Vasárnapi Ujság – 1879

1879-04-20 / 16. szám - Emlékezések ő felségeik menyegzőjére 259. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Liptó-Ujvár történetéből. Ernyédi 259. oldal / Történelem; régészet és rokon tárgyak

16. SZÁM. 1879. XXVI. ÉVFOLYAM. Tabódy József 1860. Takács Ádám 1861. Tokics Edle 1858, 59, «0. Takács Lajos, dr. ST. L.) 1867, («1, 70, 71, 72, 7.­), 74­, 75, 76, 78. Takács Pál 1855. Takács Sándor 1869. Tamás 1878. Tamásfi Gyula 1861, 62, 77. Táncsics Mihály 1868. Tandor M. 1866, 67. Tar­ Gábor 1866. Tarjáni Dani 1856. Tarjassy Antal 1856. Tarnóczy István 1866. Tasnády Károly 1859, 6­1. Tatay Sámuel 1857. Tatay Pál 1856. Tauffer Emil 1867. Técsy József, dr. 1863. Telekesi 1858. "feleky László, gr. 1869. Telepi Gyula 1863, 61. Teöreök Gyula, árvai 1866. Teréz 1865. Térey Pál 1859. Terhes Barna 1865, 66.­­Terhes Sámuel 1863. Terray 1865. Tersánczky József, dr. 1856, 57. Tessényi József 1856. Thaly Kálmán 1855, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 6­2, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69. Thallóczy Lajos. (L. Strommer Lajosi 1877, 78. Tiboldi István 1856. Tihamér 1856. 59.­­Tisza Domokos 1856. Tisza Lajos 1856. Toldy Ferencz 1859.61. Tolnai Lajos 1862,63, 64, 65, 66, 67 , 72, 74. Tomászy János 1871. Tomory Anasztáz 1855. Tompa Mihály 1854, 55, 56, 58,­59, 6­1, 62, 63, 65, 66, *(>7, 68, 69, 71), 71, 78. Torkos László 1866. Tjrriiay Béla 1876. Tornyos Zsigmond 1858. Tóth Balázs 1854, 55, 56, 5Ä. Tóth Béla (T. B.) 1877. Tóth Ede 1877. Tóth Endre 1856, 57, 58, 59, 60, 61, 67. Tóth Ferencz 1861. Tóth János 1858. Tóth Józsa 1854. Tóth József 1859. Tóth Kálmán 1854, 55, 56, 57, 59, 6­2, 66. Tóth Kálmán, 1>. 1871. Tóth Károly 1858. Tóth Mihály 1865. Tóth-Pápay Soma 1864. Tőkés, dr. 1857, 61, 6­2,63,64. Török Rosta 1855. Török Gábor 1856, 59. Török János 1854, 56, 61, 71. Török János, (Szatmári) 1871, 72, 73, 74. Tön­k József 186­2. Török Károly (Tak K­­ly) 1867, 68, 75. Török Pál 1857, 62. Törö­k Sándor 1861. Törs Kálmán (—rs, --s —n, T—s K.) 1863, 64, 65, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78. Traun Károly Henrik 1855. Trefort Ervin 1878. Tracka Pál 1856. Tur­csinyi Andor 1867.­­Turkoly Sámuel 1867. Turner, dr. 1860. Turóczy 1859. Turul 1857. Topray 1855. Udardy Géza 1871. Udvardy Vincze 1858. Ugrón Gábor (u. G.) 1870 71, 72. Ujfalussy Lajos 1859. Újfalvi Sándor 1859. Újházi László 1867. Ujj János, id. 1858. Ujvári Béla 1874, 75. Ujverbászi 1861. Ulrich József 1860. Unghváry Gedeon 1855, 56. Uralfy 1858. Urbin Pál­­ 1862. Urhizy György 1854. Urhegyi Gyula 1862. Ür­ményi Lajos 1856.­­Örményi Sán­dor 1873. Vahot Imre 1855. *Vachott Sándor 1870. Viczi Béla 1869. Vadnai Károly 1858. Vadona János 1860. Vágásy Károly 1860. Vagdosy Ádám 1869. Vagner Károly 1861. Vágvölgyi 1857, 58. Vajda János (V. J„ V—a J—s és — jd—) 1854. 58, 59, 60, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78. Vajda Viktor 1869, 73, 74, 75. Vajdovics János 1856. Valér 1860. Vili Ferencz 1854, 55, 56. Valkai Imre 1857, 58, 62, 63. Vámbéry Ármin 1860, 61, 65, 66,67, 69, 71, 72, 76, 78. Vámosi Imre 1856. Vámossy Mihály 1856. Vancsó Gyula 1862. Váradi Antal 1875, 76, 77. Várady Gábor 1862. Várady Gusztáv 1861, 62, 63, 65, 67, 68. Várady Imre 1861. Várady Lajos 1859. Várady Pál 1861. Varrasdy Lajos 1861. Varga Ágoston 1858. Varga Ferencz 1858. Varga Gyula 1861. Vargha Gyula 1877, 79. Varga István 1856. Varga János 1865, 67, 68, 69, 7­1, 71, 72, 73, 74, 75. Varga József 1865. Varga Lajos 1858. Varga Vilmos 1864, 65. Varró Sándor 1865, 66, 69, 70. Varsányi 1856. Vas Borona 1866. Vas Gereben 1856, 57. Vasmegyei 1856. Vas Imre 1861. Vass József 1857,58,59,61,63. Vaszary Kolos 1876. Vay Sarolta, gr. 1875. Vazul 1856. Vecsey Sándor 1855, 56, 59, 63. Velics Alajos 1860. Venis János 1878. Veress Sándor 1879. Verner Ferencz 1859. Verovác Mladen 1869. Verseghy Ferencz 1861­. Vértesi Arnold 1858, 60, 76. Vern­er Mátyás 1858,­­59. Vida Antal 1877. Vida István 1864. Vida József 1856, 57, 58, 59, 60, 61, 6­2, 76. Vidats István 1860. Vidonyi József 1878. Vidovich György 1856. Vili­si Pál 1869. Vincze Dániel 1870, 71, 73. Virigh Károly 1855, 56. Virághalmi Ferencz 1856, 57 , 58, 59, 64. Viski K. Bálint 1871. Vitányi 1858.­­Vitkovics Mihály 1878. Vízi .1. 1857. Vizkeleti Béla 1860, 61. Vladár Gyula, dr. 1858. Martár Imre, Cs. 1869. Vojth Simon 1857, 58. Vothár Gyula, dr. 1858. Vörös István 1861. Vö­rösmarty Mihály 1861, 76. Vörösmarthy László 1857. Vulcani József 1871, 78. Wachtel Károly 1878. Vági Aurél 1878. Wagner János 1878. Wagner László 1868. Wagner Mihály 1861. Vámossy István 1879. Weress Ká­roly, ónodi 1861. Wenzel Gusztáv 1855. Wohl Stephanie 1874. Wührl Jakó 1876. Xantus János 1868, 74, 78. Zajzoni (Rab István) 1861, *62. Zakál 1861. Zalár 1857. Zámolyi József 1857. Zanathy Kálmán 1878. Zára­y Károly 1873. Závodszky (Szécsy) Király 1870. Zivory Elek 1861. Zay Károly, gr., csömöri 1866. Zelemir. (L. Ilyés B.) Zelenka János 1864, 65.­­Zerpák Antal 1855. Zeyk János 1856. Zichermann Ignicz 1864. Zichy Antal 1866, 69, 70, 71. Zichy Géza, gr. 1877, 78. Zilahy Imre (Z. I.) 1864,­S5, 66, 67. Zilahy Károly (K. K., Za y K.Ív, ZÍ'K.) 1854, 55, 57, 51 ,59, 60, 61. Zimmermann Károly 1859. Zolnay Dániel 18­50. Zólyomi 18­18, 60. Zombori Em­őd 1867. Zom­bory Gedö 1860. Zombory Gusztáv (Z. G.) 1857, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 68, 69.­­Zrínyi Miklós, gr. 1870. Zsigray István 1864. Zsindely István 1861. Zsögödi Tamás 1859. Zsutai János 1872. Idősb Szinnyei József. Emlékezések ő fölségeik m­enyegzőjére. Bécs városában az­ uralkodó pár menyegzője alkalmából ötvenezer idegen fordult meg. Ezek nagy része azon küldöttségek tagjai közé tartozott, kik a monarchia különböző országaiból szerencsekivána­taikat jöttek kifejezni. Az uralkodó pár az országos küldöttségeket azon rendben fogadta, a mint illető országaik a csá­szári czimben elősorolva vannak. Magyarország kül­döttsége volt tehát az első, mely kihallgatást nyert. Ápril 26-án d. e. 10 órakor fogadtatott a kül­döttség a titkos tanács­ szobában. Az uralkodó saját huszárezredének egyenruhájában, a felséges asszony gazdag magyar öltözetben jelent meg. a felsége ez alkalommal magyarul beszélt — a­mi a küldöttség előtt a legbiztatóbb előjelnek vétetett a szebb jövőre Az uralkodó pár egybekelése hétfői napra esett. Kedden fényes illumináczió volt s azzal vették kezde­tüket a népünnepek. A „Theátre paré" előadásán ő felségeik is megjelentek az egész uralkodó családdal, sőt mondhatni az egész udvarral. Ily fényes közön­séget még nem látott együtt színházban Bécs városa. Jelen volt Cambridge herczeg is. Kellemes meglepe­tést szült, hogy a ragyogó toillettekben megjelent fényes hölgyek között a legegyszerűbb öltözetű volt maga az ifjú császárné. Három sor gyöngy­ökk­é nyakát, alatta keskeny fekete zsinórral, mely valami drága emléknek lehetett tartója. Az ünnepélyek alatt 8—10 ft volt egy vendéglői szoba s volt vendéglő, mely csupán a szobákból 2000 ftot vett be naponkint. A hires „Stadt Frank­furt" nevü vendéglőben ápril 26-án este már egy falat kenyeret sem lehetett kapni. Ápr. 29-én nagy népü­nnep, 30-án fényes polgár­ból, május 1-én Bécs egyik specificus látványossága, a práter-kocsizás következett, mely utóbbi be is re­keszté az ünnepélyek sorát, Liptó-Ujvár történetéből. A „Vasárnapi Újság" I. évi 12-ik számában Conlegner Károly ur a Thurzó családról közlött adatok anachronizmusát némileg kiigazítani igyeke­zett, a­mennyiben „Érsek-Ujvár történetéből" köz­lött czikkében azon téves adatot, hogy Thurzó Már­ton Érsek-Ujvár várnagya soha sem volt, s nem is lehetett, az illető hely története érdekében kellőleg s alaposan kimutatta; de az a vélelme, hogy Thurzó Márton Liptó-Ujvár (mely a liptói regestrum és ok­mányok szerint 1262-ben Castrum Liptó, 1319-ben Castrum Liptó vár, 1399-ben, sőt 1438-ban is Cas­trum Naghwar in Cottu Liptov név alatt fordul elő) várnagya lehetett, szintén téves, mert kezemnél lévő adatok szerint Thurzó Márton, ki Zsigmond király­tól Betlenfalvát adományban kapta, (Aba-) Újvár várnagyává lett 1430-ban s az volt 1457. november 23-áig, a midőn Szepes várának parancsnokává ne­veztetett , ez utóbbi várat a hussziták ellen meg­védte és azt 1465-ben Mátyás királynak, Lőcse, Kézsmárk és Igló városok jótállása mellett, szemé­lyesen átadta. Hogy pedig Újvár alatt nem Liptó, sőt a Sáros­megyében Tarkő mellett lévő Újvárt sem lehet érte­nünk, kiderül abból, hogy a Thurzók se ez időtájban, se a későbbi századokban Liptómegyében nem sze­repeltek és hogy a sárosmegyei Újvár a nevesebb várak közé nem tartozott, sőt kérdés, váljon királyi birtok volt-e ? Holott Aba-Uj­vár mint erősebb hely és királyi birtok, nehogy a hussziták kezébe kerül­jön,nem sokára Thurzó Márton Szepes várába tör­tént áthelyezése után Mátyás király parancsa folytán széthányatott. Meg kell jegyeznem, hogy Holics mezőváros a régibb időben megerősített hely volt, és régi okleve­lekben Újvár, sőt megkülönböztetéséül Morva-Uj­várnak is neveztetett, véleményem szerint tehát, Thurzó Márton nem Érsek-, hanem inkább Morva-Ujvár várnagya lehetett. Em­ijéiU. 559 Irodalom és művészet. Abafi (Aigner) Lajos nemzeti könyvtárából egy­szerre veszszü­k a 13—17. füzeteket. E füzetek meg­kezdett művek folytatásait hozzák. És pedig Kazinczy Ferencz költeményeinek 5. 6. füzetét. Az első teljes kiadás, bő jegyzetekkel, melyek nagyrészt a versek tárgyai s alkalmai megértésére, világositására szol­gálnak ; s itt-ott becsúszott (mit a szövegről is mond­hatni) hibák és a szabatosság elleni vétségek mellett is sok irodalomtörténetileg is érdekes anyagot tar­talmaznak. Ugyancsak a nagy nyelv-reformátor „Pályám Emlékezetéből" a 4. füzet, már csak töredé­kes jegyzeteket tartalmaz, melyeket azonban hálás munka volt a feledéstől megmenteni. Mikes Kelemen franczia fordításból dolgozott elbeszélései, a „Mulatságos napok", e zamatos nyelvű s szellemes régi írónk műveinek 4. füzetében folytattatván, az 5. füzet elején be vannak fejezve, s a füzet nagyobb része már a Törökországi levelek kezdetét adja. Kármán József mű­veiből a 2. füzet e kitűnő mi­veltségü s irodalmunk kárára oly korán elhalt író kise­b dolgozatait közli; többi közt az „Egy fiatal házas leveleit", s a „Fejveszteség" czimü, drámai modorban tartott nagyobb elbeszélést. A „Kincsásó" nincs befejezve, hanem átmegy a következő füzetre. — Minden füzet 4—5 iv terjedelmű s­ora 30 kr. A .,Figyelő"­, szintén Abafi folyóirata, irodalom­történeti tartalmával, ismételve volt már, érdemé­hez képest méltatva lapunkban. Óhajtandó volna, h­ogy több kritikával válogassa meg közleményeit, s bizonyos színvonalt és határozottabb irányelveket tartson. Most megjelent füzete (VI. kötet 4. áprilisi füzet) a szokott kerékvágásban halad ; czikkei közül most is a Dr. Jancsó Benedeké válik ki, Erdősi Já­nos nyelvészetéről alapos nyelvészeti fejtegetéseivel. Kerékgyártó Elek most sem igen tud valami újat mondani Tompa Mihály költészetéről. Csaplár Bene­dek Révai születéséről és családi viszonyairól hord össze nagy részben uj adatokat s tisztáz egyetmást, a mi az eddigi életiróknál s közelebb Bánóczinál is még homályban maradt. Jakab Elek Kazinczy hatá­sát fejtegeti Bölöni Farkas Sándorra, az Északame­rikai utazás hires írójára. S kell-e mondanunk hogy Édes Gergely nélkül ez a füzet sem maradhatott ? zetet most is irodalomtörténeti repertórium fejezi be Szinnyei Józseftől. A ..Philologiai Közlöny"-böl, melyet­ Ponori Thewrewk Emil és dr. Heinrich Gusztáv szerkesz­tenek, s mely a classica philologia mellett újabban a modern, sőt a magyar philologiát is felöleli, iroda­lomtörténeti kérdésekre is kiterjeszkedve, most jutott kezünkhöz a III. évfolyam 3. (márcziusi) füzete, is­mét több nagyérdekű közlemén­nyel. A sort dr. Hein­rich tanulmánya nyitja meg a Toldi-mondáról, mely Toldi egyéniségének mondai vagy történeti voltát, a Toldi-monda anyagát s első földolgozását Ilosvainál, végre a monda valószinű­ eredetét fejtegeti; összeköt­tetésbe hozza a X­­XI. században keletkezett német Kurzbold-mondával. Dr. H. maga sem tulajdonit e hozzávetésnek valami döntő súlyt vagy feltétlen igaz­ságot , de elég érdekességet kölcsönöz neki, hogy szakemberek behatólag s ha kell, czáfolólag foglal­kozzanak vele. Dr. Ábel Jenő, külföldön tartózkodó fiatal tudósunk, Pannóniai verses föliratokról érteke­kezik ; P. Thewrewk eltérő olvasásokat közöl az ő kedves Festusához. Markovics Sándor Budenz F. nyomán az ugor nyelvek család­fáját s elágazását rajzolja. A fü­zet a hazai s külföldi irodalom számos termékét ismerteti s bírálja, szorosan tudom­nyos alapokon.Könyvészete(összeállitja Hellebrand Árpád) a fölsorolt hazai és külföldi művek rövid jellemzését s méltatását is adja néhány sorban. A füzetet a m. tud. akad. I (nyelvészeti) osztályának s a Ph­ildl. tár­saságnak üléseiről rövid jelentés zárja be. — A ki­tűzött föladatának kitűnően megfelelő folyóirat — évenként tiz nagy füzet — ára egész évre 5 frt. fél­évre 2 frt 50 kr, egyes füzet 00 kr. A ,,Történelmi Tár" a magyar történelmi társu­lat évnegyedes folyóiratának második április-juniusi füzete megjelent. A vaskos kötet sok becses közle­ményt tartalmaz, igy Szabó Károlytól és Szilágyi Sándortól Bethlen Gáborra vonatkozólag, továbbá Jedlicska Páltól, ki adatokat közöl Szomolány vára történetéhez, Majláth­ Bélától, ki közzé teszi a liptó­vármegyei levéltári kutatásainak eredményét, Káro­lyi Árpádtól, ki Fráter György levelezéséről közöl érdekes adalékokat. A vegyes közléseken kivül még Fabritius Károly, Marczali Henrik és Szinnyei József járultak a f­üzet gazdagításához, melynek bolti ára 1 frt 30 kr. Az ezüstmenyegzőhez. Azon számos föliratok, üdvkivánatok, tisztelgések és alkalmi költemények közt — melyek eddig már elkészültek, s­ lesz még valószinüleg több is, — méltán feltűnik Rózsahegyi Pál nyugalmazott osztálytanácsosnak­ a budapesti kir. államnyomdában ritka csínnal s ízléssel kiállí­tott nagyobb költeménye 11 folio lapom halvány zöld szegélyű fehér-bársony papíron. A költemény alkaikus óda, melybe, hasonló alakban itt hosszabb tündérrege van — mint a király álma —• beszőve, a havasi bűvös hattyúról, melynek alakjában a tündér királylány (Erzsébet) jelen meg. A mi e költeményt, szabatos és hibátlan versalakjával különösen feltű­nővé teszi, hogy szerzője mind a két szemére teljesen világtalan, a­mire az utolsó versszakban czéloz is. Mik­ént egy eltűnt, engem egy ébredő Tündérbon unszolt lépni azok közé,­­ Kik zengve festik millióknak Érzületét Uj zeneművek. Rózsavölgyi és társánál megjelent zongorára: I. „Talpra magyar." Petőfi költeménye négyh­angu férfikarra és zongorára, ifj. Sz. Nagy Ká­rolytól, ára 40 kr. 2. „Von der Silbernen zur Golde­nen", keringő czithera-betételekkel, ő felségeik ezüst lakodalmára szerzé Katzau Lajos, ára 1 frt. 3. „Aus der Hinter-Brühl," Spronacker Lipóttól, ára 50 kr. — Táborszky és Parsch kiadásában Szentirmay Ele­mértől ismét két eredeti dal jelent meg: „Rozma­i k­aszál be illatos" és „Ezrével terem nyáron át a meggy" ; énekhangra vannak írva zongorakísérettel, de csupán zongorán is el lehet ezeket játszani; áruk 1 60 krajczár. A nemzeti szinház drámai szakának működése 1878—79-ben. A márczius utolsó napjával bevég­ződött színházi évről a „Főv. Lapok" terjedelmesb kimutatást közölt. Főbb adatai ezek : A dráma a belépti dijak leszállítása (1875. aug.) és a népszínmű átengedése (1875. okt.) óta a lefolyt évben érte el legmagasabb napi bevételeit. 1878. ápr. 1 -től ez évi márczius 31 -ig összesen 185 drámai előadás volt. Műfaj szerint a 185 előadás feloszlott : 18 tragédiára 32 este ; 21 drámára 60 este ; 39 víg­játékra 89 este, és 19 egyfelvonásos darabra különfé­lekép összeállítva. Ezekből 29 eredeti mű össze­sen 47 estét, vagyis az összes előadási esték egy ne­gyedrészét töltötte be. Az eredeti darabok szerzői következő számmal jelentek meg a műsoron : Szigli­geti 15, Csiky 7, Szigeti József 6, Berczik, Dóczi, Váradi 3—3, Balázs, Bercsényi, Bulyovszky, Katona 2—2, Jókai, Kisfaludy, Rákosy, Toldy István és Tóth Kálmán 1—1 este. A lefolyt év leginkább figyelmet érdemlő mozzanatai közé tartozik az a három ünne­pélyes előadás, melyeket a nemzeti színház Vörös­marty, Kisfaludy és Szigligeti emlékére rendezett, leróván —­ kötelessége szerint — háláját nemzeti drámánk e három legkiválóbb alapítója iránt. A drá­mabíráló bizottság 53 benyújtott darab közül négyet fogadott el. Mikor múlik el már tőlünk ez a keserű pohár ? A fü­

Next