Vasárnapi Ujság – 1880

1880-12-05 / 49. szám - Az udvar társalgási nyelve vegyes királyaink alatt. I. II. Dr. Kerékgyártó Béla 806. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak

808 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 48. SZÁM. 18­0. XXVII. ÉVI OLY AM. szaknak látjuk föltűnni a gazdag gyűjteményben, mely örvendetes képét mutatja azon tudományos és szép­ életnek, melynek a XV. században egyik euró­pai központja Buda volt. — Ugy tudjuk, dr. Ábel még folytatja gyűjtését s az akadémia irodalomtör­téneti bizottsága fogja tovább is kiadni ez eddig ré­szint kézirati kódexekben, részint szétszórva, h­ozzá­járulhatlanul heverő adalékokat. — A nagy nyol­czadrétben s diszes kiállításban 296 lapra terjedő kötet ára 2 frt 50 kr. Jókai művei a külföldön. Louis Ulbach, Jókai «Zöld könyvé »-nek franczia átdolgozója, az Asso­ciation internationale litteraire-ben felolvasást tar­tott Jókairól, s igen melegen méltányolta regényeit. — Jókainak egy kisebb novelláját, «A pünkösdi ki­rályt», legközelebb közölte a ,,Nirva" czimű szent­pétervári orosz illusztrált újság, és szerkesztője, ki megjegyzi, hogy Oroszországban Jókai olvasóinak száma egyre szaporodik, legközelebbre arczképét s életrajzát igéri. — A jeles iró spanyol és olasz tárgyú elbeszéléseiből a Rómában megjelenő «La lega della demokrazia» czimű napilap tárczája egész cyclust közöl; a fordító Radó Antal fiatal iró. ..Humorisztikus könyvtár- czim alatt Dob­rovszky és Franke kiadásában '­épes regényfolyó­irat indult meg, mely négy ives s 15 kros füzetek­ben, első sorban Kock Pál (Paul de Kock) válogatott regényeit igéri adni s megkezdi az «Egy férj, ki ne­jét keresi» czimű elég mulatságos, de nagyon sikam­lós regénynyel, mely épen nem tartozik a hírneves (bár kissé már elavult) szerző jobb művei közé. A kiállítás, képek, papír — épen nem díszesek. A szabadságvesztés-büntetésről, s különféle ne­meinek végrehajtásáról, továbbá a pénzbüntetésről, tekintettel a magyar büntető törvénykönyvre s az igazságügyi miniszter utasításaira ;• világos és érde­kes bírálatot irt Tauffer Emil, a lepoglavai fegyinté­zet igazgatója. A füzet Tettey és társa bizománya ut­ján 60 krért kapható. A függetlenségi naptár 1881-re, melyet az orsz. függetlenségi kör megbízásából Tors Kálmán szer­kesztett, Kossuth és számos függetlenségi párti képvi­selő arczképével megjelent. Megrendelhető a Lég­­rády-testvéreknél (Nádor-utcza 7. sz). Ára 50 kr., bér­mentes és ajánlott küldéssel 65 kr. A Pető­fi-dalok, melyekhez Hubay Jenő irt ze­nét, s Táborszky és Parsch műkereskedése díszes illusztrácziókkal ellátva adja ki, a tervezettnél terje­delmesb lesz. 15 dal helyett ugyanis 18-at fog tar­talmazni, és Zichy Mihály kitűnő mű­vészünk is ké­szít bele három illusztrácziót. A közönség tehát a legnépszerűbb magyar költő 18 dalát hazai művé­szeink által illusztrálva, s egy tehetséges fiatal zene­szerző által énekhangra zongorakísérettel ellátva 4 frt előfizetési díjért szerezheti meg. A mű teljes czíme ez : 18 eredeti magyar dal Petőfi Sándor költe­ményeire. Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Ébner Lajos, Feszty Árpád, Greguss Imre, Greguss János, Gyulai László, Jankó János, Kacziány Ödön, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Spányi B­éla, Szemlér­ Mihály, Tölgyessy Artúr, Vastagh György, Zichy Mihály eredeti rajzaival ellátva. Énekhangra zongorakísé­rettel szerzé Hubay Jenő. Fametszetek Morelli Gusztávtól. Fényképnyomatok Dívald Károly fény­képészeti és fénynyomdászati műterméből. A meg­rendelések Táborszky és Parsch nemzeti zeneműke­reskedésébe (Budapest, IV. korona-utcza 4 sz.) inté­zendők. Mai számunk mutatványt közöl e kiadásból, Greguss János illusztráczióját a «Kél a hold» kez­detű költeményhez. A mű igen alkalmas karácsonyi és újévi ajándékul. Folyóiratok: A Kolozsvárit Brassai és Meltzl ki­adásában, s az utóbbinak szerkesztése alatt megje­lenő „Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok" leg­újabb (októberi) két­éves száma igen érdekes közle­ményeket ad. Első czikkében, Podhorszky Lajos, Párisban élő tudós polyglott nyelvészünk, német nyelven, az óriási és barlanglakók életét hasonlítva össze a keresztyénekével,«Hyndectin»(«Fiatal óriás») czimű becses ó-skót balladát közül. Azután az észak­amerikai indiánok népköltészetéről megkezdett (an­gol nyelvű) közlemény van befejezve. A füzet legna­gyobb czikke, az állandó rovatot képező Petőfiana czim alatt Petőfi azon drámai töredékét adja német fordításban, melyet lapunk közölt először. A szer­kesztő, ki a közleményt tájékoztató előszóval vezeti be s jegyzetekkel kiséri, igen elismerőleg szól la­punknak a Petőfi-ereklyék fölkutatása s napvilágra hozatala körüli buzgalmáról, bár itt-ott polemizál is egyes nézeteinkkel. A füzetet Symnickta (vegye­sek) , egy pár magyar népdal s egy uj görög dal né­met fordítása és bibliográfia zárja be. Denique, e ve­gyes nyelvű, sajátságos vállalat csak él s hasznosan dolgozik. K­ivánunk neki elterjedést, gyarapodást s minél nagyobb fölvirágzást. Havonként két (egy-egy éves) szám jelenik meg, kis negyedrétben, szép sár­gás papíron ; z előfizetési ára egész évre (10 hónap) 6 frt; félévre (5 hónap) 3 frt. — Az ,,Erdészeti La­pok" novemberi füzetében a főbb közlemények : Az erdészeti házi iparról, Rónai Antaltól. Erdők átala­kításával összekötött felújítási és mezőgazdasági műveletek, Fürster Pétertől. A tölgyeserdő kérdésé­nek tisztázásához, Krascsenics Imrétől stb. — A ko­lozsvári «Orvos-természettudományi Értesitő» leg­ujabb füzetében Abt Antal a resiczai vas és aczélne­mek tágulási viszonyairól, Mártonfy Lajos, Primics György, Dadai Jenő pedig geológiai kirándulásokról és vizsgálódásokról írtak közleményeket.­­ A „Ma­gyar Gea" földrajzi és statisztikai havi folyóirat har­madik füzete az ó­budai ásatásokról is ad egy czik­ket, fény­nyomatú kép kiséretében ; többi czikkei részben geográfiai leírásokból és fejtegetésekből, ré­szint a statisztikára, vonatkozó közleményből s rö­vid könyvismertetésekből állnak. Új zeneművek, Táborszky és Parsch zenemű­kereskedésében megjelentek : 1. «4-ik magyar ábránd legkedveltebb dalok felett­,» zongorára szerzé Ábrá­nyi Kornél. A csinos kiállítású füzet, mely Bartay Edének van barátilag ajánlva, ára 1 frt 50 kr.­­— 2. „Tiz eredeti magyar dal," énekhangra zongora­kísérettel szerzé (a id. Ábrányi Kornélnak tisztelete jeléül ajánlotta) Volny József; ára 1 frt 50 kr. — 3. «P.­Gyendai idyllek magyar dalok felett» zongo­rára szerzé Székely Imre; 2-ik füzete a fentebbi czimű zenecyklusnak, mely egy magyar és egy ro­mán dal felett íratott; Székely Imrének ez 100-ik műve; gr. Zichy Gázának a zenede elnökének van ajánlva ; ára egy füzetnek 3 frt. szinte Nemzeti szinház. November 26-án került először a „Váltó" czimü ötfelvonásos szinmü, melynek szerzője a nemzeti szinház érdemes drámai színésze, Bercsényi Béla, ki «Dormándy Kálmán» színműve által már figyelmet keltett drámaírói tehetsége iránt. Új drámája pedig a haladás műve, mely szerkezeti és indokolási hibái mellett is­­ tisztességes sikert aratott. Bercsényi a pénz hatalmáról írta e színművet, melynek hőse egy ügyvéd: Kistelki Sándor, a­ki aljas uzsora által , meggazdagodva, most fényes szerepet kíván játszani. Nejét is csak a pénz hatalma kényszerítette, hogy feleségül menjen hozzá, csak­hogy kiszabadítsa apját a Kistelki által vetett­­ kelepczéből. Kistelki aljasságát eléggé ismerik, de mivel sok család vagyoni sorsát tartja kezében, a tisztesség látszatában meghagyják, sőt még a mág­nás kaszinó tagjai közé is bejut. Andorlaki képviselő áll útjában, s ezt akarja megsemmisíteni. Az ő eszköze a váltó, s ez elég hatékony eszköz a mai társadalomban. Andorlaki neve is alákerül egy váltónak, mel­lyel Kistelki becsületétől is meg akarja fosztani, oly módon hamisítva a váltón alá­írásokat, melyekért a törvényszék ugyan nehezen mondaná váltóhamisítónak Andorlakit, de mert a szerző így akarja, hasztalan volna vitatkozni. Meg­jegyzendő, hogy Andorlaki az a férfi, kibe Kisteleki neje még leánykorában szerelmes volt, de nem lehettek egymásé. Kistelki czéljai végre is nem sikerülnek. Egyik estélyen egy öngyilkos hivatalnok özvegye tör be, megátkozza, s a fényes társaság azt is megtudja, hogy Kistelki a neje nevében uzsoráskodik, a­miről azonban a nő mit sem­ tud (és ez elég valószínűtlen), de azért Andorlaki elhiszi. A szövevényes, számos epizódból álló mese folyását nem lehet röviden vázolni. A vége az, hogy Kistel­kit mindjobban sarokba szorítják azok, kiket meg­rontott. Az egyiktől, bizonyos Kévétől (a­kinek váltóhamisítási titkát Kistelki saját javára használja föl) már úgy akar megszabadulni, hogy rálő, de utoljára is a fegyvert maga ellen kell fordítania, s mint öngyilkos nyeri el büntetését. E színmű tárgya korszerű, egyes jeleneteiben hatásos, de folyásában oly széles, h­ogy cselekvénye főirányának el-el kell veszni a szem elől, s azután bukkan elő ismét, mikor mellékes események hatása már csorbította iránta az érdekeltséget. Az életigazság rovására is fordul­nak elő valószinütlenségek s oly alakok, melyek ha a szerző intencziója nélkül cselekedhetnének, bizo­nyára nem azt tennék, a­mit a színműben tesznek. Igen sikerültek a párbeszédek, melyek átalában magvasak és gyakran életesek. A darabban sok sze­replő fordul elő, annyi, hogy a második előadáskor minden feltűnő hiány nélkül ki lehetett hagyni két szerepet, a­mi által a darab tetemesen megrövidült. Az előadás kitűnő volt, s Nádayt (Kistelki), Nagy Imrét (Andorlaki), Prielle Kornéliát, Helvey Laurát (Kistelki neje), Szathmárynét, Jászay Marit, Ujházyt, Vizváryt, s a többi kisebb szereplőket is mind megilleti a dicséret. Egy kis leányka is fordul elő a darabban, melyet Csapó Hona ügyesen és kel­lemesen ábrázolt és szintén kapott tapsokat. A szer­zőnek a felvonások után jutott ki a tapsból. ..A névtelen hősök." Erkel Ferencz új operája november 30-án került előadásra a nemzeti színház­ban. Az érdeklődés nagy volt, s a jegyeket már jó előre elkapkodták. A nagyérdemű zeneköltő ez ope­rájában is teljesen hű maradt eredeti irányához: a magyar zene fejlesztéséhez a dalmű styljében. Ma­gyar operát írt, még­pedig ezúttal kiválólag népies elemek fölhasználásával, mert a «Névtelen hősök» szövege is egészen népies, s a népszínművek talaján mozog. A szöveg a korán elhunyt Tóth Ede utolsó műve, ki a népszínművekben oly sikereket vívott ki. De e szöveg nincs az operák színvonalán, melyhez több ábrándosság, több idealizmus szükséges, mert a zene csak így viszh­angzik, és így hat egész erejé­vel. Az oly reálisan festett alakok, mint a vén sze­relmes Csipkés, vagy Iczig honvéd a zene keretében kirívók. A «Névtelen hősök» czime daczára, meglehető­sen csöndes epizód a nagy szabadságharczból, egy­szerű falusi idyll, melyben a harcz eseményeinek csak fuvallata érzik, s látványos tarkasága tárul föl. Az «Ilka» czimü opera világa kerül elő benne ismét, csakhogy itt nem a franczia az ellenség. Néhány névtelen hős fegyvert ragad, a haza védelmére siet. Ilyen névtelen hős Andorfi Elek is, a református segéd­lelkész, ki kedvesétől Ilonától bucsut véve, szintén elmegy a honvédekkel ; de Ilona honvédru­hában fölkeresésére indul, a táborban találkoznak s összeesketik őket. Majd visszatérnek s boldog egybe­kelésük békiti ki a kiállott szenvedéseket. De fegy­vert fog Iczig zsidó is, ő vezeti a táborba Ilonát; honvédekhez csatlakozik Parasznyai az öreg falusi lelkész is. Az opera e rövid cselekvényét sok válto­zatos epizód élénkíti: a toborzás, takarodó, ébresztő, tábori élet, hadgyakorlat, eleven tánczok, marko­tányosnők, egyenruhás honvédek bevonulása s a népies élet számos alakja és mozzanata tárul sze­meink elé. Egyik hiánya a szövegnek a hosszadal­masság is. A sok epizód egymást éri és zavarja a figyelmet. A szöveg nem valami arányos követelésekkel áll elő majd a csárdás-zene, majd lírai részek, komi­kai festések, majd pathetikus zene iránt. A zene fo­lyásának minduntalan meg kell szakadnia, s a styl ingadozik a népies, a komikum és a pathosz közt. Tudvalevő, hogy Erkel legotthonosabb a pathetikus zenében , ezekben alkotta eddig a legszebbeket, ezek sikerültek itt is legjobban. A zenekar szereplése a legteljesebb, a hangszerelés valóban mesteri elejétől végig. A kardalok, minők az indulók, az első felvo­nás verbunkosa, a takarodó, az utolsó felvonásban a templomi zsoltár, teljes erőben mutatják be az agg zeneköltőt. Az első felvonásban Elek és Ilona dalai, a másodikban Ilona gyönyörű románcza, a harmadik felvonás zenei változatossága s a negyedik idylli zene­ festése: ezek mind becses és hatásos részek. A közönség sokat tapsolt, a­ zeneköltőt minden felvo­nás után kihívta. Nagy riadal fogadta a régi honvéd­egyenruhában megjelenő csoportokat. A ballet is honvédeknek van öltözve, hadgyakorlatokat tart és sortüzet ad. A szereplők közt legkiválóbb dicséret illeti Ná­daynét (Hon), ki bensőséggel, szabatosan énekelt, s a honvéd ruhát is belin viselte. Perotti (Elek) éneke mellett a szöveg tiszta kiejtéséért is dicsérni való. Saxleh­ner Emma jókedvű ábrázolója Sáskánénak. Csipkés komikus szerepében Kőszeghinek nem a leg­h­áladatosabb szerep jutott. Pauli az Iczig szerepé­ben a zsidós kiejtéssel természetesen nem sokat mulattathatott, mert énekelnie kellett, mint akárki­nek. Odry (a lelkész) az opera legszolidabb közre­­működője. A zenekar Erkel Sándor vezetése alatt kitűnően működött. Erkel Ferenczet uj operája előadásának napján az országos zeneakadémia­ növendékei egy szép albummal (melyben a növendékek arczképe van) s diszes dohányzó-készlettel lepték meg. Ezeket Nobl Irén és Voigt Gizella kisasszonyok nyújtották át, s Rausch Károly üdvözölte meleg szavakkal. Hir szerint a tudományos akadémia és a budapesti egyetem is kitüntetésekben szándékozik részesíteni az agg zeneköltőt. Az egyetemen zenetudományi és szépészeti dísztudorságra fogják ajánlani, az akadé­miában pedig belső tagságra. Közintézetek, egyletek. A magyar tud. akadémia nov 29-iki ülésén Simonyi Zsigmond levelező tag tartotta székfoglaló értekezését «A szavak jelentéséről», mely igen érdekes nyelv-bölcsészeti fejtegetés és élénk tetszés­ben részesült. Az értekezésben a jelentéstannal foglalkozik, s előadásának elején az e­ téren eddig történt kísérletekről szól. A németeknél Reisig volt az első, a­ki a jelentéstanra figyelmeztetett, utána Haase, Schleicher, Lazarus és Steinthal bonczolták

Next