Vasárnapi Ujság – 1881
1881-08-07 / 32. szám - A császár fogadott leánya. Elbeszélés a római időkből. Forrai József 500. oldal / Elbeszélések; genreképek - Reviczky Gyula. Meg-meglegyint 500. oldal / Költemények - Szász Béla. A rom (czigány) költészetből: Czigány philosophia. A hét éjjel járó. Halva hozták haza férjét. A czigány hálójába minden hal jó. A gróf és hölgye 500. oldal / Költemények
500 főben levő pest-losonczi vasútnál 186á-ben kezdette meg, honnan már mint főmérnök ment át a kassa oderbergi vasút fővállalatához. Az 1870. év végén pedig a duna-drávai vasút igazgatója lett. Épen ez időben nevezetes áramlat tartotta feszültségben a döntő köröket. A közlekedési minisztériumban válságok állottak be. Gorove István, az új miniszter, proklamálta a tiszta kéz politikáját, de az ő erős magyar fölfogásával nem egyezhetett meg az akkor Thommen Achilles vezetése alatt állott vasútépítési igazgatóság német személyzete és német szelleme sem. Azzal a tapintattal, mely őt személyi kérdésekben kitüntette, embert keresett e helyre, s igy lett 1871-ben a fiatal Tolnay Lajos a vasútépítési igazgatóság vezetője, s midőn Gorove még egy lépéssel tovább menvén, az időközileg államivá lett pest-losonczi vasút akkori vezérigazgatójával, Stempf Károllyal szemben szintén erélyesen érvényesítette programmját. Tolnay Lajos lett az akkor még kicsiny, jelentéktelen magyar államvasúti hálózat igazgatója 1872-ben.* Kilencz éve van Tolnay e helyen. Tetterős fiatal ember. Kezében a jövő. Egy hatalmas hálózat van készülőben, amelyet irigyelni fog tőlünk Európa bármely állama. E hálózat kiegészítése s rendeltetésének színvonalára emelése méltó tárgy lehet egy élet ambíciójára. Tolnay vele nőtt, vele emelkedett. Minden jel oda mutat, hogy el is éri czéljait. Soha oly kedvező prognosztikon nem állott előtte, mint ma. A közvélemény át van hatva czél nemzeti fontosságától, az irányadó körök a megnyerve, a haladás minden irányban megkezdve, s minden valószínűség szerint a győzelem biztosítva. A tiszavidéki vasút megszerzése, nemzeti forgalmi politikánk e hatalmas ténye, a duna-drávai vasút állami kezelésbe vétele, a pest-zimonyi megszavazása, a budapécsi biztosítása, mind diadal az ő felfogása mellett. Aki ismeri egy ily óriás hálózat és ily óriás teendők halmazát, aki ismeri az ily óriás feladat nehézségeit, az bizonyosan nem fogja elvitatni az érdemet sem a férfiútól, aki még sokkal nehezebb körülmények közt kezdette meg, mint ahogy folytatja e nagy czél elérésére irányzott közérdekű működését. MEG-MEGLEGYINT.. Meg-meglegyint szellője tűnt napoknak, Távol vidékről, hol a rózsa nyit: Virágid, ifjúság, hogy hulladoznak, Hogy szétfoszolnak fényes álmaid ! Őrizd bár féltve, megfakul a lélek. Minden fohász egy álmot elsodor. Hervasztja napkő, rejteke a szélnek, Mint elhagyott, száraz virágbokor. Köd, szürke köd vonul minden keresztül. Lemondás búja, kora hervadás. Nem fáj, de lényem mégis összerezdül; Nincs jajszava, de mégis néma gyász. Tengődve élek a rideg valóban, Mióta lelkemet nem áltatom. Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam ; De hogy már többé nem csalódhatom. Oh, ifjúság, talizmánunk a bajban, Ne hagyj el! És pályám' ha végezem : Tavaszi szellő csókolgassa ajkam' És hulló rózsa födje bé szemem'! Reviczky Gyula. VASÁRNAPI ÚJSÁG. A KOM (CZIGÁNY) KÖLTÉSZETBŐL * Czigány phüosophia.. (Salmer E. H. fordítása után.) Künn a tanyán, egy téli éjjelen, Kigyúlt a ház , nagy az ijedelem, Bomlott zavar, fejetlen riadás, Vizet hoz ez, jajongva rí a más : «MentseD, aki csak menthet itt!» Bőg az ökör, a ló nyerít —• Zokog az asszony-nép s gyerek. De egy czigány, ki arra ténfereg, A lángok közelébe lép És szól, melengetvén kezét, «Télben mi jó, kapni ily meleget — Nektek mi baj, nekünk áldás lehet!» A hét éjjel járó. (Leland G. K. fordítása után.) Biz' úgy uram csodás történet az Sok éve múlt mikor utószor hallám — Mikor áldott jó, agg apám beszélt Az éjjel járó hét szellem felől. S ő így beszélte ezt az agg regét: Ha esküszöl e szellemek nevére És megszeged az esküt vakmerőn : Hét éjen át járnak hozzád a járók. Hét éjen át, hogy fölébresszenek S mind e hetet látod hét éjen át. De heted éjen, meglásd, jó uram, A hetedik szellem megfojt, megöl. Torkod körül köríti szellem ujját, Lélekzeted, érzed, miként szorul, S avval eltűnnek rémes éjfélén — De, te uram, hol hallhattál felölök ? ! Halva hozták haza férjét . . . (Tennyson Alfréd fordítása után.) Halva hozták haza férjét: Görcsös ajkán nem kél egy jaj, El sem ájul — félve féltik : «Hogyha nem tud sírni, meghal!» S fennen ott dicsérni kezdék: Nem volt több ily férj s nem él ma jobb barát, nemesb ellenség ! Ám az özvegy ajka néma . Egy leányka, halk osonva, Lép a férj ravatalához, Szemfedőjét félre vonja — Ám az özvegy szeme száraz. S kél egy agg anyó, zugából, Teszi gyermekét karára, Könye hull, mint nyári zápor, «Élek érted, kisded árva!» A czigány hálójába minden hal jó. (Tuckey Janka fordítása után.) A tölgy a forrást szereti, de az se hall, se lát . Nem áll vele csak szóba is, csak megy, csak fut tovább. S az árnyas erdő rejtekén él vígan a czigány, Van víz a forrás medriben, van tüzelő a fán. S a gróf egy szép hölgyet szeret, de az se hall, se lát. Szerelmes szóra nem figyel, csak megy, csak fut tovább. «Honnan tudod, czigány anyám, e híz honnan kerül?» — Én hozzám jött a gróf s a hölgy, mindegyik egyedül. Titokban jöttek, markomat aranynyal töltve meg . A javas asszony sátra hűs és sok mindent befed . .. Szerelmes hölgy, szerelmes gróf, csermely s az ág a fán. Nekünk fizet, nekünk segít — hja! így él a czigány ! A gróf és hölgye. (Leland G. K. fordítása után.) A hölgy aranyhajával lefödte kedvesét. «Ajtónk zörög, ah ! jőnek ; Minket szakítni szét! * A «Budapesti Szemle» legújabb füzetéből. 32. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLY.A M Mi lesz most ? Együtt lelnek ! Mire mégy egy magad ? !» — Nem, és vegyék bár vérem, Még sem bocsátalak! S ha mindjárt hét testvéred Kard élre hányja szivem : Enyém leszesz, tied leszek Élet-halálba' híven! Szász Béla: A CSÁSZÁR FOGADOTT LEÁNYA. — ELBESZÉLÉS A RÓMAI IDŐKBŐL. — IRTA: FORRAI JÓZSEF. (Vége.) IX. A császárnak szép napja volt. Másnap alig hajnalodott, hivatá Claudius a castrorum prefectust. — Claudia leányomtól levelet kaptam kérdezősködik jegyese állapota felől. Nos, mit feleljek? Claudius leánya Calpurniusnak pár hét előtt jegyese lőn, s a menyegző a háború bevégeztére volt határozva.—Leghőbb üdvözletemet, s igaz, változatlan szerelmem bizonyításait küldöm az isteni Claudiának. — De hát mittevők legyünk Flaviával ? — Miféle Flaviával ? kérdé zavarodottan Calpurnius. — Azzal a tegnapi nővel, kit kivenni akartál Aurelián oltalma alól. — Lovagi tulságoskodás volt, bevallom, részemről, de a tribun fejére törvényt kívánok láttatni a fegyelem nevében. — Meglesz. Csakhogy előbb ama hölgyet is ki kell kérdeznünk. Így hozza magával az igazság. — Ezzel fölemelé a sátor bíbor függönyét, s intésére előlépett Flavia, a császárt nyájasan üdvözölve. — Ismered leányom ez ifjú nemest? — Igen, egykori jegyesem, Calpurnius. — Mit mondasz? hiszen ő Claudia leányom jegyese. — Tehát azért hagyott el engem ? ... és talán azért is, mivel szép nílusi birtokunk elveszett ? — Az már megkerült leányom, azt már visszaadom. íme itt az arra vonatkozó okmány. Most ismét gazdag vagy, s én lettem szegényebb. Calpurni! íme itt áll teljes szépségében első szerelmed. Vagyona visszaadva. Akarod-e kezedet neki visszaadni ? Flavia megrémült, s Calpurnius végtelen zavarba jött. — Egy Augusta kezét, kit imádok, áldozzam- e fel? — De Flaviát is imádtad, s neki előnye van. Határozz. Apa vagyok. Leányom életnyugalma van e kérdésben. — Határoztam , maradok halálig Claudia mellett. — Én is határoztam. Egy oly férfiúnak, ki első szerelmét oly gyáván megtagadá, leányom kezét nem adom soha. Távozz ezennel. Flavia föllélegzett. — Hála legyen a halhatatlan isteneknek. — Tehát örülsz, hogy jegyesed megtagadott? — Annak igen, de hogy te is elutasitod Auguste ! annak nem örülök, ez reá nézve nagy szerencsétlenség. — Megérdemli ... De lássuk most a másik férfiút, hát az vájjon megérdemli-e Flavia : leányom kezét? Szólj, kérlek, fölismert-e tegnap téged?