Vasárnapi Ujság – 1876

1876-12-31 / 53. szám - Csalások az amerikai elnökválasztásnál (képpel) -á-r- 845. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

."63. SZÁM. 1876. XXIII.ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. * 845 Csalások az amerikai elnök­választásnál. Az amerikai elnökválasztás két jelöltjének­­ minapi ismertetésekor emlitettük, hogy választás az amerikai alkotmány szerint másod­ e­fokulag történik. E szerint az elnököt annyi választó választja, a­hány tagból a szövetségi tanács (senatus) és képviselőház együtt véve áll. A senatusban minden államnak két képviselője van, a képviselőházban több-kevesebb az egyes államok népessége és területe arányában. A két testület együtt most 369 tagból áll s ennyi az elnökválasztók száma, kiket az egyes államok , illetőleg választó kerületek összes választói választanak meg, hogy nevekben aztán az elnököt megválas­szák. Soha nem volt még, száz év alatt, elnök­választás, melynek kimenetele kétségesebb s mely iránt épen azért az érdeklő­dés nagyobb lett volna. A két párt, a most uralkodó republikánus és a demokrata párt, a legnagyobb elkesere­déssel viseltetett egymás iránt, a választási küzdelem a legnagyobb mértékben élére volt állítva. A kimenetel iránti, végletekig fokozott érdeklődésnek, bár csak másodrendű, de azért nem kevésbbé lázas symptomája volt a temérdek fogadás, a­mi egyik és másik jelöltre történt. Már ez angol- és yankee-szokás. S nincs az a Derby vagy Epsom-stakes (lófuttatás), a­melyen a futtatók és az érdeklődő közönség két beczé­jére, a legkitűnőbb paripákra, oly vakmerő és hallatlanul magas pénzbeli fogadások történnek mint itt Tilden és Hayes urakra. A­mint a választás esélyei, egyik vagy másik államból beérkező hírek szerint ennek vagy annak jelöltnek látszottak kedvezőbbé alakulni, beál­a lott a szédületes hausse és baisse, s ma Hayes, holnap Tilden úr volt a jósolt bukás legmélyebb mélységében, illetőleg a diadalmámor ma­gaslatán. Sokkal komolyabb jelenség azonban azon csalások gyakorisága, melyek a választásoknál, egyik egy, másik más részről, elkövettettek. Leg­alább mind a két fél ilyekkel vádolta a másikat, s úgy látszik egyik sem alaptalanul. Csalások min­den választásnál követtetnek el: a yiji"v?i­ kor­tesek is elég leleményesek azon liaai cselekben, melyeket a tágabb lelkiismeret a választási küzdelemnél szabadosoknak tart. A választók egy-egy csapatát félrevezetni, vagy megakadá­lyozni, hogy a kellő időben a választás színhe­lyére ne érkezhessen; húzni-halasztani a válasz­tást, míg az ellenfél emberei kiéheznek s oszlani kezdenek; lefülelni, lerészegiteni, vagy elcsábí­tani, már a választás folyama alatt, tíz, b­usz, vagy egypár száz, vagy csak egy-két választót (a szerint a mint a választás eredményére nézve több-kevesebb szavazat megnyerése vagy elvesz­tése is döntő lehet) — mind­ezek szokott és ismeretes kortes­fogások nálunk is. A megvesztegetés is nagy szerepet játszik minden választásnál, és sehol nem oly nagy mértékben, mint Angliában. De az amerikai yankee, a világ e legravaszabb és mindenre képes népe tovább megy ez aránylag ártatlan cselfogásoknál. Ott napi­renden van a válasz­tóknak hamis nevek alatti beírása, egy válasz­tónak több kerület választó­jegyzékébe becsem­pészése, rég meghalt embereknek a jegyzékbe fölvétetése, hogy neveik alatt aztán mások szavazhassanak; jogosan beírt, de a választásra meg nem jelenhetett emberek neve alatt mások szavazása, sőt nem is létező emberek költött nevei alatt mások odatolakodása a szavazás urnáihoz. Ily esetek százanként, ezerenként fordultak elő az amerikai elnökválasztók megválasztásá­nál különösen a nagy és népes New-York­ állam­ban s itt is főként az örökké változó lakosságú és nagy forgalmú kereskedő városban, New­ Yorkban emelkedett sok panasz, hogy a nagy többségben levő Tilden-párt tagjai közül sokan­­ szavaztak más-más név alatt több kerületben. Most az ezek miatti reklamácziók és vizsgála­tok vannak napi­renden. Képünk, melyet egy angol képes­lap után közlünk, egy ily vizsgálat folyamát tünteti föl. New­ Yorkban vagyunk az uj (rendeltetésének még át sem adott) postaház épületének belsejé­ben, hol egy tágas terem hátulsó részéből, rög­tönzött vasrácsozattal egy valóságos ketrecz van elrekesztve, melybe, egyszerre huszonötönként csukják be a csalással vádolt választókat. Mily megalázó helyzet! A zavargókat, kiket az éjjeli őrjárat bekísér, nem zsúfolják úgy össze,­mint e szabad választó polgárokat. Csak a vasúti ketreczekben szállított barmok helyzete hason­lítható e tisztes yankee-polgárokéhoz, kik közt, a csalók mellett, kétségkívül becsületes válasz­tók is lehetnek. Mikor egyenként beeregetve, együtt van már 25 vádlott, megjelennek a bíró­ság közegei, a ketreczből ismét egyenként kiere­getik a tisztelt polgárokat; mindeniket felszó­lítják neve, választói jogosultsága s követett eljárása igazolására. Némelyek bírják is kielégi­tőleg igazolni magokat, s ezek azonnal szabadon bocsáttatnak, a kóterben töltött néhány órájok kellemes és fölemelő emlékével persze, melyet senki el nem vehet tőlök. A ki igazolni nem bírja, azt vagy további igazolásra visszatartják s egy ideiglenes börtönhelyiségbe (vizsgálati fogságba) vezetik; vagy ha az általa elkövetett csalás egy­szerre evidentel kiderül, becsukják az állam­börtönbe s aztán a törvényszék kimondja reá fogsága tartamát. A szabadság kinövései, mondják erre sokan. Nem, mondjuk mi, az emberi természet rész oldalainak következményei, melyek szabadság­ban úgy, mint leigázás alatt, kimutatják a foguk fehérét. Csalók voltak és lesznek mindenütt, s minél szentebb valamely eszme, mint pl. a polgári jog és szabadság s annak egyik eminens attributuma: a választási szabadság, annál gyakoribb a visszaélés vele és annál szégyen­letesebb annak megbecstelenítése! HAMIS SZAVAZÓK BÜNTETÉSE É­SZ­AK-AMERIKÁBAN. —á—r.

Next