Vasárnapi Ujság – 1882
1882-09-17 / 38. szám - Az angol sereg vezérei az egyiptomi hadjáratban (arczképcsoportozat): William Earle vezérőrnagy. Connaught herczeg vezérőrnagy. Willis tábornok. Sir Archibald Alison vezérőrnagy, Sir John Ayde tábornok, táborkari főnök és alvezér. Sir Garnet Wolseley tábornok, fővezér. Sir Edward Hamley tábornok. Sir Evelyn Wood vezérőrnagy 38. szám / Arczképek, Külföldiek - Tolsztoj orosz belügyminiszter 38. szám / Arczképek, Külföldiek - Tolsztoj orosz belügyminiszter 597. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az egyiptomi háboruból: Angol matrózok Ramleh mellett egy elfoglalt ágyut vontatnak 38. szám / Időszerü illusztrácziók - Az egyiptomi háboruból: Angol testőrkatonák a harcztéren 38. szám / Időszerü illusztrácziók - Az egyiptomi háboruból: Az angol lovas testőrök megtámadják az ellenség ágyuit 38. szám / Időszerü illusztrácziók - Az eddystonnei uj és régi világitó torony 38. szám / Táj- és uti képek, épületrajzok, Külföldiek - Az eddystonnei uj és régi világitó torony: 1. Az uj torony átmetszete. – 2. A régi torony átmetszete. – 3. A lámpás. – 4. Parabolikus tükör-lámpa. – 5. Freznel kosár-lámpája. – 6. Alámerülő tüz. – 7. Látszólagos tűz 38. szám / Természettudomány, ipar, gazdaság - Valami a villámlásról: 1. Szt. Almers tüze egy ház tetején. – 2. Ketté vált villám lecsapása. – 3. Villámcsapás után. – 4. Villámcsapás egy templomtornyon 38. szám / Természettudomány, ipar, gazdaság
Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és I egész évre 12 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: I félévre — 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG : egész évre 8 frt I félévre — 4 • Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : I egész évre 6 frt Külföldi előfizetésekhez a postailag V félévremeghatározott viteldíj is csatolandó. 38-ik szám 1882. BUDAPEST, SZEPTEMBER 1 XXIX. évfolyam. A I. TÖRÖK államtanácsosok sorsa soha se volt nagyon irigylésre méltó. Nem tudhatták, mely pillanatban érkezik számukra puha, finom selyemzsinór. De bizony az orosz a miniszterek állapota sem sokkal kecsegtetőbb ennél. Aki ma a hatalom tetőpontján irigylés és csodálat tárgya, sok millió nép, országok sorsának ura, világmozgató kérdések intézője : holnap oly szánalomra méltó teremtés lehet, mint az utolsó muzsik. A czári kegy vesztese mindent veszít, még tisztességet és becsületet is, elfordul tőle a társadalom, mint a bélpoklostól s legjobb barátja, tegnap még hízelgő alantas hivatalnoka, fél vele kezet szorítani, nehogy ő rá is kiterjedjen a czári harag. A czár haragja oly sajtoló, mint egykor a pápák anathemája volt. Lorisz Melikov, a vitéz hadvezér, a szabad eszmék felé hajló államférfi, egykor viczecsászár, élet és halál rettegett ura, ma végig hajtathat Szent-Pétervár utczáin, a nélkül, hogy egy csinovnyik vagy tán irodaszolga megemelintené előtte a sipkáját. Egy vasúti vonat, melyen a czárnak kellett volna menni, útjában megcsetlik valami oda gurult kavicsban, és Popatov, a rendőrség mindenható minisztere megőrül. Dróntelent, Mezencsevet s még egypár tuczat hatalmas embert lelőnek az utczán, Trepovot s még egy rakást megsebesítenek. Sokan máról holnapra halnak meg, tűnnek el titkosan, hirtelen. A bukottak száma légió. Ignatiev, ma még egetverő, földet rengető tervek ápolója, holnap úgy bujkál tegnapi alattvalói között, mint a sakál. De azért mindig akad, aki a letűnők helyére lép. A hatalom czélja elfeledteti velük, ami azután következik. Uralkodtak, ragyogtak, tehát éltek, akármily kínos és hosszú is utána a haldoklás. S Oroszországnak mindig lesz belügyminisztere, akármily vékony hajszálon függjön is e veszedelmes tárcza. Ignatyev is meglelte a maga utódját és pedig az orosz társadalom és tudományos világ egyik legjelentékenyebb tagja, Tolsztoj személyében. Tolsztoj Dimitrij Andrejevics gróf 1823-ban született. Tudományos kiképeztetését a czarszkoje-szelói császári lyceumban nyeré. Tanulmányai végeztével aranyérmet nyert kitűnő bizonyítványai mellé s 1843-ban államszolgálatba lépett és pedig a császárné irodájába. 1847-ben saját kérelmére fölmentetett ez állástól s még azon évben a belügyminisztérium azon osztályában nyert alkalmazást, mely az idegen felekezetek egyházi ügyeire felügyel. Ez állásában fontos küldetéssel bízatott meg a moszkvai és tulai kormányzóságban s 1848-ban megbízatott az oroszországi idegen vallásfelekezetek történetének megírásával, mely föladatra annál alkalmasabbnak találták, mivel «Pénzügyi intézményeink II. Katalin haláláig» czimü munkája már akkor kitüntetést nyert. 1849-ben felsőbb parancsra beutazta Livland, Kurland, Kiev, Kovno, Vilna, Minszk, Grodno, Volynszk, Kamenecz-Podolszk, Vitepszk, Mohilev és Pszkov kormányzóságokat s 1851-ben már a második ügyosztály vezetője lett a belügyminisztériumban, mire még azon évben az idegen felekezetek egyházi ügyeinek vezetésére fölállított osztály aligazgatójává nevezték ki. 1852-ben lett államtanácsos, s egyidejűleg a tengerészügyi minisztérium irodájának igazgatója s ama bizottság tagja, mely e minisztérium gazdasági ügyszabályzatát volt megállapítandó. Ez időben vizsgálta át Konstantin nagyherczeg, a főtengernagy megbízása folytán a tengerészügyi minisztérium felügyelői osztályait. Kezdeményezésére több fiatal orosz hó küldetett nagyobb utazásokra, kiknek az a feladat jutott, hogy a tengerészeti minisztérium közlönye, a «Morszkoj Zbornik» számára ethnográfiai tanulmányokat írjanak a tengerek és nagyobb folyók partján élő lakosokról. TOLSZTOJ OROSZ BELÜGYMINISZTER.