Vasárnapi Ujság – 1877
1877-07-08 / 27. szám - Endrődi Sándor: A révészlegény 427. oldal / Költemények - Gr. Zichy Géza költeményeiből: Az én sírom 427. oldal / Költemények - Gr. Zichy Géza költeményeiből: Csók mosoly és köny 427. oldal / Költemények
27. SZÁM. 1877. xxiv. ÉVFOLYAM. Köszönti sápadt arczu népét: „Hajótok hova, merre megy?" „A sirba !" zúgja szél és hullám. — „Jó éjt, ti boldog emberek !" S ismét száll, bús felhőkbe tűnve, Száll, azokon túl, messze fel; Öröme, búja vad lázában A vésszel együtt énekel. üröme, búja zord, magányos S dala, mint szárnya, szakgatott. Nem érti, csak — kiktől tanulta — Hazátlan szél, hulló vitorla S az örök, harsogó habok . . . A révészlegény. Susogó, zsongó nádas szélén Révész-legény ül álmodozva. Kuszált hálóját a fehér hold Ezüstös fénnyel végig ontja. Van-e hal benne ? Meg se nézi, Pedig fogott egy szép halat, Nem is hal: aranyhajú tündér, Ki hálójában fennakadt. Csak néz a legény, s összerezzen, Mikor a tündér hangját hallja: „Od ! eressz vissza palotámba, A kristály fényes, tiszta habba ! A földön egész ifjúságom, Varázsomnak is vége lesz ; Ha jó szived van, bocsáss, kérlek, Mert hálód halálig sebez." „Van jó szivem, de nem bocsátlak, Nem én, — csak akkor, édes lelkem, Ha nedves ajkad megcsókoltam, S karcsú derekad átöleltem!" Engedi ajkát megcsókolni, Ölelni karcsú derekát, De váltig esd : „Ah, bocsáss vissza, Én nem tudok szeretni, ládd !" „Az nem tesz semmit! Látod, és van, Bennünket fényes hullám ringat, S mig éj van és te keblemen vagy, Szeretni majd én megtanulak !" „Nem, nem ! Azt nem lehet tanulni, Tudjuk azt rögtön, hirtelen ! És én tudom, hogy nem szeretlek, És hogy te roszul bánsz velem. Engedtem ajkamat csókolni, Hagytam, hogy megölelj. Bocsáss hát! Szeretni, hasztalan ! nem tudlak, S megadtam váltságomnak árát." — A legény nem csókolta többé, Többé nem is ölelte meg : Hálót és aranyhajú tündért A hullámok közé vetett. Mi volt a csókban ? Nem tudom, de A legény könye csak úgy omlott: Ment szomorúan, haloványan, És nem lett soha, soha boldog ! Gr. Zichy Géza költeményeiből. Az én sírom, Mielőtt isten elszakaszt, Itt hagyni földimet, Megmondom még, milyen haraszt Takarjon engemet. Ne ódon kripta ivei Hajoljanak reám, Se szobrász büszke művei, Sem és családi fám. Csöndes falum határiban Van egy kis temető, Sudár fák enyhe árnyiban Vidáman zöldekő. E zöldbe temessetek el, S ha fedni hantja fog, E megtört mell újból lehel, S e szív meg földobog. • S ha fáim omló leveli Zizegnek hantomon, Egy bús sóhajtán elviszi Te hozzád, angyalom. S éjfélbe, halkan, egy levél Ha ablakodra csap, Síromról jő az, de ne félj, Ha csókom hozza csak! Csók, mosoly és köny. Ne sírj, kedves kis leányom, Mert a szivem megszakad. Hadd csókoljam föl a könnyet Pislogó szemed alatt. -r _ ! Ugy illik a könny szemedre Mint ajkadra bölcs beszéd; Pedig, hidd el, mindkettőre Csók és mosoly illenék. Csók és mosoly, az a tied, S majd ha felnősz, gyermekem, Osztoztasd meg mind, a kiket Szeretsz, majd e kincseken. A mosolyt add kedvesednek, Csókodat kis gyermekednek, S nekem, ki oly hőn szeret, Nekem add — a könnyeket. „Dalok az időnek." E kis füzetke (99. tizenhatodrét lap) először Epigon álnév alatt jelent meg, a mult év vége felé, akkor is szóltunk róla egypár szót; most szerzője (Gáspár Imre,) néhány darabbal megbővitve saját neve alatt adta ki. Czimeknek megfelelőleg, többnyire politikai költemények, s meglehetős véres számak, néha nagyon is túlzók (vagy: merészek ?) A szilaj hangokat, melyekben minél kevesebb a költőiség, a forma csinja enyhíti; de a kedély belső szaggatottságát az nem takarhatja el. A fiatal szerző a naiv és kedélyes dalban maradandóbbat alkothatna, mintsem nagy indulatok és világfelforgató eszmék után kapkodjon, melyekre nincs elég ereje. A füzetke ára 35 kr. Az „Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok" első félévi utolsó (10.) számát vettük. Örömmel olvassuk belőle, hogy első félévi folyamából már nincs teljes példánya. A felölelt tér nagy terjedelmét s a kezdet nehézségeit számba véve, valóban meg is érdemli, hogy példányainak fogyatékán legyen folyvást. Ez utolsó számban — egyéb érdekes közlemények mellett — Vörösmarty „szózatának" fordításával is találkozunk, derék angol fordítónktól Butler E. D.-től. A szerkesztőség a fordítást remeknek nevezi. Ha nem is épen remek, mindenesetre jeles fordítás, de (ha nem csalódunk) két helytt félreértette az eredetit. A 7-dik versszakban e sorok helyett: S népek hazája, nagy világ, Hozzád bátran kiált; (t. i. e hazán élő nemzet, a magyar, kiált a népek hazájához, a nagy világhoz) — fordítónk azt mondja (ha jól értjük az angolt): „Halld meg (t. i. a nemzet hallja meg) az egész világ s minden népei kiáltását." A 11-dik versszakban e sorokban : — A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll a nemzet halálát érti a költő, mely „jőni fog, ha jőni kell" ; a fordító pedig azt mondja : „Dicsően hal az, kinek vérző hazája ad gyászos végtisztességet." Azt hisszük a nyelvünkben idegennel ritka jártassággal biró fordító e félreértéseket ki fogja javítani. — Az „Össz. írod. tört. Lapok" szerkesztőségének ránk (illetőleg lapunk 19. és 20. számaiban foglalt közleményeinkre) vonatkozó megjegyzésére elismerjük, hogy Butler nevét „következetesen" kétves írni csakugyan hiba volt; megjavítjuk magunkat. Hogy a lap nevéből az „irodalomtörténelmi" jelző kimaradt, talán tollhibából, talán rövidség okáért esett. De miért is oly hosszú a neve: „Összehasonlító irodalomtörténelmi lapok." Rövidítésünk azonban nem olyan, mintha ő minket „Vásár újságnak" nevezne, mert vásár nem önálló szó s értelme sincs. Különben ha ennél nagyobb panasza nincs ránk, reméljük, hogy békében maradhatunk továbbra is. Különben a lapot ismételve ajánljuk az összehasonlító irodalomtörténet iránt érdeklődő mívelt közönség figyelmébe. Megjelenik havonként kétszer, (juliust és augusztust kivéve). A második félévi első számmal az első kötet tartalomjegyzékét is szétküldi a szerkesztőség, hogy abból az uj előfizetők is megláthassák a lap irányát. Dr. Brück Henrik „Kereszty. Egyháztörténelmé"-ből, — forditottja Zimándy Ignácz — melynek első kötetéről csak nemrég emlékeztünk, megjelent a H-dik időszakot (a népvándorlástól a reformáczióig, tehát az egész középkort) tartalmazó második kötet is. Még tartalmasabb az elsőnél, természetesen szintén tisztán katholikus szellemben. Ara a 33 évre terjedő vastag kötetnek 2 frt 40 kr. Dr. Weisz József pesti gyakorló orvostól megjelent „A szellem hatalma az anyag fölött" czimü értekezés, a nőképző egylet által ez év tavaszán rendezett előadások egyike. A lapok annak idejében méltánylattal szóltak ez előadásról, mely azt — mind tárgyának érdekességénél, mind előadásának világosságánál fogva — meg is érdemli. Tettey és Társa bizományaként jelent meg s ara 48 kr. Táncsics Mihály müveire ujabb előfizetési fölhivást vettünk, s a sorsüldözött, elaggott iró felhívását ajánljuk a közönség figyelmébe. Egy-egy kötetnek ára 1 frt 50 kr. A négy kötetre terjedő „Életpályára" külön is előfizethetni a szerzőnél, Czegléden (belváros 413. sz.) és az Eggenberger-féle (Hoffmann és Molnár) könyvkereskedésben (Ferencziek terén) Budapesten, hol az eddig megjelent kötetek is megrendelhetők. A régebbi előfizetők a megjelent köteteket legközelebb, posta utján fogják megkapni. Sopronban Erődi Dániel, az ottani írói kör titkára, előfizetést nyitott egy forintjával „Ujabb költeményeire" ; a kötet augusztus közepén jelenik meg. Uj lap. Debreczenben Szathmári Károly új lapot indított meg „Polgártárs" czim alatt; megjelen hetenkint egyszer vasárnap, előfizetési ára félévre 3 ft. Első száma megjelent, s élénken van szerkesztve. Szakfolyóiratok. A „Ludovika Akadémia közlönyé"-nek legutóbbi füzete „az alosztályparancsnokok tevékenységéről" és „A Bosporus és a Dardanellákról" tartalmaz nagyobb értekezéseket. — A Gonda Béla által szerkesztett „Gazdasági Mérnök" cz. uj szaklapból az 5. szám jelent meg érdekes szaktartalommal. Berettyó-Újfaluban a „Falusi könyvtár"-ból, (hasznos olvasmányok a nép számára, szerkesztik Vas Jenő és Dengi János) megjelent a második évfolyam 5-ik könyve. Az „Apolló" czimü zeneműfolyóirat 12-ik száma megjelent; tartalma: „Serenade" Hölzl Lőrincztől, „Karolin mazur-polka," Strausz Józseftől, „Preludium," Zergényi Lajostól; a füzet ára 50 kr. Az országos színészeti tanoda növendékeinek e hét hét első köznapján volt a nyilvános próbatéte a nemzeti színpadon, hár az előadások a múlt hó utolsó napjával véget értek. Hétfőn az operai növendékek vizsgája volt. Részleteket adtak elő Faustból, Hamletből és Ernániból. Az elsőben Margitban Kurzweil Janka, Faustban Ruszt, Mephisztóban Walch, Siebelben Örley k. a. mutatták be tanulmányaikat, míg Hamletben Kély Hermin k. a. énekelte Ofélia bravour-áriáját oly szép sikerrel, mely márfigyelemre méltó. Ernániban Hegyesi énekelte a czimszerepet jövőt igérő hangon. A drámai növendékek a Bánk bánból, Rómeó és Júliából és Angélából mutattak be némely jeleneteket, szorgalomra és törekvésre mutató sikerrel, de még inkább a „Robin orvos" és „Egy szellemdús nő" czimü egyegy felvonásos kis vígjátékokban, hol Dombay, továbbá Márkus Emília és Kövesi Sarolta már most is szép tehetségnek adták több jelét, úgyszintén a többi szereplő : Gyenes, Somló urak és Kéler, Adámi és Czecz kisasszonyok játékán is meglátszott a gondos vezető kéz. Szép számú közönség volt jelen mindkét estén, s bő kézzel szórta a buzdító tapsokat és a virágot, s a sikerültebben éneklőket és játszókat derék tanáraikkal, Káldy Gyula karnaggyal és Paulay Ede tanárral együtt sokszor kihívta. A népszínházban most a ,,Szép Meluzina11 czimü látványosság van napirenden. Népmese után készítette Treumann, s Csepreghy Ferencz fordította le. Berlinben, a Viktória-szinházban adták sokszor, onnan Prágába vitték díszleteit, s most ugyanazok szerepelnek a népszínházban is, némileg meggyűrve s kopottasan. Máskülönben sem oly diszes festmények, minőket Lehmann tud nálunk készíteni. A „Szép Meluzina" meséje különféle változatokban meg van sok népnél. Egy tündér kisasszony halandó ember felesége lesz, de előre kiköti föltételül, hogy egy héten csak hat napig lesz a háznál, a hetediken eltűnik, s akkor ne lessen rá senki és okát se kérdezzék tőle soha. De a férj utána les a tündéri kötelességek teljesítésére menő tündérasszonynak, s azt ezáltal elveszti. Itt a szép Meluzina, a habok tündére, Rajmond grófnak lesz hitvese, igy akarván azt megvigasztalni egy véletlenül elkövetett gyilkosság keserveiben. A minden hetedik napon eltűnő tündér azonban pletykákat idéz elő, Rajmond féltékeny lesz, meglesi feleségét, ki a tündérek társaságában van. Meluzina nem tér aztán vissza, csak titokban, éjjelenként látogatja meg gyermekeit. Ilyenkor egyszer alvó férjét is megcsókolja s ez idézi elő a legnagyobb katastrófát, mert most már soha sem láthatja többé férjét, csak ha majd halálos ágyán lesz az. És Rajmond a halált választja, hogy egyesülhessen Meluzinával. E mese bohózatos elemekkel van tarkítva, dalokkal és zenével átfűzve. De a hatás középszerű, s a díszletek sokfélesége és változatossága, a csoportozatok és tánczok veszik igénybe itt is a szórakozást kereső figyelmet. Oly tartósan azonban ezek sem lesznek képesek lekötni, mint „Sztrogoff utazása", melynek szövege, kiállítása nagyon túlhaladja a berliniek által oly sokszor megnézett „Meluzinát". Az előadás gondos, s Rákosi Szidi (Meluzina), Komáromi Mariska (Habocska), Eőry (Rajmond) Horváth (egy zárdai kukta) tapsok közt játszák szerepeiket. A budai színkörben Gerőfi társulata alkalmi darabokkal is tett már kísérletet, hogy közönséget nyerhessen. Előadott egy „Él-e Petőfi czímű rendkívüli silányságot is, melyet boszosan hallgatott mindenki. Igazi vonzereje van azonban Odry Lehel vendégszereplésének, ki mikor a „Falu rosza'1-