Vasárnapi Ujság – 1877
1877-01-14 / 2. szám - Dömötör János 2. szám / Arczképek, Hazaiak - Dömötör János (arczképpel) 17. oldal / Élet- és jellemrajzok - Abdul-Kerim diszkardja 2. szám / Műtárgyak - Nero fáklyái (Simieradsky festménye után) 2. szám / Műtárgyak
Előfizetési föltételek • VASÁRNAPI ÚJSÁG * együtt: " egésZ éTM •• 12 frt ! Csupta a VASÁRNAPI ÚJSÁG : f J*" " ® " Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: ( " \ " uiuuicucoi 101UOCICH . POLITIKAI ÚJDONSÁGOK k~ félévre 6 • * félévre 4 » 1 félévre 3 » 2. szám. —1877. Budapest, január 14. XXIV. évfolyam. D DÖMÖTÖR JÁNOS. 1843—1877. ÖMÖTÖR Jánosnak f. évi jan. hó 8-án bekövetkezett gyászos halála senkit sem sújtott érzékenyebben, mint minket és lapunkat. Senkihez sem állott ő közelebb, mint hozzánk, az életben. Évek óta e lapoknak nemcsak állandó és belmunkatársa, hanem azok szerkesztőjének benső s csaknem testvéries barátja is volt, kivel folytonos és közvetlen érintkezésben állott. S mégis, ha néha, elejtett szavaiból lehetett is következtetni egy sötét szándék lassú érlelődésére, mikor az tetté vált: senkit sem sújthatott le jobban, nemcsak a legnagyobb vesztésnél , hanem váratlanságánál fogva is. Egy nemes, munkás, közhasznú pályának emelkedő felében, felruházva nem közönséges tehetségekkel, minden téren ahol működött-elismeréssel találkozva, barátaitól szeretve, mindenkitől becsülve, látszólag testi és lelki épség birtokában, sokat igérő reményekkel gazdagon — s mind ezt egyszerre, egy sötét pillanatban, és mégis ugy látszik teljes elhatározással ellökni magától, s az élet, a mult és jövő számadását egyszerre egy fekete vonással keresztül húzni: oly megoldhatatlan rejtély, melynek kulcsát hiába keressük egyébben, mint a testi vagy lelki szervezet valamely oly sajátságában, mely egyedül a mindeneket látó előtt van fölfedve. Nem is keressük azért. Elnémulunk, s megelégszünk annak ismétlésével, hogy a veszteség legnagyobb súlya ránk nehezedett. Midőn most e szomorú kötelességet teljesítjük az ő emléke, s olvasóink iránt, arczképe kíséretéül élet- és jellemrajza megírására Baráth Ferencz urat kértük föl, ki a gyermekkor óta közös életpályán , soknemű összeköttetésben s benső barátságban állván vele, e részben legtöbb adattal rendelkezik, s szellemi a fejlődésébe a legmélyebb bepillantást adhatja. S ezzel át is adjuk neki a szót. Dömötör János született Duna-Szent-Györgyön, Tolna megyében, 1843. deczember 20-án köznemes szülőktől. Apja saját kis birtokának miveléséből élő, értelmes, becsült falusi gazda, s egyes apró, jellemzetes vonásokról ismert ember volt; anyja református lelkész leánya, gyöngéd kedélyű, a környezetnél, a melybe került, mivel több nő, de testileg gyenge, s gyógyithatlan idegbajban szenvedett, a melyet korán a sírba is vive. Három férfi testvér közt ő volt a legkisebb s egyszersmind a legtehetségesebb is, s a szülők elhatározták, hogy taníttatni fogják, ha kissé tán nehezükre esik is, sőt az apa végrendeletében ugy intézkedett, hogy a legkisebb fiú tovább taníttatását a két idősbnek kötelességévé tette. Mert a gyermek korán árván maradt; édesanyját alig 11 éves korában elveszte, s három évre rá meghalt az apa is. Bikács kis községben töltött egy év után, hová a német szó kedvéért vitték. 1854-ben a gyönki iskola növendéke lett, hol a gymnasiumi tanfolyam három alsó osztályát végezte, s 1857 őszén a nagykőrösi — akkor a prot. gymnasiumok közt kitűnő tanárairól nem ok nélkül hires — főgymnasium növendékei közé lőt beírva a már akkor egészen árva fiu. E sorok írójával — ki ugyanakkor került Kőrösre — akkor ismerkedett meg, s ez időtől fogva pályá- DÖMÖTÖR JÁNOS.