Vasárnapi Ujság – 1879
1879-01-26 / 4. szám - A bégum ötszáz milliója (27 kép) 4. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - A világ legnagyobb boltives hidja 4. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Belem tornya Lissabon mellett 4. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Chinából: Jegyesek 4. szám / Népviselet; genre-képek - Espartero herczeg (arczképpel) -á-r 49. oldal / Élet- és jellemrajzok - Espartero herczeg 4. szám / Arczképek, Küföldiek - Képek Chinából: Gyógyszerészek utczája Kantonban 4. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek
Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI UJSÁG é» POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt I egész évre ... 12 frt félévre ... ._ 6 « Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG : J "BÍ"'/ """" ~ 8 ,rt 1 félévre _ ... 4 « ' U»ujján a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : " I 1 évre ... 6 frt félévre 3 • 4-dik szám. 1879. BUDAPEST, JANUÁR 25. XXVI. évfolyam. ESPARTERO HERCZEG. Az ősz bajnok és államférfi, kinek halála JA (1792—1879.) hirét január 9-én hozta meg a táv JL A_ író, a század második negyedében a legnépszerűbb nevek közé tartozott Európában , legalább azok közé, a kiket legtöbbet emlegettek. A harminczas években nem lehetett újságot olvasni, melyben e név benne nem lett volna. Akkoriban a spanyol trónküzdelmek voltak a legnevezetesebb események földrészünkön s ezekben Espartero játszotta a legnagyobb szerepet. Az ötvenes években — nagyobb események háttérbe szorítván a spanyolországiakat — s ő is vénülvén és visszavonulván az események színteréről, kevésbbé emlegettetett, a hatvanas évek vége felé, bár már nagyon öreg volt, ismét előtérbe lépett. Ekkor, —ppen tíz éve most, közöltük életrajzát, s régi és állandó olvasóinkkal szemben bátran hivatkozhatnánk csakis akkori közleményünkre, mert a maiakkor 76 éves agg azóta nem is tett egyebet, csakhogy élt s készült meghalni. De mivel olvasóink nem mindenikének eshetik keze ügyébe tiz év előtti közleményünket kikeresni s átpillantani, — most, mikor a halálhír újra emlegetetté tette ez egykor oly népszerű nevet, kötelességünknek ismerjük, futólag legalább ismételni e nagy élet legfőbb mozzanatait. Don Baldamero Espartero, luchanai gróf, 1792-ben született, Ganatula nevű faluban, hol atyja ácsmester volt, s ő annak kilenczedik gyermeke. Ha tudták volna, hogy herczeg lesz egykor, szivesebben fogadták volna, mint szegény emberek a kilenczedik gyermeköket szokták. Papi pályára szánták. De 1808-ban a francziák betörtek Spanyolországba s a tizenhat éves fiú odahagyta a zárdát s a nemzetőrség soraiba (az úgynevezett „nemzeti szent csapat”-ba) lépett. A katonai pálya megtetszett neki, s tartósan háborús időre lévén kilátás, gyorsabb előmenetelt is ígért. Ő tehát,szakítva a szent tudományokkal, a haditudományokra adta magát. 1811-ben már hadnagyként lépett a rendes seregbe; 1815-ben Délamerikába ment, a föllázadt gyarmatok ellen küldött sereggel, onnan 1824-ben mint ezredes tért vissza s egy gazdag és előkelő származású özveggyel lépett házasságra. Ami hírt és rangot kardjával szerzett, nemsokára sokkal magasabbra vitte a politikai és diplomácziai pályán. 1832-ben Don Carlos ellen, VII. Ferdinánd leánya, Krisztina mellett nyilatkozott s ezzel az esélyeket a karlisták ellen forditotta, maga pedig a Krisztina-párt fejévé lőn. S a karlisták legyőzéséből és a hatalomból kiszorittatásából kétségkivül őt illeti az oroszlánrész. Ugy ment győzelemről győzelemre, hogy miután tábornagy, spanyol grand, gróf és herczeg lett gyorsan egymásután, nevéhez a „győző herczeg" elnevezés ragadt állandóul. 1841-ben végkép letette kardját s egészen politikus, kormányférfi lett. Mária Krisztina királyné, ki leánya Izabella nevében uralkodott, absolut hajlamai miatt V ESPARTERO HERCZEG.