Vasárnapi Ujság – 1881
1881-02-27 / 9. szám - A boerok országa (képpel; térképpel és 2 arczképpel) 138. oldal / Általános nép- és országisme - Petőfi Mező-Berényben 1849 május havában. Bonyhay Benjámin 138. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
11. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM. ===. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 141 magyar zenét ismertette, s ez ismertetéshez tizenöt dalt zongorakiséret mellett, szépen képzett erőteljes hangon el is énekelt. Részletesen szólt a magyar egyházi énekekről, kivált a protestánsokéról és katholikusokéról. A reformátusok voltak azok, kik a mult században az egyházi ének terén rendkivüli munkásságot fejtettek ki s a különben is meglevő anyagot többszöri kiadásuk által terjesztették, mig az ágostaiak a magyar zene fejlesztésére kevesebb befolyást gyakoroltak. Értekező ezután ismertette e század protestáns és katholikus énekes könyveit s az énekek jellegét. Azt is megjegyzi, hogy a magyar egyházi zene fejlődésére megakasztólag hatott az a körülmény, hogy a protestánsok a zsoltárokkal és énekekkel együtt átvették azok idegen dallamát is. A sok adatban bővelkedő értekezés után a legszebb magyar egyházi énekekből mutatott be : hat protestáns és kilencz katholikus éneket. A hallgatóság zajosan megtapsolta. Ezután Wolf György ismertette a legrégibb magyar könyvet. Ez az Ehrenfeld-kódex, melyet az akadémia a tulajdonos után (Ehrenfeld Adolf hazánkfia Bécsben) nevezett igy el, s mely közelebb fog megjelenni a «Nyelvemlékek tárá»-ban. Ehrenfeld mint nyitrai diák ezelőtt 30 évvel akadt rá úgy, hogy az iskolában dobálóztak vele, és szét is tépték meglehetősen. Ehrenfeld Adolf, ki most jogtanácsos Bécsben, figyelmessé lévén a régi írásra, elcserélte azt könyvekért diáktársától, anélkül, hogy csak sejtette volna is rendkivüli becsét. Mint nyelvmaradvány nyomban a «Halotti beszéd» és a «Königsbergi töredék» után következik. Hiányzik belőle 27 levél, s most 81 levélből áll, és igy is elég terjedelmes. Értekező véleménye szerint Ferencz-rendi szerzetes irta klarissza apáczák számára. Nyelve és irása a 15. század második negyedébe helyezik. Törlései, igazításai és íráshibái elárulják, hogy másolat, valamint kifejezésbeli hibái világosan mutatják, hogy latinból van fordítva. — Eredetije egy Speculum vitae leati Francisci, melynek első kiadása Velenczében, utolsója pedig 1752-ben Győrött jelent meg. "Wolf szerint, a ki az Ehrenfeld-kódexben található teljesen vagy részben kihalt és egyéb feltűnő szókon, valamint a szóképzés és szóragozás sajátságos alakjain csak futólag is végigtekint, még az is kénytelen elbámulni azon a nyelvbeli roppant nagy régiségen, mellyel az Ehrenfeld-kódex a halotti beszédet és a königsbergi töredéket kivéve minden egyéb nyelvmaradványunkat fölülmúlja. A Kisfaludy-társaság febr. 23-án tartott havi ülésén igen nagy közönség jelent meg. Az első felolvasást Szász Béla tartotta a czigányok költészetéről, bevezetésül röviden fölemlítve a kevés adatot, mely erre nézve van irodalmunkban, s hogy Meltzl Hugó az «Összehasonlító irodalomtörténeti lapok»-ban közlött több mutatványdarabot a czigány költészetről, 0e közlemények által lett figyelmessé. Ismertette a külföldnek ide vonatkozó irodalmát is, s azt mondta, hogy a czigány irodalom egész tisztaságában csak a magyar czigányoknál található föl. A czigány (vagy saját nevükön rom) nép jelen zilált társadalmi viszonyai között is sok szellemi erőt mutat, különösen példabeszédeiben és adomáiban sok az agyafúrt, elmés, s olykor humor is tükrözik vissza, sőt sajátságos házassági viszonyai daczára, a szerelemnek is sok hatása van költészetükre. E költészet, mint közös emberi forrásból eredő, nagyjában természetesen hasonló más népekéhez, hiszen az összehasonlító mythologia már sok egyenlőséget talált, de azért van bennük sok specziális jellemvonás. A külföldön élő, különösen angol czigányok közmondásai nagyobb műveltséget tanúsítanak, mint a mi czigányainknál található. Bemutatott több czigány példabeszédet, pl. «A világ olyan, mint a grádics, egyik fölmegy, másik lese rajta». «Sohase válassz feleséget gyertya világnál». «Az, aki hizelgőre hallgat, olyan mint a korsó: meg lehet fogni a fülénél». «Milyen kevéssé bölcs az ember, ha a szerencse elhagyja». «Egy ember is vizre viszi a lovat, de busz sem képes megitatni, ha a ló nem szomjas» Valaminek a relativ értékét vagy viszonlagosan értéktelenségét e mondat pompásul magyarázza: . . . «Olyan mint a csók: semmit sem ér, mig kettő között megosztva nincs». «Jobb a szamár, ha rajta ülsz, mint a ló, ha levet». A czigány filozófiát mi sem jellemzi jobban, mint az a mese, hogy egyszer nagy tűz támadt a faluban télen, s míg az emberek jajveszékelve oltogattak, mentettek a mit lehetett, a czigány oda állt a máglyává lett házhoz, s azt mondta: «Télen mi jó kapni ilyen meleget! Nektek mi baj: Nekünk az áldás». Mindezek az angol czigányok (kik magyar rokonaikkal abban egyeznek meg legföltűnőbben, hogy imádják a vörös ruhát) mondásaiból vannak véve. A spanyol czigányok költészete egészen oda simult a spanyol költemények formáihoz, melyekben minthogy dalolva s tánczolva adják őket elő, a lejtést kisérve sűrűn találunk olyan refrainekre, minőket más nép költészete alig ismer. Majd áttért a fölolvasó a mi czigányainkra. Gondolkozásmódjuk, sajátságos világnézetük eléggé ismeretes ugyan előttünk, de azért a következő adoma is elég éles és érdekes világot vet e népfajra. Két czigány ácsorog egy ékszerész boltja előtt, bámulja a kirakatot. Szól az egyik: — «Hej, mennyit kellett annak a botosnak lopni, hogy annyi ezüstkanalat meg mást összeszedett!» Költészetének naiv magját, mi a leghamisitatlanabb formában jelenik meg néha előttünk, jellemzi az a mód, hogy a czigánylány miként inti bátyját, hogy az állatokat ne bántsa. — «Ne öld meg a méhet, — úgymond; — mert az is czigány; sorra járja a virágokat s udvarol, szépet mond nekik, mint a mi anyánk, mikor jósolgat az asszonyoknak. Ne bántsd a varjukat, az is fekete vér, mint a czigány. Ne bántsd a csigabigát; czigány ez is, mert hátán czipeli a sátorát, mint a mi nagyapánk». A szó rövidségével, velős, képletes kifejezésével hogy mikép tud bánni, bizonyítja egy versből eme két kikapott sor, melyben a varjú jellemzi az asszonynép csalfaságát, ami gonoszra kényszeríti a férfiakat: «Akasztófán ételünk, Asszony szerzi meg nekünk». Legérdekesebbek azonban s egyúttal legmeghatóbbak az apró czigány-költemények, miket Szász Béla bemutatott s a melyek közül közlünk néhányat. Az élénk éljenzésekkel fogadott előadás után Gynry Vilmos Dömötör Pál két költeményét olvasta föl «Blanka emléke» és «Osszel» czim alatt, amelyeket a közönség szintén tetszésnyilatkozatokkal tüntetett ki. Végül zárt ülés volt, melyben megállapiták a költségvetést is. Tavaly a bevétel 11,608 frt 9 kivolt, a kiadás pedig 6894 frt (ebből 795 frt 26 ki a Toldy-síremlék költségének pótlására). Maradt 4713 frt 25 kr, melyből negyedfélezret a társulat tőkéjéhez csatolnak. Az idei költségvetés ez: 9386 frt 66 kr bevétel, 6022 frt 50 kr kiadás, maradvány: 3361 frt 16 kr. Beöthy Zsolt indítványozta, hogy a magyar Moliére rövid időn teljessé lévén, Szász Károly szólittassék föl: irjon e kiadáshoz Moliére életét s munkáit aesthetikai és kritikai szempontból magyarázó munkát. Szász Károly elfogadta a társaság megbízását. Természettudományi estély. B. Eötvös Loránd egyetemi tanár e hó 18 án a vegytani teremben a cseppekről tartott előadást díszes közönség előtt. Mindenekelőtt a folyadék lényegét ismertette elemileg, érintvén a folyadék alaptulajdonságait: az összetartást, folyékonyságot, nehézséget, tapadást. A folyadék felszínén az ott uralkodó sajátságos viszonyok folytán a cseppecskékből finom hártya alakul. A fény kísérletileg is bebizonyítható, amint az előadó meg is tette, midőn a gázlámpák sugarainak megtört fényétől gyönyörű szivárványszínekben ragyogó szappanbuborékokat futatott, majd hálóra szedte a hártyát, s így mutatta be vetített képét erre alkalmas villanyfény-készülékkel. Ezek után a cseppképződésre tért át, mit szintén sikerült képekben mutatott be. Végül ismertette a cseppek természetét s a sugárt, mely cseppek sorozatából áll. Az országos régészeti társulat febr. 22-iki ülésén a felolvasók elseje Herman Ottó volt, ki a rovaralakú ékszerekről az antik korban értekezett. A modern állattan rendszerének megállapítója Linné, hogy a milliónyi állatok fajait megkülönböztethessék, úgy csoportosította azokat, hogy minden faj feltalálható legyen. Linné először azokhoz a nevekhez fordult, melyek a klasszikus ókorban előfordulnak, de tekintettel volt arra, hogy a neveket a régiek miféle állatokra használták. Előadó is tett ethymologiai kutatásokat, különösen a sáskák elnevezése körül. Azt találta, hogy a cikáda görög neve nemcsak az ékszert is jelentette. Ennek nyomán haladva rovartani tanulmányaival bebizonyította, hogy az antik korban használt ékszerek a sáska és cikada után készültek. Utána gróf Sztáray Antal lucskai (Ungmegye) régészeti leleteit mutatta be. Ungmegye nyugati részében számos oly tárgyat leltek a gróf birtokán, melyek között némelyek unikumok a magyar leletek közt. Nagyobbrészt urnák, melyek elégett testek maradványait tartalmazták számos obszidián, kova és kobaltfegyverek. Óváry Lipót több nápolyi Anjou-emléket ismertet. Elsősorban azon falfestményekről szól, melyek az Árpád-házi Mária által épített zárda oratóriumának falait díszítik s szt. Erzsébet életét ábrázolják. A másik magyar érdekű emlék Mária királynő síremléke. Végül Pulszky Ferencz a legutóbbi keszthelyi leletet és a nemzeti muzeum néhány ujabb szerzeményét mutatta be. A földrajzi társulat febr. 24-iki ülésén Dezső Béla a magyar-horvát szigettengert ismertette. Legelőször egy tengeri zivatart írt le, megjegyezve, hogy e tengeren legbiztosabbak azok a hajók, melyeknek kapitányai azon a vidéken született emberek, mert a rögtön támadó helyi szeleket azonnal fölismerik. Megismertette ezután sziget-tengerünk egyes kikötőit, nevezetesb helyeit; szólt a tunhalászatról és czápafogásról, s általában a halászatról. Veglia sziget leírásában fölemlité a Frangepánok szerepét IV. Béla korából s elmondta mennyi magyar történeti nyom van e szigeteken és a halászok meséiben. Kívánatos volna, ha történetbúváraink is megfordulnának itt. Aztán Arbe sziget velenczei és magyar emlékeiről szólt. A szigeteken most is megvan a IV. Bélával oda menekült magyarok ivadéka, kik büszkén hivatkoznak magyar nemességükre. Majd Fiuméról szólt. Míg átalában a a középtenger és melléktengerei folytonosan iszaposodnak, Fiume meg van védve fekvése által ettől. — Dezső után Majláth Béla emlékezett meg egy mult századbeli ázsiai magyar utazóról, kiről eddig semmit sem tudtunk. A muzeumban levő Forgách-féle levéltárban van egy Tiflisből 1780 ápr. 10-ikén kelt franczia levele s halotti bizonyítványa. Gr. Koháry János Hontmegye főispána kegyvesztett lett az udvarnál s egy román kíséretében Konstantinápolyba vándorolt, onnan pedig Ázsiába, India felé, hogy kereskedést folytassanak. De Tifliszhez nem messze kirabolták őket; a gróf nehéz beteg lett s mások kegyelméből tengette életét. Tifliszből irt levelében is segélyt kért, de mivel akkor évenkint csak egyszer lehetett közlekedni Tiflisszel, nem kaphatta meg a választ, mert a tifliszi misszionáriusnak két hó múlva kelt levele tudatja, hogy Koháry 1780. június 6-án meghalt. Új muzeum a fővárosban. A technológiai (kézműtani) muzeumra a király 2000 frtot, József főherczeg és neje 1000 frtot ajándékoztak; továbbá Bonnár csanádi püspök 200, Kovács veszprémi püspök 300, az esztergomi káptalan 100 frtot stb. Eddig 3810 frt gyűlt össze. A magyar írók segélyegyleténél az Ullmanntestvérek , u. m. Erényi Ullmann Imre, Lajos és Sándor, osztrák járadékpapirban hatszáz forint névértékű alapítványt tettek s azt át is szolgáltatták. A hirlapirói egyesület f. hó 27-én, vasárnap d. e. 11 órakor tartja meg évi közgyűlését az irók és művészek társaságának helyiségében. Tárgysorozat : 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztári jelentés. 3. Tisztviselők, igazgató-bizottság és táry választása. 4. Jelentés a nyugdíjintézet ügyéről. 5. Indítványok. MI ÚJSÁG? József főherczeget a tud. akadémia igazgatótanácsa igazgatósági tagnak választotta s a főherczeg e választást el is fogadta. József főherczeg ezrede. Az alcsuthi kastélyban József főherczeg e hó 23-án fogadta ezredének küldöttségét, mely őt e napon annak emlékére üdvözölte, hogy huszonöt év előtt neveztetett ki a jelenleg 37-ik gyalogezred tulajdonosává. Az ezred parancsnoksága most Nagy-Váradon van, törzskara pedig Eszéken. József főherczeg a Paszkievics orosz táborszernagy halála után 1856. febr. 23-án neveztetett ki az ezred tulajdonosává. Akkor még ezredes volt és 23 éves. Az ezred 1741-ben alakult, első ezredese Szirmay volt, aztán Eszterházy József, Máriásy báró stb. lettek tulajdonosai. Ez ezrednél lépett életbe először a tisztek közös étkezése, és az egyévi önkénytesi szolgálat életbeléptekor ide állt be a legtöbb önkénytes. E hó 23-án Nagy-Váradon, Eszéken, Broodban és Gradiskán is rendeztek katonai ünnepélyeket. A trónörökös menyegzőjének napja, daczára a sokféle hirnek, még nincs kitűzve. Ujabban az hírlik, hogy október hóban lesz. Rudolf főherczeg most Egyiptomban időz, hol igen barátságos fogadtatásra talált, s Alexandriában ugy, mint Kairóban, az ottani osztrák-magyar gyarmat is sietett üdvözölni. Egyiptomi kirándulásaiban egyik kísérője gyanánt Abd el-Kadert említik. A híres arab vezére szerint agg kora daczára is igen egészséges lehet. * Gr. Beust estélye. Párisból irják nekünk: Gróf Beust párisi osztrák-magyar nagykövet e hó 19-én nagy ebédet adott a franczia kormányférfiak tiszteletére. Ebéd után Bertha Sándor zeneszerző hazánkfia zongorázott; először Beustnak egy uj keringőjét adta elő, nagy tetszés között. E sikerült szerzemény Stefánia herczegnőnek van szánva s czime «Üdvözlet Bécsben». Ezután Bertha magától, az «Opera comique» által már rég elfogadott, de még eddig szinte nem került dalművéből mutatott be egyes részeket. Ferry miniszterelnök is élénken megtapsolta, s megígérte támogatását a színrehozatalra nézve. Gambetta pedig kedélyes társalgásba elegyedett Bertha Sándorral, elmondván neki, mint beszélgetett Pesten létekor latinul Eötvös József báróval. Igen nagy hévvel szólt az általa ép aznap megvizsgált gyorsírógépről is, mely egyformán alkalmazható bármely nyelvre. A fényes estélyt Gambetta hagyta el legkésőbben, több izben ismételvén gróf Beustnak, hogy ő a legkedvesebb háziúr, s hogy tőle csak erőszakkal lehet megválni.