kezd, míg végtére elég tágas térségen állottunk meg, hol frissítőkkel szolgáltak, s tágas hegyi katlanban mélyen magunk alatt láttuk Resiczát, a körülbelül 5000 lakosú bányavárost cseréptetejü házaival, vashámoraival, gyáraival és füstölgő kéményeivel. Resicza az osztrák állam vaspályatársaság 39.5 Q mérföldnyi uradalmaihoz tartozik, melyekből 22.73 Q mérföld a társaság közvetlen birtokában van, mig a többi felett a földesúri haszonvételi jogokat gyakorolja. Más alkalommal bővebben fogunk szólani Resiczáról és átalában az osztrák vaspályatársaság hasznos működéséről ezen a vidéken. Itt csak annyit említünk meg, hogy a társaság ezen uradalmakat az államtól 11 millió forinton vette meg, s mióta birtokába kerültek, 14 millió forintot fektetett azokba beruházásokra, ugy hogy jelenlegi értékük 25 millió forint. Ezáltal a szóbanlevő uradalmak virágzó bányászati és gyártelepekké lettek, nemkülönben a földművelés nagy lendületet nyert, s jelenleg e területen sűrűbb a népesség mint Krassó és Temes megyék többi vidékein. Resiczán megtekintettük a kokszkészitést, a Bessemer-aczélöntést, a sinek, vaskerekek stb. gyártását, s miután az egész társaság kifáradt, a Strobl-kertben ebédhez ültünk, mely jó zene mellett kellemesen folyt le, még pedig számos pohárköszöntések között, melyekben ugy a kongresszus tagjai mint a resiczaiak lankadatlan buzgósággal vettek részt. Este felé volt már, midőn a hegyi pályán a kocsikban helyeinket elfoglaltuk, s egészen bealkonyodott, mialatt Német-Bogsánba érve, rendes vonatunkra felszállottunk. Utunkat Vojtek, s innét Baziás felé teljes setétségben folytattuk, s csak midőn már a Duna egész közelében voltunk, láthattuk ennek tükrét éji homályban. 11 óra volt északa midőn Baziáson a reánk várakozó „Zrinyi" és „Radetzky" hajókra mentünk, hol Medgyaszay gőzhajó-társasági főfelügyelő fogadott, s miután éjjeli nyugvóhelyeinket kiválasztottuk, a hajók fedélzetén az asztalokra rakott vacsorához fogtunk, s páratlan étvággyal elfogyasztottunk mindent, mit csak találtunk. Vacsora után a társaság egy része aludni ment, egy másik része azonban ébren maradt, beszélgetve egyről-másról, s elandalogva a Duna vizén, ennek partjain emelkedő hegyeken és az egész tájékon, melyet a szétszakadozó felhők közül előtűnő hold csak homályosan világított meg. A felkelő nap szemlélésére a tájék nem kedvező, mert a bazsági hegyek miatt azt csak akkor pillanthatni meg, midőn már magasan áll, s a kelő napnak szemlélhetését még kedvezőtlenebbé tette azon körülmény, hogy keleten fekete fellegek borították a láthatárt. épen A két hajó 10-én reggeli 5 órakor indult meg, még pedig a kettő egymás mellett, híddal összekötve, melyen a két hajó közönsége egymáshoz átjárhatott. Így haladtunk körülbelül egy óráig, midőn a Duna medre mindinkább szűkülni közel, s a fenéken levő sziklák a hajók járását veszélyessé teszik. Ekkor a hajókötelékek feloldatván, a két hajó egymásután haladt. Babakáj-nál kezdődik a dunai vidékek legfennségesebbike, mely bámulatra ragad, s magasztosság által a rajnai vidékeket messze a meghaladja. A természetes szépségeket fokozzák regék, melyeknek emléke körüllengi az egyes helyeket. Érdekeltségünket emeli az, hogy hazánk történetének egy része azokhoz van kapcsolva. Tárgyat találhat itt úgy a lontos költészet, mint a komoly történetíró. Baziásnál megszűnik a televény (allutrium), s pala-, majd a krétaképződmények, jura- és neocom-mész, itt-ott serpentin, rhyolith és nevadit lép előtérbe. A vidék szépségét kivált mészsziklák alkotják, melyek a Duna felé eső oldalon meredekek, sőt több helyen egyenesen felfelé nyúló falakat képeznek; a kevésbé meredek helyek pedig, hol a szétmálló szirtek pora megmaradhat, s hol a növények megtapadhatnak, szép lombú fákkal boritvák. Babakáj — mint képünkön látható — a Dunából magányosan álló szirtként emelkedik ki, melyről a monda azt regéli, hogy egy szép török nőt urának háreméből egy magyar ifjú megszöktetett, a janicsárok azonban a szökevényt utolérték, s ezen szirtre kitették, hogy megbánja cselekedetét. Ezen helytől kezdve a vizfenekén levő szirtek által okozott örvények egész sora következik, azonban teljesen megbízva a kalauzokban és a hajó kormányosaiban, s tekintve Galambóczot, mely szerb parton fekszik, képünkön látható és a legszebb várromok egyike, elmerengünk majdnem ötszáz év előtti küzdelmeinken. 1391-ben jutott e vár először a törökök kezébe, s azután többször változtatta urát, mig végtére Lazarevics szerb fejedelem halálával állandóan a félhold uralma alatt maradt. Zsigmond király, hogy Galambóczot meghódíthassa, véle szemközt magyar parton Lászlóvárt építtette . II. Murád a szultán azonban erősebb volt, s Zsigmond király kísérlete véresen vezetett vissza. Ezen alkalommal ott a monda szerint — Rozgonyi Cze-