Vasárnapi Ujság – 1876

1876-09-03 / 36. szám - A nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszus 570. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A nemzetközi statisztikai kongresszus 570. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

570 VASÁRNAPI ÚJSÁG­ mellett az orosz kalandorokat s álczázott tisz­teket, kik kardjukat a szerb ügynek mennek fölajánlani. Ők az egyedüliek vendégeink között, kiket a rendőrségen kivül, senkinek sem jutott volna eszébe körünkben marasztalni akár csak órák tartamára is. „Grattez les russes et vous trouverez l'Asie" — vakarjátok meg az oroszokat s Ázsi­ára fogtok akadni — mondá egykor I. Napoleon metsző gun­nyal a moszkovitákról. Anélkül, h­ogy kétségbe akarnók vonni a nagy világhóditó szavainak igazságát, meg kell vallanunk, hogy bizony azon orosz „betegápolókon", kik élesre köszörült kardokkal s töltött fegyverekkel vonul­nak át fővárosunkon Szerbiába, vakarás nélkül is igen könnyen fölfedezh­etni az Urálon túl fekvő világrészt. Csak egy csekély töredék arcz vonásai mu­tattak némi értelmiségre. Ha ezen urak valóban azok, kiknek útleveleikben mondatnak, azaz „földbirtokosok", „nemes emberek" és „orvos­növendékek", akkor nem képzelhetjük el, hogyan néznek ki az orosz­­ parasztok és köz­katonák. Theophile Gautier, a szellemes franczia tárczaíró, kit Demidoff Anatol herczeg a hatva­nas évek közepén magával vitt oroszországi uradalmaira, a párisi előkelő világ egyik ünne­pelt hölgyének azon kérdésére, minőknek találta az oroszokat, ekkép felelt: „Asszonyom, egytől­egyik bagaria-szagunk." E szavak önkénytelenül eszünkbe jutottak, hogy alkalmunk volt látni és­­ szagolni fővárosba internált, de most már Belgrádban a büszkélkedő orosz jövevényeket. Mindezen urak rengeteg bagaria-csizmák­ban tapodták végig aszfaltunkat, oly szagot terjesztve maguk körül, mint egy féltuc­at nye­reggyártó műhelyei. Egyátalán , hogy a czár birodalmának e kevéssé előnyös külsejü alatt­valói meleg időjárásunk daczára menkő nagy csizmákban, fekete kappikben és bokáig érő, csuklyás kaucsuk-köpenyekben sétálgattak ut­czáinkon, és annyi színpadias hetvenkedésre, mint tüntetési viszketegre mutat. Még föltünőbbek voltak köztük azok, kik piros garibaldi inget s fekete bőrövet viseltek. Ugy látszik, örömük telt benne, megmutatni Magyarország fővárosában kirívó külsőségek által is, hogy ők azok a vállalkozó legények, kik szaporitani fogják Csernojelf tábornok hadse­regét. .. De ez csak egy gyorsan tovasiklott kép azon változatos képcsoportokat föltüntető ka­leidoszkópban, melyet most fővárosunk mozgal­mas utczai élete eléd tár. Az oroszok elutaztak a csütörtöki hajóval, az utánuk érkezőknek pedig aligha lesz kedvük megállapodni Budapesten. Érdekeltségünk a statisztikai kongresszus jobbadára ünnepelt nevű tagjai körül összpon­tosul. Hármasával-négyesével járják és kocsizzák be a fővárost, gyönyörködnek a „Hungária"­kávéház ernyőtetőzete alatt ülve — a budai part háztömegei, bástyafalai és hegyei által nyújtott pompás tájképben, vagy fölkeresik mu­zeumunkat , hol Pulszky Ferenczben ép oly nagy tudományu, mint szellemes ciceronéra akadnak. Elsőrendű fogadóink közül most mindegyik más-más nemzet tudományos táborkarának ké­pezi főhadiszállását. A Hungária-szállodában a francziák és bel­gák, az „Európá"-ban az oroszok, király"-ban s a ,,Vadászkürt"-ben az a „Magyar osztrákok, az „Angol királynő"-ben az angolok, az „István főherczeg"-ben a dánok, svédek és svájcziak, a Budapest-fogadóban az olaszok, a „nemzeti szállodában" s a „Froliner"-ben a németek s hollandok, a ,,Tigris"-ben végül a görögök, szer­bek és románok vannak elszállásolva. Őszintén óhajtjuk, hogy noha az orosz tudósok az „Europá""-ban nyertek szállást, Európa soha se legyen az oroszoké. Melegen kívánjuk, hogy a „Hungária"-ban lakást bérelt francziák erős rokonszenvet vigyenek magukkal haza Hungária iránt, melynek a franczia sajtó­ban most nem sok barátja van. Szeretjük remélni, hogy a „Magyar Király"-ba szállt osztrákok mindig meg fogják különböztetni a magyar királyt az osztrák császártól. Bizton his­szük, hogy a „nemzeti szállodában" lakó németek a magyar nemzeti egységet ép oly szükséges tényezőnek tekintendik az európai politikában, mint németet, s végül óhajtjuk, hogy a „Tigris"-be a szállt szerbek és románok honfitársai megszűn­jenek világrészünk békéjét fenyegető tigrisek lenni. Ugy legyen ! ... Az akadémia palo­tája körül,hol a kongres­­szus üléseit tartja, rajzanak vendégeink, kik közül sokan most látják egymást viszont azóta, hogy a kongresszus 1872-ben Szent-Pétervárott ülésezett. Akkor Magyarországon kivül Svájcz s az észak-amerikai egyesült államok is meg­hívták a statisztikusokat körükbe. A kongres­­szus azonban hazánkat választá jelenlegi, — kilenczedik — nagygyűlésének székhelyéül. E megtiszteltetés jelentőségét éreznie kell minden művelt magyarnak. Nyomunk már vala­mit a latban a világ előtt szaktudomány dolgá­ban is, a­mi a statisztika terén mindenek előtt azon buzgó férfiaink érdeme, kik törekvéseik, kutatásaik és működésük komolysága által figyel­met tudtak ébreszteni Magyarország iránt a statisztika európai hírű kom­plineusainak köré­ben is. Csak kötelességet teljesítünk s a közvé­lemény elismerésének adunk kifejezést, midőn egyszerűen ideírjuk e férfiak neveit: Keleti Ká­roly, Hunfalvy János, Kőnek és Körösi József. „Zahlen zeigen, wie die Welt regiert wird" — mondá már Goethe, kinek sokoldalú láng­elméje fölfogta a statisztika horderejét akkor, midőn e tudomány ugyszólva még gyermekéveit élte. De mióta Quetelet­s követőinek szeretet­teljes és hivatott gondozása alatt a statisztika csecsemőjéből izmos s életerős férfiú lett, vagy — hogy ne szóljunk képlegesen — mióta e tudomány elérte jelenlegi magas színvonalát: a számok nem csak azt mutatják, hogyan kormá­nyoztatik a világ. A statisztika ma többet mutat. Csalhatlan tükre a nemzetek haladásának vagy hátramara­dásának, próbaköve azon szellemi s anyagi értéknek, mel­lyel az egyes népek a mivelődés birodalmában bíznak. A statisztika azon világító fáklya, melynek fénye biztos tájékozást nyújt az államférfiúnak, a közgazdának, a kereskedőnek, a tanügy előharczosának s a „par excellence" reformernek, hogy tisztába jöhessenek legsür­gősebb teendőik iránt. S bizonyára: az a nép birja legszilárdabb biztosítékait a jólétnek s hatalomnak, mely legtöbb hasznot képes vonni a „számok logikájából." Együtt vannak majdnem mindannyian fő­városunkban, kik már az előző kongresszusoknak is díszét képezték. Levasseur és Block, Fran­cziaország e két egyaránt nagyérdemű statisz­tikusa; Gneist és Stein Lőrincz, kikről a berlini s a bécsi egyetemek ifjúsága joggal mondhatná el a horacziusi szavakat: „oh et pra*idium et dulce decus meum!" Farr és Engel, amaz Anglia, ez Németország leghíresebb statisztikusa; Cor­renti, a köztiszteletben álló olasz tudós és állam­férfiú, s... De megálljunk ! Nem egy-két, hanem lega­lább is negyven-ötven nevet kellene elősorol­nunk, hogy megemlítsük a kongresszus tagjai közül azokat, kik nemzetközi elismerésre tettek szert részint kizárólag statisztikai, részint szé­lesebb körű tudományos működésük által. S e körülmény tanúsítja legélénkebben, mily nagy tőkéjét a szellemnek és tudománynak foglalja magában a statisztikai kongresszus. Legyenek üdvözölve tagjai a nemzetközivé vált magyar fővárosban! Őszintén óhajtjuk, hogy egyikük se vigye magával haza tüdővész csiráját a váczi utczából, melyben bontanak-rontanak, hogy csak ugy fehérlik minden a csákány által ledöntött régi falak törmelékének kavargó mészporától. Nem­különben melegen kivánjuk, hogy közintézeteink meglátogatása alkalmával rájuk ne szakadjon valamely terem mennyezete, a­mi nálunk napi­renden van. His­szük, hogy nagyérdemű vendégeink szerencsés csillagzat alatt születtek. Hiszen meg nem sültek s agyon nem unták magukat azon „sol-disant" ismerkedési estély alkalmával, melyet a főváros rendezett számukra csütörtökön este a redoute termében. . .. . Vivant, tíoreant, crescant! Borostyám Nándor. A nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszus. Szeptember 3-án kezdődik meg a nemzet­közi őstörténelmi kongresszus tanácskozása is, melyre külföldről számos szakférfiút várnak. Üléseit a nemzeti múzeum nagy termében tartja, a­hol a főren­d­ház is ülésezni szokott. A kiállítás pedig a múzeum folyosóin van. Kilencz kérdést tűztek ki értekezési tárggul, leginkább hazánk és keleti Európa ősviszonyaira vonatkozókat. Az elsőhöz, „melyek az ember­nek legrégibb nyomai", szólni fognak dr­­­ Ja­quimot franczia régész, Capellini bolognai tanár, Thompson Berlinből, Reboux Párisból, Tardy és gr. Zavista Varsóból. A másodikhoz : „mikép jellemeztetik a csiszolt kőkorszak a keleti tar­tományokban", szólnak Lipp Vilmos szombat­helyi tanár, Kovács János debreczeni tanár, dr. Grewingh Dorpatból s Laemans Konrád leideni muzeumi igazgató. A francziaországi bronzkor­szakot Chantre ismerteti Lyonból, a magyar­országit pedig Pulszky Ferencz. A vaskorszakról Henszlmann Imre és gróf Zavista szólnak. A temető-halmokról dr. Szabó József, Mierzinszky varsói tanár, Da Sylva lissaboni kir. épitész s a liptói pogányvárakról Majláth Béla alispán. A borostyánkőről dr.Wibergen svédtanár, Ladovsky Sírakóból s Franks Ágost, a British múzeumtól. A nyolczadik kérdésre: „a hazánkban emlékeken talált diszitmények jellemzése", még nincs beje­lentve értekezés. Embertani és néprajzi kérdések fejtegetésére Hunfalvy Pál, Koperniczky varsói tanár, dr. Lenhossék, Proca Pál párisi tudós, dr. Scheiber székesfehérvári orvos jelentkeztek. Ez utóbbi a magyarországi ember közép­magas­ságáról értekezik. Délutáni szabad ülésekre is jelentettek be többen közléseket, köztük Ujfalvy Jenő párisi tanár hazánkfia. Az eddigi bejelentések szerint részt vesznek a kongresszuson Németországból 11 tag, Bel­giumból 10, Dániából 9, Francziaországból 33, Angliából 9, Olaszországból 2, Portugálból 1, Oroszországból 7, Svédhonból 11. Ezek közt több elsőrendű kapaczitás van. Lesznek hölgy­vendégek is, úgymint Meldorf kisasszony, a kieli múzeum konzervatora, Dannemand grófné és Baben belső tanácsosné Dániából s Beausacy grófné Francziaországból. Itt lesznek az Evans család Angliából, Meester de Ravenstein hollandi miniszter, Quatrefages hires franczia tudós, dr. Dudik morva történész, dr. Kollmann antro­pológiai lapszerkesztő, Rancken finnországi igaz­gató sat. Kiküldöttek (Délégues) által tisztelték meg a­ pesti kongresszust a következő külföldi rokon tudo­mányos intézetek, úgymint: 1. Németországból a königsbergi természettani és gazdászati egyesületnek régészeti osztálya titkárát Tischler Ottó urat. — 2. Az észak-amerikai földrajzi társulatot dr. Thompson fogja képviselni. — 3. Ausztriából egyedül a lengye­lek küldenek képviselőt és pedig a jagelláni egyetem Krakóból Dr. Lepkowski József urat, ki­r­. tudomá­nyos akadémiát is képviseli. A krakói régészeti tár­sulatot képviselik Ladowsky J. N. és gróf Soltan Mihály: .ugyanonnan az anthropologiai bizottság küldöttje Dr. Kopernicki. — A lembergi archaeologiai társulatot pedig Krzyzanowszky Szaniszló lovag és Schneider úr képviselik. 4 A belga kormány Dr. Dognée Jenőt küldte ki. 5. Dániából pedig Worsaae, volt miniszter, minden régészeti intézetet fog képvi­selni. — 6. A franczia kormány részéről Dr. L. Magitot veend részt tanácskozásainkban. 7. Az olasz kormány Pigorini Lajost, 8. Svédország pedig Hildebrandt muzeumi osztályfőnököt bizta meg kép­viseletével. — Hazánkból a debreczeni collegiumot Kovács János és Nagy Elek tanár urak képviselik; a­ felső magyarországi múzeum-egyesület részéről Bárczay Jenő elnök, Dr. Horváth Géza, és Dr. Óváry Pál vannak bejelentve. Kirándulások lesznek Hatvanba, hol a városi és megyei vendéglátó bizottság élén visontai Kovách László áll; Érdre, hol a Sina-féle tiszte­ken kivül a fehérmegyei főispán több előkelővel együtt fogja üdvözölni a vendégeket; az utosó kirándulás pedig — már kisebb számú társaság­gal — a nagyvárad-bényi lesz.­ ­ A nemzetközi statisztikai kon­gresszus. Aug. 29-én érkeztek meg a külföld képvi­selői a nemzetközi statisztikai kongresszusra. Egy részük megjött nap közben a vasúton, a­legnagyobb rész azonban az „Ariadné" gőzsia-

Next