Vasárnapi Ujság – 1876
1876-12-03 / 49. szám - Bartók Lajos: Levél költő barátomhoz. (Endrődi Sándorhoz) 770. oldal / Költemények
770 VASÁRNAPI ÚJSÁG. borii után a győzők, mintha csak azzal tartottak volna, hogy „diadalmasoké a zsákmány!" minden hivatalt saját maguknak tartottak, s a kinevezéseknél nem az érdem, hanem egyedül a pártállás volt a döntő. Ily előzmények után megmagyarázható, hogy az uralkodó párt, a republikánusoké, a rendelkezésére álló eszközök daczára valószinüleg kisebbségben fog maradni s a diadal a demokrata párté lesz. A republikánusok jelöltje,miután Grant harmadszori megválasztatásáról, a közérzület ellenében szó sem lehetett, sőt a meetingeken Blaine úr, a washingtoni központi képviselőház elnöke is kisebbségben maradt), a Cincinnatiban június 14-én tartott választói gyűlés óta Hayes B. Rutherford, Ohio állam kormányzója, míg a demokraták jelöltje Tilden J. Sámuel, New York állam kormányzója. Nehéz nekünk, európaiaknak, világos fogalmat alkotni magunknak az amerikai pártokról, azok elnevezése után. Hogy az egyik párt republikánusnak nevezi magát, ez korántsem azt teszi, hogy a másik talán monarchikus érzelmű volna, dehogy egyenlően köztársasági mind a kettő. És ami a demokrata pártot illeti, az jelenleg kevésbbé demokrata, legalább a mi fogalmaink szerint, mint a másik, a magát demokratának nem nevező párt. Röviden megmondva: a republikánus párt az, mely Dél ellenében kivívta a győzelmet, e győzelem vívmányaihoz ragaszkodik: az állam egységéhez, a rabszolgaság teljes eltörléséhez. Ellenben a demokrata párt több önállóságot akar adni az egyes államoknak, s ellenzi a feketék teljes egyenjogúságát a fehérekkel. Pénzügyi tekintetben is éles ellentét van a két párt között, bár az utóbbi időben tetemesen közeledtek egymáshoz, s jelesen Tilden, a demokraták jelöltje, részben elfogadta a republikánusok pénzügyi programmját, a papírpénzre nézve. Ezek ugyanis, a polgárháború által előidézett roppant államadósságnak, vagyis a papírpénznek korlátok közé szorítását s fokozatos beváltását vallották programmjukul, míg a demokraták eleinte a mellett voltak, hogy a papírpénz korlátlansága csak elősegíti a forgalmat, s így nem baj. Mint említék, Tilden maga, a józanabb pénzügyi programm mellett nyilatkozott. Egyébiránt, tekintettel a Grant elnöksége alatt lábra kapott borzasztó korrupczióra, s csaknem feneketlen pazarlásra, a demokraták azzal nyerték meg a közvéleményt, hogy e pazarlás ellen határozottan síkra szállottak, s erélyesen sürgették a gyökeres reformot. Most már a republikánusok is reformot sürgetnek, de későn, épen az ő — 1861 óta tartó — uralmuk alatt növekedett az a sok baj és sülyedés, amely ellenében most a reformokra oly égető szükség van. S még ha, mi ma már nem hihető, Hayes úr választatnék is elnökké, ő is kénytelen volna tetemes reformokat hozni be a kormányzatba, ha nem akarna forradalmat idézni fel maga ellen. Az elnökválasztási mozgalmak alkalmából nem lesz érdektelen a jelölteket is röviden megismertetnünk. Tilden J. Sámuel a valószinüleg megválasztandó elnök, bár arczképe után elég megtermett és tekintélyes alaknak látszik, kis vézna emberke, kit — kivált a választási mozgalmak s a dicsvágy nyugtalanságai nagyon megviseltek, arcza soványabb mint képe mutatja, haja egészen ezüst szürke. Most 62 éves, 1814-ben született, Új-York állam Columbia kerületében, Új-Lybanon községben. Apja jómódú kereskedő és földbirtokos volt, aki élénk részt vett a politikai mozgalmakban, s korának legjelentékenyebb politikai szereplőivel szoros összeköttetésben állott. Családja különben Anglia Kent grófságából vádorolt ki, még az első kivándorlások idején és Kentuckyban telepedett le, honnan a mostani elnökjelöltnek csak a nagyapja költözött át New York államba. Tilden Sámuel korán érett fia volt. Már 1832-ben, alig 18 éves korában, „a gyermek-államférfinak" nevezték el, annyira feltűnt jártassága az államügyekben. Huszonhárom éves korában egy politikai vitairata roppant feltűnést okozott. Huszonnégy éves korában mint szónok vivott ki nagy hirnevet a politikai összejövetelekben, s a következő évben mint New-York város képviselője lépett a hasonnevű állam törvényhozásába. De 1847-ben visszavonult s ügyvédi gyakorlatra adta magát, mely téren azonban ismét csak hírnevét emelte. A nagy polgári háborúban mint északi, ő is az Észak mellett volt s közreműködött az államegység megóvására és megszilárdítására. De a kivívott diadal után, látva a győzelmes párt visszaéléseit, nyíltan felszólalt s kitartó harczot folytatott a megvesztegetés és pazarlás lábra kapott rendszere ellen. 1874-ben New York állam kormányzójává választatván (Dix tábornokkal szemben, kit a republikánus párt támogatott) ez állásában is erősen és sikerrel kelt ki azon arczátlan politikusok ellen, kik a közpénztárba könyökig vájkálnak, s gyalázatos visszaéléseket fedezett föl és állított pellengérre a közvélemény előtt. Átalában Grantnak mindig ellenlábasa volt, s az utóbbi választáskor is erélyesen működött ellene, az azóta elhunyt Greely Horácz mellett. Modorára nézve Tilden meglehetős nyers, igazi yankee. Hanem társaság- és mulatságszerető ember. Vendégszerető s különösen jó rajnai borai vannak; vendégeivel s lakomáin maga is jól iszik, de dicséretére mondják, hogy soha sem issza le magát, nem kártyázik, de hogy ne is bagóznék (mint igazi amerikai), azt barátai sem merik egész határozottsággal állítani. Vallására nézve presbyteriánus és mint buzgó protestáns, jó templomba járó. Ellenségei ugyan a korteskedés alatt rá fogták, hogy hazug, káromkodó, hamisesküvő , sőt azt is, hogy napaasszonyát gyakran megveri, a mire ő csak azt mondta, hogy soha sem volt nős s igy nincs is aapaasszonya. Vagyonát 25 millió dollárra becsülik. Szóljunk már valamit ellenjelöltjéről, Hayes úrról is. Hayes B. Rutheford skót családból származik, mely 1682-ben vándorolt ki s Connecticutban telepedett le. Jelöltünk nagyapja kovácsmester volt eleinte, aztán mint katona vett részt a szabadságharczban, s tiszt volt a köztársaság hadseregében. Atyja, mérnök Ohioban, egyike volt Delaware város alapítóinak, ahol fia, Rutheford, 1822-ben született. Mint gyermek jól tanult, Cicinnatiban kezdett tanulni s a Harvard-college-ben végezte tanulmányait, ahol Storytól, Longfellowtól és Agassiztól hallgatott leczkéket. 1845-ben, mikor Tilden már a törvényhozásba lépett, Hayes az ügyvédjelöltek közé iratkozott Ohio államban. Onnan Cincinnatiba ment át, ügyvédséget folytatni. A polgárháborúban katona lett s kitüntette magát, nem egyszer sebet is kapott, és Sheridan által, a harczmezőn neveztetett ki hadtestparancsnoknak. A háború végeztével a szövetségi kongresszusban foglalt helyet, s két izben választatott szülő állama kormányzójává. Most is az. E hivatalában nagy népszerűséget nyert szelid, sőt atyai modora által, s nyájassága mindazok szivét meghódította, a kikkel érintkezésbe jött. Ellenségei ugyan azt mondják róla, hogy semmi házi, léha, báb, megbízhatatlan ember, de barátai azt vitatják, hogy becsületes ember, s a közvagyon megbízható kezelője. Termete öt láb s kilencz hüvelyk; 180 fontot nyom; erőteljes, vaskos, egészséges, munkabíró. S barátai mindezt határozott előnyeid hozzák fel ellenjelöltjével szemben. Látjuk, hogy a pártharczokban ott sem kímélik egymást az ellenfelek, s egyátalában nem tartózkodnak a személyeskedéstől sem. (Toutcomme ebez nous, s mint mindenütt a világon!) De legyen az elkeseredett pártharcz eredménye bármi, jőjön bárki a Tilden vagy Hayes neve a választás urnájából,— a jelszó, melyet egész Amerika hordoz ajkán: a reform, a gyökeres reform! Reform a közigazgatás minden ágában, a hivatalokban, a pénzügyekben. Mert kell (mondja minden párt), hogy vége legyen a korrupcziónak, az emberek megvásárolhatásának, a pártfogolásnak és pajtáskodásnak, a közpénztárakban való duskálkodásnak, a nyilvános és szabadalmazott hivatalos rablásnak ! Különben (s ebben is egyet ért minden párt) vége az uniónak, s az amerikai nagy köztársaság ép ugy örvénybe bukik s enyészet elé siet, mint ahogy megbukott s elenyészett egy másik, nem kevésbbé hatalmas respublika hajdan — Róma! Nem ez nem fog megtörténni. Az állam, mely most ünnepli századik évét fennállásának, nincs elsülyedve annyira, hogy már enyészetéről lehetne beszélni. S hogy fiai oly hatalmasan sorakoznak a politikai erkölcs s reform jelszavai közül: ebben van fennmaradásának legerősebb biztositéka! Levél, költő barátomhoz. (Endrődi Sándorhoz.) A hársvirágot, mit baráti kézzel Nyujtál nekem, midőn hozzád vetett volt A sors-szeszély egy kedvező hulláma: Híven megőrzém. Keblemen hervadt el, S barátságod ittam föl illatában. Lelkem borúján, szemem titkolt könnyén Vonzalmad egyszerre kinyilt, mint bimbó Hajnal sugárán, hajnal harmatán csak; S gyöngéd valód, hidd, jobban lebilincselt, Mint gyermek-ifjút első nő-mosolygás. E szinhagyott virág ma is, ha nézem, (Te tán feledted is a kis ereklyét!) Elém varázsol, — nem! engem te hozzád. Szivem kilép házából, s kebleden