Vasárnapi Ujság – 1877
1877-07-08 / 27. szám - Endrődi Sándor: Viharmadár 426. oldal / Költemények
426 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 27. SZÁM. 1877. xxiv. ÉVFOLYAM. életet kényelmessé tenni, s mellé Achatius, Krupp, Chassepot, Werndl, Martigny, Peabody meg a pokoli torpedók ismét kényelmesen kioltani : ekkor ugy rémlik, mintha nem 50, de 500 esztendőt élt volna végig. És mégis vajjon változott-e a világ szelleme? — Előttem fekszik a minden oroszok, — maholnap tán minden szlávok és közilnök szorult népek urának kiáltványa a bulgárokhoz, kiket a szó hitü vallás és Isten nevében ígér felszabadítani, s a mindenható Istenhez fohászkodik, hogy áldja meg e szent ügyben kivont fegyverét és juttassa győzelemre a keresztyénség ellenségei elleni küzdelmekben ! Ezt irják jun. 14-én e szerint 1877-ben! És felnyitom a történelem lapjait s olvasom Miklós czárnak 1853 junius 14-ki, tehát épen ezelőtt 24 évvel kelt kiáltványát, mely igy szól „ Kényszerítve valánk az ottomán kormánytól a szent orthodox vallás jogai érdekében biztosítékot követelni Russzia ki van híva a harczra, s nem maradt más hátra, mint Isten kegyelmét hívni fegyvereink megsegítésére, hogy tanítsuk meg az ottomán kormányt a szerződések tiszteletben tartására, és vegyünk elégtételt ama sértésekért, a melyekkel az oroszoktól és keleti keresztényektől vallott sz. orthodox vallás védelmére tett kivánatainkra felelt. Kérjük a mindenható Istent, áldja meg ez igaz ügyben fölemelt fegyvereinket stb." Míg a tudományok terén ma már billió mértföldekre eső csillagokat is vegyelemeire bontjuk, s 24 év alatt minden év több felfedezést és haladást tett, mint ezelőtt egy-egy hosszú század, addig a politika terén nem változott semmi. Töröljék le ama 24 év előtti kiáltványokról a Miklós nevet, Írjanak helyette Alexandert és még csak újra sem kell nyomtatni azokat. Hanem a mi erre következett, ez mégis megtanít bennünket, hogy igaza van a költőnek, ki a tempóra mutanturt irta, mert az oroszoknak Moldva- és Oláhországba nyomulásával egyidejűleg átkelt Omer pasa is és megszállta Kalafatot, s ahelyett, hogy onnan Viddint lődözték volna össze, ő verte meg az oroszokat Cetaténál, s több izben Kalafat alatt, sőt előcsapatai majd egész Krajováig portyázgattak. Mikor pedig 1854 tavaszán, márczius 24-én, átkelt Gorcsakoff az Al-Dunán, s megszállta a Dobrudzsát, akkor következtek ismét dolgok, melyek nagyon is emlékeztetnek rá, hogy változik az idő. Csak jusson eszünkbe Szilisztina és Gyurgyevó! Szilisztina különben egy nyomorult vár, s alig védelmezte 7—8000 ember, s az ellen, miután Gorcsakoff nem haladhatott elő, maga Paskievics vezetett legalább is 50—50,000 embert, mert e várat választotta működése kulcsául, s azért az ostromot oly makacs elkeseredéssel folytatta, hogy az angol Kinglake szavai szerint, saját katonái élete kímélése épen nem jött nála számításba. Van a várat uraló magaslatokon egy nyomorult váracs, az Arab-tábla, melyet jóformán be sem végezhettek, mire az ostromlók megjelentek ; sövényből és vesszőkosarakból épitett redout az egész, ezt határozta el Paskievics herczeg minden áron hatalmába keríteni. A küzdelem szakadatlanul folyt a domboldalon, az ostromárkok a váracsárkokig jutottak, aláásott aknák nem egyszer több ölnyi darabon légbe röpiték a török védfalakat, roham rohamot ért, be kell venni e váracsot minden áron — igy szólott a parancs! De midőn a fölrobbanó aknák kaput nyitottak, hátul pillanat alatt új kosárral emelkedett, midőn éjjel, vagy nappal beláthatlan tömegek rohantak rájuk : ott állt előttök a törökök elkeseredett csapata, szuronnyal, kandzsárral, foggal marcangolták egymást a hepehupává lőtt halmokon, de mindig iszonyú véráldozattal vezettek vissza. Maga a parancsnok Musza pasa elesett, de megsebesült az ostromló tábornok Schilder és maga Paskievics is. Bámulni kell — mond az angol író — a törökök halálmegvető hidegvérét, e küzdelmekben öt percz alatt három esett el öt emberből egy sáncz kijavításnál, a más kettő oly nyugodtan folytatá az ásást, mintha krumplit kapálna otthon; volt, ki megásta magának előre sírját, és szinte keresni látszik a halált, csak azt óhajtva, hogy drágán adja el életét. Így tartott ez május elejétől június 22-ig. Ezen éjjel oly iszonyú volt a küzdelem, hogy az ágyúbömbölést hallani lehetett a Várna melletti angol és franczia táborba, és bár sem ezek, sem a Sumlánál levő Omer pasa segítséget nem küldtek, végre is átlátta Paskievics, hogy nem boldogul a török elkeseredettség ellen, s abbahagyta az ostromot. Most a Szilisztriánál feleslegessé vált sereget, 60—70 ezer embert, Gyurgyevó felé vezette Gorcsakoff. E várost már az előtt Soimonoff tábornok tartotta megszállva 12 zászlóalj gyalog vagy 6 század lovas és néhány üteg ágyúval, míg Iluscsukon Hasszan pasa parancsnokolt. Július 7-én az történt, ami egykor Hunyadival Belgrád alatt, ugyanis e napon átkelt kémszemlére vagy 300 török csolnakokon, és mivel ezek eleintén nem találtak a parton ellenséget, nyomban követte őket Ferik Bekir pasa egy zászlóaljjal szintén csolnakokon, de még partra sem szállhattak jól, midőn a szloboziai magasabb partról golyó és kartácstűzzel fogadtattak. Helyzetük felette veszélyes volt, szemben velük és balra tőlük a szloboziai sánczok, jobbra a gyurgyevói erő, s ők egy teljesen uralt alacsony fedetlen homokzátonyon ágyuk és sánczkosarak nélkül. Fele a csapatnak Cannon angol török tábornok vezetése alatt csatárlánczot formálva állotta a tüzet, sőt utoljára előnyomult egész a sánczokig, s azt Johams mai próbálta is bevenni, de visszavezetett. Egy más csapat megpróbálta feljebb túlszárnyalni az orosz erődöket, de szintén nagy veszteséggel kénytelen volt újra előbbi helyére hátrálni, s egyáltalában végpusztulás fenyegeté őket. De ez alatt látva ezek veszedelmét, több-több csolnak jött át Ruscsukból. Végre jött Ali pasa, hozván egyúttal homokzsákokat és kapákat, s néhány könnyű ágyút is, feljebb meg más két zászlóalj kelt át a Dunán és így 3—4 óra alatt átalános ütközet fejlett ki az egész vonalon Gyurgyevótól Szloboziáig, körülbelől 5000 török és mintegy 12000 orosz között. Most jobbról balról erős tömegek támadták meg a nyomorult helyen álló törököket, emberszám, ágyúszám és előnyös helyzet, minden az oroszok részén volt, és e fölény mellett egymásután négy elkeseredett szuronyrohamot intéztek a törökök ellen, de e nép Ali pasától, s Cannontól vezetve mindannyiszor gyilkos puskatűzzel fogadta őket, s szuronyt szuronnyal vert vissza. Naplementkor az oroszok meg voltak verve mindenütt, a törökök pedig egész éjjel dolgoztak, sánczolták magukat ama szloboziai magaslatokon, melyeket ezen uj hadjáratban feleslegeseknek tartottak megszállani, ámbár régi sánczaik máig használható állapotban vannak, és most őket lövik össze belőle ! Harmadnap megjelent Gorcsakoff 60,000 emberrel, de ez alatt feljött a Dunán néhány angol ágyúnaszád, a törökök pedig Ruscsukról áthidalták a Dunát, s a Szilisztriánál, Oltenitzánál már kudarczokat vallott túlnyomó orosz sereg meg sem merte támadni Szloboziát, hanem különösen Ausztria határozott föllépése által is nyomatva, megkezdé a hátrálást, mely aztán az oly büszkén elfoglalt Moldva-Valachiából való kitakarodással végződött. A história megtaníthatta volna egyfelől a törököket, hogy mit lehet tenni egy kis elszántsággal, másfelől Ausztriát, hogy mi eredménye van egy elhatározott vétó szavának. De úgy látszik, hogy tempóra mutantur. co Irodalom és művészet. A Petőfi-társaság, két lyrikussal kezdi meg kiadásai sorát: Endrődi Sándor és gróf Zichy Géza költeményeivel. Endrődiről el van ismerve, hogy a legújabb költő-nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Borongása még nem tisztult meg eléggé, eszméi a bel- és külforma nehézségeivel küzdenek meg, s nem ritkán sikertelenül, de tehetsége világosan kitűnik, s itt-ott diadalmasan utat is tör magának. A képzelet elevenségét s gazdagságát nem lehet megtagadni tőle, s a mély költői kedélyt sem, ahol a világfájdalmas áramlat (vagy szenvelgés) nem vesz rajta erőt. Az ódai hangot nem birja még szabad és erőltetetten szárnyalással, s az elégiára sem elég tisztult még kedélye, sem elég nyugalma, s önuralma nincs, holott természetében leginkább annak alaphangja feküdnek. A dalformát néha egészen eltalálja, és pedig a leinei dalét, melyben merengés, fájdalom s keserűség vegyülnek. Az elemek szilaj harcza iránt élénk érzéke van, s olykor plastikája is megfelelő, pl. a „Vasúton" czimű rhapsodiában, valamint a természet csodás bubája iránt is fogékony képzelődése, mint a „Csillagos éj"-ben. Mint fiatal költő nem kerülhette el a reminiscentiákat, pl. „A révészlegény" csinos románczaHeinera, a „Kíméld idő ..." kezdetű dala Beranger-ra, az „Eszméltem," „Contra sylvas," az „Istenek előtt" s több más Hugo Viktorra emlékeztet. De oly tehetség mint az övé, csak azért próbál idegen hangokat, hogy végre megtalálja a magáét. — Gróf Zichy Géza jóval kisebb igényű költő. Mint lyrikus közvetlenséget, a szívből az élet befolyása alatt önként kiömlő hangokat keresi, s olykor még a formába öntéssel sem fárasztja magát. Képzelete nem erős, de kedélye van, s az igazság iránt valódi érzéke. A szenvelgésnek semmi nyoma dalain ; egyszerű s őszinte nyilatkozatai érzelmeinek. Balladaszerű költeményeiben belső alakításra törekszik, bár ritkán sikerül azt egészen elérnie. Gyűjteményébe két nagyobb darabot is fölvett. Egyik egy naiv, népies hangú költői beszély : „A. Szegény János," egy bambának tartott, mindenütt taszigált fiu, kiben azonban valódi szív van, s ki végre is nemes önfeláldozással hal meg. A másik egy drámai költemény Lord Byron és Madách modorában: „Az emberiség epilogja." Szép részletek vannak benne, kivált az angyalok korai, s egy pár erős satyrikus szózat a túlvilágból, de egészben nem sikerült megtestesítenie az alapul vett eszmét. E két gyűjtemény első kiadványa a Petőfi-társaságnak, mely a tehetséges fiatal íróknak kíván tért nyitni. A pártolói illetményen kívül, a bolti vevők Endrődi kötetét (214 1.) 2 forintért, a Zichyét (106 1.) 1 forintért kapják. Mind a két gyűjteményből közlünk mutatványt, melynek kiválasztásánál, az iró jellemzésén kivül a rövidségre is kelle (lapunk korlátolt terjedelme miatt) tekintenünk. Endrődi Sándor költeményeiből: Viharmadár, Kél, száll a zajló fellegek közt, Fekete, vészes ég alatt; Sodorja szél, zápor vesszőzi, Haragos hullám rája csap. Ragyogó szárnyát ki-kibontja S habnak, viharnak engedi. Szilajon czél nélkül czikázni — Egyetlen élvezet neki. Lobog a zivatar fáklyája S hejh! hogy' füttyent, süvít a szél ! A vészmadár fönt leng az éjben Mint egy fehér, fényes levél. Hajó közelget tört árboczczal .S tánczol az örvényes vízen . Ott veri szárnyait fölötte S körülsikongja rémesen.