Vasárnapi Ujság – 1880

1880-05-09 / 19. szám - Kéziratok. Porzó 306. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek

19. SZÁM. 1880. XXVII. I­VFOLYAM. frtot az izr. nőegylet leány-árvaházának és 1000 frtot az izr. fiu árvaháznak «Ullmann Károly és Sarolta» n­evét viselő alapítványi helyre, 500 frtot az izr. si­ketnémaintézetnek, 300 frtot a fővárosi József-fi­uárva­h­áznak, 300 frtot a pesti vakok intézetének, 300 frtot a protestáns árvaháznak, 200 frtot a fővárosi Erzsé­bet-leányárvaháznak, 200 frtot a pesti jótékony nő­egyletnek, 200 frtot a pesti szegény gyermekkórháznak és 200 frtot a magyar írók segélyegyletének. * Kossuth családjára vonatkozólag egy vidéki olvasónk a következő adatot közli vel­ünk : Kossuth nejének egy testvére él: Meszlényi­­ Jenő, jelenleg gazdatiszt Gardoson gr. Zichy­­ Jánosnál; 1848/49-ben honvédőrnagy volt, azelőtt Bécsben katonás­kodott a gárdánál, s egy osztrák generális leányát vette nőül. Petőfi István temetése e hó 2-án ment végbe a békésmegyei Csákón, mély részvét közt. Az urada­lom összes tisztviselői és cselédjei mind egybegyűl­tek. A Geiszt-család két tagján kivül ott volt a meg­boldogultnak elvált neje, tesvérhugával és a Petőfi névnek egy más viselője, Petőfi Károly, István uno­katestvére. A temetési szertartást Achim Ádám szar­vasi ev. lelkész és békési esperes végezte, ki az el­hunyt felett jeles gyászbeszédet tartott, kiemelve érdemeit ugy átalában a gazdálkodás terén, mint kü­lönösen a Geiszt-család irányában, melynek nagy birtokait 20 évnél tovább, úgyszólván korlátlanul kezelte, továbbá jellemezve őt mint gazdát és mint embert. Ezután a számos koszorúval diszitett ko­porsó, a gyászközönség által kisérve a majortól jó tá­vol fekvő temetőbe, ott egy új sírboltban helyeztetett el. Az elhunyt hagyatékában van a nagy költő sok kéz­irata, levelei, s kisebb-nagyobb tárgyai, melyekről a boldogult végrendeletileg intézkedett s valószínűleg a tud. akadémiának hagyta. Megemlítjük itt, hogy Petőfi Istvánnak unokaöcscséhez, Petőfi Károly vasúti hivatalszolgához irt egyik levelében részle­tesen megjelöli, hogy hol vannak eltemetve szülei. «A­mi pedig szüleim sírját illeti — úgy­mond — azok a józsefvárosi temetőben nyugszanak, abban, a­melyikbe a forradalom idejében temettek, a temetőőr lakásától napkelet felé. Egyszerű sír­kövük van, rajta nincs név, csak ez áll: «A legjobb apa s legszeretetreméltóbb anya» ; a fölirat a sir­halom felőli lapján van a kőnek. Közel hozzá van egy igen szép siremlék fehér kőből, pesti mészáros neje: «Kaczerné» sírja; e síremléktől délfelé, de közel van szülőm sírja.» Jókai Mór pápai volt lakóházára emlékkövet he­lyeznek el. Az ünnepélyes leleplezés a pápai főiskolai zárünnepély napján julius hóban fog megtartatni. Az a ház, melyben Petőfi lakott tanuló éveiben, már meg van jelölve ilyen márványlappal. Szomorú nevezetességű katona. Nemrégiben Kádi nevű 70 éves szenzál öngyilkosság által vetett véget életének a fővárosban. Rádi nyugalmazott ka­tonatiszt volt. Neki jutott az a szomorú feladat, hogy mint osztrák főhadnagy a vesztőhelyre kisérje gróf Batthyány Lajost, s ő vezényelte a «tüzet» is, mely Batthyány életét kioltotta. Halálozások. PAULAY EDÉNÉ asszony, a nemzeti színház drá­mai igazgatójának neje s a színház jeles művésznője e hó első napján elhunyt hosszas betegeskedést után. Paulayné az anyák szerepkörében jelentékeny mű­vészi polczra emelkedett, s a hősnőknek is imponáló ábrázolója volt. Halála érzékeny veszteség nemzeti intézetünkre. Sok hatásos darabot félre kell most tenni, vagy azok megüresült szerepét oly kezekbe adni, melyek csak emlékeztetni fognak a nagy csor­bára, melyet a halál ütött ismét a nemzeti színház művészeinek soraiban. Bizonyára hosszabb idő fog elmúlni, míg a most elhunyt művésznő helye úgy be lesz töltve, mint ő betöltötte már évek óta. Pau­layné családi neve Gvozdanovics Julia volt, Szabad­kán született, s már fiatal korában a színpadra lé­pett, az ötvenes évek elején. A vidéki közönség bizo­nyára még emlékezik Jánosiné szép alakjára, csengő szavalatára, a történelmi drámák e rokonszenves személyesítőjére. E név alatt nyerte meg a vidéki színházak közönségének tetszését. Az ötvenes évek vége felé a nemzeti színházban is hatással szerepelt, majd a kolozsvári szính­áz tagja lett, s innen szer­ződtették férjével együtt a nemzeti színházhoz, hol a középdrámai és vígjátéki anyák szerepeiben találta meg a teljes sikert. Temetése e hó 3-án történt meg. A koporsó egészen el volt borítva virágokkal és ko­szorúkkal. A koporsót a halottas házból a színház elé vitték, hol Bercsényi Béla mondott a színház nevé­ben meleg bucsuszózatot, Várady Antal pedig az írók és művészek társasága nevében. Az elhunytat nagy tömeg kisérte ki a temetőbe. Béke poraira! VASÁRNAPI U­JSÁG. ULLMANN KÁROLY, a fővárosi kereskedői kar­egyik legelőkelőbb és tisztelt tagja, elhunyt május első napján 77 éves korában. Saját virágzó üzletén kívül, mint több kiváló intézet (első magyar bizto­sító társaság, a Lloyd-társaság, magyar hitelbank stb.) alapító tagja, a nemzeti bank igazgatója, a ke­reskedelmi akadémia igazgatója, nagy tevékenységet fejtett ki. Néhány év előtt szélhűdés érte s az meg­törte egészségét. Végrendeletében a tudomány és jó­tékonyság intézeteiről is szépen megemlékezett. Elhunytak még a közelebbi napok alatt: SCHMIED FERENCZ, a főváros egyik veterán polgára, Virág Benedek és Döbrentei Gábor bizalmas ba­rátja, Buda városának sokáig tisztviselője, 25 éven át pedig főkapitánya, 83 éves korában Fóth­ mellett, Kis-Szent-Miklóson. — BELICZAY IMRE, a Rókus­kórház egyik tehetséges fiatal orvosa, ki a boszniai hadjáratban is részt vett, s ott szerezte meg a halál csiráját, melynek hosszú szenvedés után áldozatul is esett 28 éves korában. — VILLECZ ANTAL törvény­széki biró 51 éves korában Sopronban. — Gr. PEJA­CSEVICH ADOLF horvát képviselő, s mint ilyen a ma­gyar képviselőháznak is tagja, Pejacsevics Péter volt horvát miniszter fia, s a jelenlegi bán unokaöc­cse, 52 éves korában Eszék melleti rétfalusi birtokán. — AGOTHA JÁNOS, a szebeni állami gymnázium nyugal­mazott rajztanára, ki negyven évig működött e pá­lyán, s a szabadságharczban és az ötvenes években a szegedi vérbíróság elé hurczolt magyar foglyok közül annyi soknak sorsát igyekezett könnyíteni adományokkal, 73 éves korában NI.-Szebenben. — DOBÁL IZSÁK, Kolozsvár egyik munkás polgára, 67 éves korában. — BAKSAY LÁSZLÓ, csarodai föld­birtokos. — Város DÁVID, ferenczrendü szerzetes, 73 éves korában Baján.­­— BAKOVICS mazott főorvos 82 éves korában SZIDONIUS nyugat-Pozsonyban. — SZUNYOGH SÁNDOR, ki a költészet terén is figyelemre­méltó tehetség jelét adta, 27 éves korában Munká­cson. — KERNER LIPÓT nyugalmazott őrnagy, 65 éves korában Budapesten. — MOCSONYI ANDRÁS, a volt temesi bánság cs. k. kerületi főbiztosa, annak idejében a bécsi reichsrátl­ tagja, a bukaresti tudo­mányos akadémia tagja, 68 éves korában Temes­vártt. — Idősb FARKAS MIHÁLY, fővárosi bizottsági tag, Farkas Mihály gazdasági iró édesatyja, 81 éves korában Budapesten. — Id. HARSÁNYI SZILÁ­RD 96 éves korában Jászberényben. Gróf VIEREGG KÁROLYNÉ szül. báró Eötvös Julia, csillagkeresztes hölgy, néha b. Eötvös Ignácz kir. főtárnokm­ester leánya és b. Eötvös József s Dénes nővére, 68 éves korában Münchenben. — Özv. BÜSZNER JENŐNÉ szül. Jeszenszky Mária, pénz­ügyminiszteri osztálytanácsos özvegye, 4­8 éves ko­rában Felső-Bányán. —­ SZENCZY LÁSZLÓNÉ szül. Balogh Judith, a tokaji járási szolgabíró neje, 67 éves korában. — SCHEUTHAUERNÉ szül. Meiszert Emília, az orvosi egyetem jeles tanárának neje, 39 éves korában Budapesten. — WEIN ÉVA asszony, Wein Józsefnek, a fővárosi vízvezeték igazgatójának édes­anyja, 78 éves korában. — özv. BAJNAVICHNÉ szül. Majth­ényi Teréz, 80 éves korában Novákon. — özv.STAMMINGER GOTTLIEBNÉ, szül. Sch­mőgner Amá­lia, 83 éves korában Lőcsén. — CSEH JÓZSEFNÉ szül. Krizbay Dezső Anna H­ Böszörményben. — Özv. FRITSI FEKETE LAJOSNÉ, szül. Zeyk Juliánná, 70 éves korában Sövényfalván. — MISKEY ANTALNÉ, szül. Markovics Anna, 45 éves korában a fehérmegyei Puszta-Örsön. Szerkesztői mondanivaló: Kaposvár, S­. P. Miért közöltük mult számunk­ban Kossuth­ levelének töredékét gyászkeretben ? E kérdésre, melyet másfelől is megkerestettünk, az a vá­laszunk : «A lapunkban közlött levéltöredék fac­simi­léje a Kossuth kéziratának, s teljes hűségben tünteti föl az illető levél első lapját, Kossuth pedig minden levelét gyászkeretes levélpapirosba irja s gyászkeretes borítékban küldi el. Pusztai történet. Unalmas­­ történet lesz ez. Az egész viccz benne az, hogy a hősét «kisfalusi Kis-Nagy Ábrahám uram»-nak nevezik s hogy erőltetett ódon nyelven van irva. Ez pedig kevés egy novellának vagy akár rajznak is. Samu bácsi. Genre volna , itt-ott, kivált ah­ol sor­középi rímei élénkítik, van benne némi csín s érdekes­ség. De egészben véve még­sem sikerült. A végén a ta­nulság nagyon is prózai, sőt útszéli, s egyátalában nem foly az előzményekből és nem oldja meg a «doktor­kocsmáros» alakjának s jellemének a titkát. Ebből lát­ható, hogy — nem közölhetjük. Egy krajczárral . . . Meglehetősen van verselve , de az a leányh­istória nagyon esetlenül lő bele. Ki hi­szi el, hogy valaki, egy krajczárral a zsebében, gyufát venni, bebotolna egy boltba, a szép boltos lány hozzá menjen férjhez ! S ha megy, lelke rajta, de mi van ebben költői feldolgozásra való ? Kicsi lányomnak. Ezt, bár egy-két csinos strófája van, nem fogjuk itt, de a más kettőt megtartjuk. Csak­hogy nehéz nekünk­­ a hely ! Szép az élet (és a többi). A tehetségnek némi nyoma itt-ott felcsillan bennök, de a­ közölhetőség mértékéig egyik sem emelkedik még. Óvjuk az utánzás­tól, ha Petőfi-utánzás is. Nem közölhetők. Szép tavasz volt. Tóparton. Sas vagyok. Lecsapott. Két óriás. — A nádas dalai. (Lenau) — s ugyanazon szerzőtől a többi. — Itt a tavasz. A re­mény. Gyönyörű kis ... A kis Sajó partján.­­ 309 Kritikán alul. Megemlékezés a székely szabad­ságról. — Félreverték. Harangozzák már. Toggenburg lovag (t. i. a fordítása). A Vasárnapi Újság régibb évfolyamai. Egy régibb előfizetőnk a «Vasárnapi U­jság» 1855 — 1868-M és lSz­-ki évfolyamait, összesen tizenöt évfolyamot fél­vászonba kötve jutányos áron eladni szándékozik. Bő­vebb értesítést nyerhetui B. I. jegy alatt a kiadóhiva­talba küldött levél utján. SAKKJÁTÉK, 1066. sz. feladv. Berger I.-től, (Gráczban). Sötét. 1 Világos." 1 g h Világos indul s a harmadik lépésre mattot mond. Az 1061. sz. feladvány megfejtése. Helyesen fejtették meg: Veszprémben József. Oelsen Giesinger Zsigmond. Sárospatakon Fülöp Gé­recz Károly. Nagy-Dobronyban vártt Csipkés Árpád. Budapesten Németh Péter. Kolozs­ K. J., F. H. és Csopey László. Magyar-Óvártt Igali Swetozár. Karakón Ho­molka János. Beresztelkén Nagy Albert. H.­Böször­ményen Nagy Ödön. A pesti sakk-kör. Wiemann A.-tól. Megfejtés. Világos. Sütri. 1. Hd6—c8 Bd7—c7 : (a) 2. HcS—b6 f * Kd5—d6 3. F4 — e5 : matt. a. 1 He8—d6 2. Vc7—d6:1 Bd7—dt> 3. Hc8—b6 matt. Tartalom. Szöveg : Ordódy Pál. — Catullusból. 1. Csókrablás. 2. Le­mondás. Költemények. Csengeri Jánostól.— Visszaemlékezések a szabadságharczra. Mezei József jegyzeteiből összeállította Bö­dön J. — A budapesti tudomány-egyetem évszázados ünnepélye. — A «vörös kereszt». Dr. Farkas Lászlótól.— A gözház Verne Gyula regénye. — Gladstone első nagy diadala. — Egyve­leg. — Petőfi István. — A tavaszi ünnepély. — A «Tavasz »­ból. I. Arany Jánostól. II. Szász Károlytóll. III. Bartók Lajostól. IV. Gyulai Fáitól. — Vasárnapi levél. Kéziratok. Porzótól. — Irodalom és művészet. — Közintézetek, egyletek. — Egyház és iskola.—Mi újság? — Halálozások. — Szer­kesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti­ naptár. Képek : Ordódy Pál. — Buda száz évvel ezelőtt. Egykorú metszet után. — A «Tavasz »-ból: A disznólé ezelőtt 44 évvel. Rajzolta Keleti Gusztáv. — Czigánytábor. Rajzolta Greguss Já­nos. — Gözház (egy kép.) — Petőfi István arczképe. HETI NAPTAR. Jrás. hu. Felelős szerkesztő : Nagy Miklós. (L. Egyetem-tér 6. sz.) Hold változásai. 3 Első negyed 17 én 11 óra 40 perczk. d. e. Nap Katholikus és protestáns »V­­­ « Nat. Gerg. C 6 Extindi Jób 10 H Antonin pk. Gordion, Győző 11 K Mam.vt. Bea.sz. Mamert, Adolf 12 S Pongrácz Pongrácz 13 C I Szervácz, Sánd. Szervácz l­1 P Bonifácz vt. Bonifácz 15]S 1 Zsófia sz., I. v 1 Zsófia Görög-Orosz Izraelita 28 B. S. h. 29 "1 S. Kos. 2­4 3 Ráfáel 5 S. B.ő.p. 27 E 1 Simeon 28 Jázon és Sos. 29­9 vértanú 30 Jakab apóst. 1 .Iliijus Jer.pr. 2 Nagy Athan. 3 Tim.sz. v. Kovizda F. J., cs. k. udv. szállítónak, Korneu­burgban. Három év óta szenvedek egy eddig gyógyíthatat­lan fájdalom miatt a horgas­m­ban, melyet­ ficzamodás által szereztem. Miután most néhányszor az Ön kösz­vényfolyadékával magamat bedörzsöltem, jelentékeny könnyebbséget érzek, s kérem Önt abból még néh­ány palaczkkal küldeni. Mitrovicz (Szerémség): Stadelmann Ede, a dunagőzk­aj. társ. hivatalnoka. A beszerzési források a mai számunkban foglalt Gicht fluid czimű­ hirdetésben vannak fölsorolva.

Next