Vasárnapi Ujság – 1877
1877-11-04 / 44. szám - Az Athos zárdái (2 képpel) Jurány Gusztáv 694. oldal / Általános nép- és országisme. - A sebesültek között (képpel) 694. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
696 VASÁRNAPI ÚJSÁG-42. SZÁM. 1877. xxív. ÉVFOLYAM. Gallia legnagyobb naptávolát elérendő ; attól kezdve ismét közeledni fog a földhöz és naphoz ; de még kilencz-tiz hónap is el fog telni, mig annyira közel juthatnak a meleg forrásához, hogy a Gallia földje ismét termékeny lehessen, s a Hanza és a Dobryna embereket és állatokat megint a Kunyhó-szigetre szállíthasson vissza. Addig a tűzokádó hegy természeti melegétől kell táplálkozniok , s hátha ennek tűzforrása és melege kitalál, valamely előre nem látható okból, fogyni addig ? Ez a rémes gondolat sokszor nyugtalanította a kis társaság azon tagjait, akik ilyes gondolatokra képesek voltak: Servadacot, Timaseff grófot és Procop hadnagyot. Mert, mint minden csillagnak a világűrben (s minél kisebb, annál hamarább) a Galliának is az a sorsa , hogy kiégjen egyszer, s kihaljon végkép, ha belső melege kitombolta magát. És ha ez épen a most rájuk viradandó esztendő folyamában , addig történnék, mig ők is a Galliára vannak még lánczolva? — Eddig ugyan a jelek nem mutatták, hogy e veszedelem közelednék. A vulkán belseje egyenlő erővel égett folyvást. Láváját egyenletes módon hányta ki magából, s az folyvást olvadásban tartotta a köröskörül befagyott tengert, azon a kis környékben, hova tüzes hullámai ömlöttek. Deczember 15 dikén a Gallia 216 millió liernyire volt a naptól, közel már pályája nagy tengelyének végpontjához; most már havonként nem haladott többet 11—12 millió liernél. E rémletes távolban egy uj világ tünt föl a Gallia-lakók, s különös a Palmyria Rosette vizsga szemei előtt. A Saturnus világa, melynek pályakörébe a Jupiteré után érkeztek világutasaink. A két nagy planétához való közelségük azonban nagyon különböző volt. Jupitert alig 13 millió lieunyi távolból szemlélhették , míg a gyűrűs planétától nem kevesebb mint 173 millió lieunyi távolság választotta el, s így annak zavaró hatásától uj sukra mit sem tarthattak. De ez a távolság is kétszerte kisebb volt, mintha a földről nézték volna a Saturnust, melyet innen sokkal jobban szemügyre vehettek annálfogva. A Dobryna könyvtára eléggé el volt látva a csillagászatra vonatkozó, legalább elemi művekkel, hogy a naprendszer e nevezetes tagjáról a legszükségesebb ismeretekhez juthassanak, miután Palmyria Rosette sokkal inkább el volt foglalva saját szemléletével, mintsem ráért vagy hajlandó lett volna leckét adni nekik a Saturnus ismeretéből. A könyvből kiolvasták, hogy a Saturnus 29 földi év és 167 nap alatt teszi meg körútját a nap körül, óránkénti 8858 lieunyi sebességgel; pályája 2287 millió lieunyi vonalt ír le, (mellőzve a századrészeket, amint Ben-Zouf szokta mondani). A bolygó testének kerülete, egyenlítőjénél, 90,380 lieu; területe 40 milliárd négyzetkilométer, űrmértéke 666 milliárd köbkilométer. Egészben véve 735-szörte nagyobb a földnél, súlya azonban csak mintegy 100 akkora, mint a földé, miből következik, hogy tömöttsége még a víznél is csekélyebb. Tengelye körül tíz óra 29 percz körül fordul meg, minél fogva egy Saturnus-év 24,630 Saturnus-napból áll; évszakai, tekintve tengelyének erős elhajlását pályája lapjától, élesen megkülönböztethetők s egyenként körülbelől 7—7 földi év tartamuak. De a mi a Saturnus-lakók (ha vannak !) éjeit, a naptól való rengeteg távolság daczára, fényesekké teszi: első sorban a nyolcz hold, mely e planétát folyvást körül udvarolja, s melyek közül hat elég közel van hozzá arra, hogy fényesen világítson éjein. E holdak nevei nagyon mythologiaiak, a földi csillagász szótárban: Midás, Eucelades, Téthys, Dióne, Rhéa, Titán, Hyperion és Jápet. A legközelebb járó, a Midás, csak huszonhét órát vesz igénybe egy körútjára, óra körül, míg a Jápet, a legmesszebbi, hetvenkilencz napot, amaz csak 34 ezer, emez 910 ezer liernyi távolban jár a Saturnus felületétől. De holdjainál még több fényt ad a Saturnus éjeinek hármas gyűrűje. Ő az egyetlen planéta, mely gyűrűkkel van környezve. Mintha az örökkévaló meg akarta volna mutatni föld lakóinak, a planéták eredetének és képződésének módját: jelt hagyott arról a Saturnuson, amint testének tömege összébb húzódott központja felé tömörülve, egyenlítője körül visszahagyta magából tömegének egy részét, mely ismét három részre válva, gyűrűkben keriti a planéta testét s fogja körütni az idők végéig, ha valamely belső ok darabokra nem töri e gyűrűket, a mikor darabjaikból megannyi holdak lesznek. A Saturnusról magáról nézve, abban a perczben, mikor a gyűrűk, mint óriási szivárvány körive, a szemlélőnek feje fölött a zeniten állanak, egyetlen fényes övnek látszanak , de kissé oldalról nézve világosan meg lehet egymástól a három gyűrűt különböztetni. A Galliáról nézve, mikor annak láthatárán a Saturnus felkelőben volt, maga a planéta mint setét tojásdad test látszik felemelkedni a Gallia tengeréből, körive, gyűrűi fényboltozatától, mig a láthatár köröskörül csillagok fénypontjaival ragyogott behintve! (Folyt, követk.) A SATURNUS ÉS HOLDJAI. A SATURNUS ÉS GYŰRŰI. SERVADAC HECTOR VÁNDORLÁSA. Egyveleg. A villanyosság mint a kocsis. Az amerikai „Live Stock Journal" szerint a villanyosságot lovak hajtására kezdik használni Amerikában. A kocsis ülése alá villanydelejes vasdarabot alkalmaznak, melyből sodrony vezet a lószerszámon végig a zabolához, míg egy másik sodrony a nyeregtartóhoz van vezetve, ugy hogy az állat hátgerincze valóságos delejes körnek képezi egy részét. Egy hirtelen jövő villanyütés, melyet a kocsis tetszés szerinti időben alkalmazhat, a legdühösebben elvadult lovat is megállásra birja, mig a kisebb ütések bámulatosan ügyes járásra és ha kell, gyorsaságra késztethetik a leggyarlóbb gebét is. Különös kut. "Wise County-ban, Észak-Amerikának Texas nevü államában igen sajátságos kut ejti bámulatba e környék lakóit. Noha e kut 110 lábnyi mély, s az évnek bármely szakában bőven ad vizet, valahányszor 12 óráig egy hozamban északi szél fujt, egy csöpp vizet sem lehet abból meriteni. A viz egészen eltűnik belőle s csak később kerül vissza.