Vasárnapi Ujság – 1879
1879-09-07 / 36. szám - Gróf Széchenyi Béla levele Chinából 579. oldal / Általános nép- és országisme
580 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 35. SZÁM. 1879. xxvi. ÉVFOLYAM. hibásak. Kitűnő eszközeimmel a szélességi és hosszmeghatározások, valamint a magasságok gondosan és lelkiismeretesen eszközöltetnek. Kellő üigyelem fordittatik az éghajlat viszonyaira, melyre nézve a rendesen vezetett meteorologiai jegyzetek és észlelések némi derűit terjeszthetnek. Az állat- és növényvilág nem kerüli ki figyelmünket és ahol csak lehet, gondot forditandunk az ethnographiára, craniologiára és a nyelvészetre is, mert jól tudjuk, hogy e tájakról minden uj és érdekkel bir. Gyűjtéseink lassacskán szaporodnak, de vajon a gyűjtött tárgyakat lehet-e majd haza küldeni vagy magunkkal vinni, és hogy azok ép, használható karban érkezendnek-e meg ? ez más kérdés. Eddigelé utunk nagy része új, melyet Tingsze Kuantól tevénk a Tzin Ling hegységen át Szi An Fuba. E hegység magasságra, hosszra és szélességre tekintélyesebb a Pyreneusoknál. Marco Polo azt írta és utána ismételte sok más, hogy nevezett hegységen csakis egyetlen egy úton lehet átjutni Klimna déli tartományaiba, tudniilik azon, mely Szian Fu-ból Han Csong-ba vezet. Mi a Tzin Ling egy másik áthágóján, még pedig sok podgyásszal, téli időben, fagyos sziklákon keltünk át; teherhordó muláink sokszor bíiktanak, és egyike derekát törve, nemsokára kiadta páráját. Új utunk Szi An Fu-ból Lan Csao Fu-ba Ping Kian Fu-n és a Lo Pan San szorosán át; tudtukkal arra európai újabb időben nem utazott — és Sossnowszky volt az egyedüli, ki kívülünk Lan Csaó Fú-ban egy hónapig tartózkodott, de ő oda nem Szi An Fu-ból, hanem Han Csong-ból ért. Utak továbbá a Liang Csaó és Kan Csaó, valamint a romladozó nagy khinai falon, vagyis inkább sánczon túl, éjszaknak fekvő hegylánczok, melyek parallel futnak a Nan San-nal. Ezen hegylánczolatok legtekintélyesbikének neve Ho Je San és annak európai térképeken nincsen nyoma. Néhány nap múlva indulunk a Kia Jü Kuan-on át An Szi Fan-ba, onnét nyugati és déli irányban kutatva és tanulmányozva a vidéket. Ha minden kívánság szerint teljesedik, úgy julius havában a Khükkü, vagy Khiökkönov (kék tó) vizéből reméljük itatni lovainkat. Onnét, ha az Isten segít, megkísértjük bejutni Tibetbe, ameddig épen tudunk. Ha voltak eddigelé nehéz napjaink, és jól tudjuk, hogy még súlyosabbak és nem minden veszély nélküliek várnak reánk, mindig azon öntudat kölcsönzött erőt, azon gondolat lelkesített, hogy a tudományt és általa az emberiség javát mozdítjuk elő és hogy minden léptünk közelebb vezet kedves anyaföldünk határához és szeretteinkhez, kiket az irgalom nélküli végzet még nem ragadott ki az élők sorából." A levél aláírása ez : „A tisztelt Akadémia legkisebb szolgája Gróf Széchenyi Béla." Az utóiratban megemlíti, hogy tudományos eszközeikkel szabadon, bárhol és bármikor dolgozhattak. „Egyáltalában nem érthetjük, folytatja a gróf, hogy eddigelé mindazon ösmert egyének, kik Khinának egyes részeit beutazták, nem egyszer említik föl a nehézségeket, a veszélyt, tudományos eszközökkel dolgozni, rajzokat készíteni, jegyzeteket tenni — mi rendesen a legnagyobb óvatossággal, csakis titokban történhetett — nehogy gyanú ébresztessék. Mi úgy tartjuk, hogy azon veszélyek csak képzelődésekben léteztek. „Életemben úgy találtam, hogy őszinte nyilt fellépéssel biztosabb a haladás és tovább juthatni, mint férfihoz nem illő titkolódzással. Midőn Pekinben a Csungli Jamen (külügy) egyik tagja azt a kérdést intézte hozzám: „fognak-e térképek készülni?" — rögtön minden tétovázás nélkül feleltem, hogy : „igen" ; de hogy azok Khinának, melynek javát ép ugy hordom keblemen, mint bármely más nemzetét, első rendben válandnak hasznára. Megígértem a khinai kormánynak, hogy minden látott és tapasztaltakról egy rövid, de hű jelentést fogok beküldeni és e napokban már adott szavamat beváltandom. Jól tudják Pekinben, hogy uram tisztán történelmi és tudományos czéloknak van szentelve, hogy térítő nem vagyok, politikával nem foglalkozom és hogy engem egyáltalában más indokok nem vezérelnek — de a mi fő, hogy magyar vagyok, és mint ilyen egy barátságos nemzetnek egyik gyermeke, mely Khinának soha semminemű kellemetlenséget nem okozott." Irodalom és művészet. A .,Budapesti Szemle" 41. száma, a szokott pontossággal s bő tartalommal jelent meg. E félkötet, mely a hetedik évfolyam utolsó kötetének, a huszonegyediknek (az uj szerkesztés óta) első fele, ismét oly becses s a mellett közérdekű közleményeket hoz, melyek e vállalatnak már rég megalapított jó hírnevét teljesen igazolják. Az első czikk Ovidius — a könnyű szerelmek költője — száműzetésének még eddig teljesen föl nem derített titkát tárgyalja, kielégítő történelmi adatok hijában a költő műveiben félig akaratlanul, félig szándékosan elejtett czélzások és félszavak nyomain. Boissier Gaston, kit irodalmunk is már több hasonló római tanulmányból ismer, ezúttal is oly szellemesen s meggyőzőleg oldja meg feladatát, mint csak várható volt tőle. A czikk a legérdekesebb modern novella vagy lélektani rajz erejével hat az olvasóra. Huszár Imre jó tollú írónk a tanulmány átültetője. — Utána Varga Ottó vázolja Cameron afrikai utazását; a jelen közlemény második és befejező ; az elsőt a közelebbi füzet alkalmával méltányoltuk. — Dante Divina Commediájából Szász Károly már a negyedik közleményt adja. Ezúttal a nagy költemény második fő részéből a Purgatoriumból közöl két éneket (a 30. és 31-iket) alakkő műfordításban, bevezető értekezéssel és magyarázó jegyzetekkel, melyek a mai napság kétségkívül nehéz (de a ráfordított figyelmet és fáradságot ugyancsak megjutalmazó) olvasmány teljes élvezhetésére nélkülözhetetlenek s azt teljesen meg is könnyítik. Szász K. az első nálunk, ki a Purgatoriumból fordítást mutat be; az eddigi fordítók csak a Pokollal foglalkoztak. A harmadik rész, a Paradicsom, ismertetését s bemutatását is tőle várhatjuk. Zichy Antal gróf Széchenyi István kéziratairól, jegyzeteiről, főleg naplóiról az akadémiában tett jelentését közli. A nagy közönséget kétségkívül érdekelni fogja az első tüzetesb híradás a nagy magyar naplóiról, s óhajtást ébreszt minél előbb s minél többet tudni megfelőlök : egy nagy szabású elme s nemes szív legbensőbb vallomásai felől. — Igen érdekes Neményi Ambrus tanulmánya: „Parlamenti fegyelem és tekintély". A jó tollú és szellemes fiatal író magyarázza s rajzolja az angol, a franczia és a német parlamenti élet sajátosságait, a tanácskozási rend, illem, fegyelem és modor tekintetében. A magyar parlamentarizmus levonhatja belőlök a következtetéseket. Vapsy László rövid, de érdekes pénzügyi tanulmányt ad: az uj aranykorról — az ezüst pénzláb helyére lépett arany pénzlábról. Megemlítve még Széchenyi Béla gróf tudósitását tudományos czélu útjáról keleti Ázsiában ; a kötet szépirodalmi közleményeit: „A vén Joquelin hagyatéka" czimű, érdekes franczia tárgyú beszélyt, melyet kissé erős, de egészséges angol humorával s mellékesen a nőemanczipáczió ellen forditott élével Belényesi Gábor a Szemle jó tollú fordítója igen ügyesen dolgozott angolból át s Lévai József ritkán megszólaló jelesünk hangulatos „Régi dalait" — a kötetnek még néhány irodalmi közleménye maradt hátra. Kettő a nagy hangu és követelő modorú ortholog iskola bajnokainak szól. A közelebb közrebocsátott „Magyar Nyelvemlékek" szigorú, de komoly s lelkiismeretes ismertetője, kézzelfoghatólag mutatja ki e munka kiáltó hibáit. Simonyi „Antibarbarusa" elnézőbb, de azért szintén szigorú ismertetésben részesül. Arany prózai munkáit Riedl Frigyes ismerteti, melegen, tartalmasan, frázisok nélkül, de a fő szempontokat mindenütt jól emelve ki. Don Pedro „Rúgott csillagai" rövid bírálata fejezi be a kötetet. A „Budapesti Szemle" ára egy évre 12 frt, egy-egy füzet 2 frt. A gáz- és villamos világítás között megkezdődött a harci életre-halálra, s mindeddig nem egészen bizonyos, hová fog dőlni a kimenetel. Maga Thomson, Anglia sőt az egész világ legelsőbb rendű plyzikusa épen e napokban oda nyilatkozott, hogy a villamvilágítás mind nagyobb és nagyobb elterjedésre számolhat ugyan, de hogy mellette alkalmasint megmarad a gáz is, amint a gáz mellett megmaradt a faggyúgyertya. Nem időszerűtlen dolog tehát, hogy e küzdelem közepette egy kis könyvecske jelen meg, mely népszerű modorban tárgyalva megismertet bennünket a gázvilágítással. Mégpedig nemcsak a gáz előállítási módjával, a költségekkel, melylyel az össze van kötve, a nehézségekkel, melyekkel a gázvezetés jár, hanem megismerkedünk a gáz főbb tulajdonaival is, a gázlámpák legczélszerűbb szerkezetével, s többek között azzal is, miként leggazdaságosabb a gázát égetni. Mert a szerint, amint a lámpa nyílása nagyobb vagy kisebb, amint a nyílás emelkedik vagy fogy, az elfogyasztott gáz mennyisége sem lesz egyforma, habár maga a világító erő nem változik. És azért a gáztársulatok igen sok visszaélést követhetnek el a fogyasztó közönség rovására, ha nem elég nagy az ellenőrzés. Ha p. o. nagyobb a nyomás kelleténél, a lámpa nyílása pedig kicsiny, akkor a gáz nem éghet el tökéletesen, a világító erő kicsiny lesz, és mégis sok gáz fogy el, s a közönség kénytelen e mennyiség után fizetni a költségeket. Több ilyen érdekes dolgot találunk a könyvben, a fogyasztott mennyiség ellenőrzését, a gáz különféle czélokra való használását s más egyebeket illetőleg. A Franklin-társulat kiadásában jelent meg. Történeti kézikönyvek kiadását indította meg az Athenaeum-társulat. Kisebb történeti műveket bocsát közre a fölserdült ifjúság számára. Az első kötethez adott prospektus szerint: e művek mindenike első rangú szerző tollából való lesz, s egy-egy népnek vagy korszaknak, vagy nevezetes személyiségnek történetét adja. Nem csupán olyanok lesznek, melyek a politikai életet vonják keretekbe, hanem melyek felkarolják az emberi mivelődés minden irányát, az irodalom és művészet, valamint a társadalmi és magánélet történeteit. A kiszemelt művek szerzői jónevű angol írók. Ez új vállalat Tyffe oxfordi tanárnak „A görög nép története czimű művével indult meg. Öt térkép a régi görög birodalomról s harczaik színhelyéről, van hozzá mellékelve. A 117 lapra terjedő sürü nyomású és kemény borítékba kötött könyv ára 60 kr. A következő kötet „A római nép története" lesz, Creighton oxfordi tanártól. Emlékiratok 1825 — 1850-ig. Magyarország ujabb történetéhez, az 1825-től 1850-ig terjedő időszakról érdekes emlékiratok megjelenését várhatni. Srójok Wirkner udvari tanácsos, ki ama időszakban kiváló szerepet játszott s 1830-tól 1848-ig a magyar országgyűléseken a magyar kir. udvari kanczellária képviseletében vett részt. Már fiatal korában sikerült neki Ferencz király bizalmát kinyerni s legbensőbb barát a volt Reviczky gr. udvari kanczellárnak, sőt benső viszonya volt Metternich hggel, a mindenható államkanczellárral. Emlékiratai számos ismeretlen okiratot is fognak tartalmazni, nemkülönben ama korszak legkiválóbb férfiaival: Nagy Pállal, Széchenyivel, Deákkal, Kossuthtal, Batthyányival stb. folyt tárgyalásokat s megállapodásokat, továbbá Windischgräczkg tábornaggyal, Weiden táborszernaggyal s Schwarzenberg lig miniszterelnökkel folyt tárgyalásokat. Ez emlékiratok október derekán egyszerre magyar- s német nyelven jelennek meg. Wirkner jelenleg bécsi lakos. A nemzeti színházban e hó 2-án egy fiatal, kezdő énekesnő tett próbát a „Lucia" opera címszerepében, Levasseur Henrietta k. a., ki a párisi konzervatóriumban tanult, s eddig kissebb színpadokon énekelt. Nálunk nem aratott tetszést, se átéka, se hangja. Még azonban fel fog lépni, mert első szereplésekor heves fogfájásban szenvedett, s képességét nem tudta érvényesíteni. A népszínházban e hó 5-ikére Lecocq egy új operette a „Kis nagysám" volt kitűzve, mint az őszi időszak első újdonsága, melytől tartós vonzerőt remélnek Petőfi arczképeiről. Az utóbbi napokban, mióta Klösz fényképmásolatokat készített Petőfinek egy régi és elmosódott arczképe után, sokszor volt szó Petőfi arczképeiről Tudvalevőleg dr. Beliczay pert is indított Klösz ellen, amiért az ő tulajdonát képező daguerrotyp után készítette a másolatokat. Most Petőfi öccse, Petőn István is felszólalt a „Hon"-ban. Elmondja, hogy a kérdéses daguerrotyp már 1868-ban is, mikor ő a Szendrey Julia halála után megtekintette, annyira elmosódott volt, hogy azon csak egy görbült alaknak mintegy árnya látszott. Székely Bertalan festészünkkel Gyulai Pál lakásán nézegették a képet, s Székely meg is kisérlette másolatot tenni róla, de a daguerrotyp-kép már akkor is nagyon homályosan tüntette föl a vonásokat. A „Koszorú" kiadott közelebb a dagerroty-kép után készíttetett másolatot, de ez ép ugy nem hasonlít Petőfihez, mint a Klösz által készített másolat. Petőfi István csodálja, hogy Jókai, a másolaton igazítván, ezt helyesnek ítélte. Pedig épen Jókai az, a ki a ma élők közt között legtöbbet nézett a költő szemei közé. „Úgy nézett ki az az ember, — írja Petőfi István Jókaihoz, — mint ahogy a képen látszik, a ki a dohány utczai közös lakásuk egyik szobájában vele fel s lejárva vitatkozott a márczius 15-dike előtti napon, hadonászva a kezében lévő bottal, melyből a tőr kirepült s a szoba ajtajába fúródott? — Ezt ,,omen"-nek tekintvén, a két járókelő egymásra nézett, — e tekintetre nem emlékeznék a még élő fél ? — Arra sem emlékeznék, midőn — mint mindig — vitatkoztak ugyanazon szobában, — bátyám szórakozottságában Jókai ujdon uj kalapjába verte török pipájának hamuját; megbotránkozva e felett Jókai megengedte, hogy vitatkozni, lármázni s ha-