Vasárnapi Ujság – 1883
1883-07-22 / 29. szám - A nyiregyházai tárgyalások (hat képpel) M-th K-n 473. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek
29. SZÁM. 1883. xxx. ÉVFOLYAM. itt?» — «Sétálni jöttem, kérem alássan» — feleli bátran a czigány. «De hát akkor minek hoztad magaddal a zsákot?» süti rá a tulajdonos. A czigány zavarba jön s megrökönyödve hebegi: «Az isten verje meg ezt a zsákot, ha nem hozom, most becsületes ember lehetnék». Hát persze, hogy az a ruha... az a ruha Funtákot ez az anekdota mentette meg a népszerűtlenségtől. Neki különben is nagy szerencséje van. Az egyetlen keresztkérdése Móriczhoz, hogy az Eszter vére ivben szökött-e fel vagy csak lefolyt csendesen, végigkísért az egész pörön, folytonos frisseségben tartva bölcsességének e nevezetes gyümölcsét, mig a többiek tömérdek kérdéseit már csak a stenografiai jegyzetek őrzik. * * A védők korában nem utolsó, talentumra, Heuman Ignácz, nyíregyházai fiatal ügyvéd, ki eleitől fogva (talán kissé nagyon is) érdeklődött az eszlári eset iránt. Az ügy minden szálát ő tudja legjobban, minden tanút ismer, mindenikről tudja még azt is, körülbelül mit fog vallani. A védelemnek ő a leghasznosabb tagja. A külső láthatatlan részét viszi. Azonfelül adatokat, anyagot, magyarázatokat szolgáltat a többi védőknek. Heumann értelmes ember, s valamennyiük között a legpraktikusabb ügyvéd. Ötletei vannak és nagy furfangja. Ezekkel gyakran képes elfordítani a veszedelmet vagy pedig — a szerint, ami a legszükségesebb — új homályt borítani a kedvezőtlenül bontakozó fordulatokra. Mikor a vallomását visszavont Smilovics kihallgatása volt, már-már bizonyossá kezdett válni, hogy a hullausztatás Matej által elmondott története tény, mert két ember egyforma mesét nem gondolhat ki... az lehetetlen. Kérdezik, ha ismerték-e egymást befogatásuk előtt? Nem. Megnézik a jegyzőkönyveket, voltak-e valamikor szembesítve együtt a vallomás előtt ? Nem! Mikép keletkezhetett volna tehát két ember agyvelejében egy mese ... s pedig milyen komplikált mese ? * Funtákról még a következő adalékokat veszünk egyik ifjúkori író ismerőjétől: Funták Sándor, Vukovits igazságügyminiszter titkára, vagy fogalmazója volt 1849-ben. Világostól a fegyverletétel alkalmával miniszterével együtt menekült el. Vukovitsot aztán Rudnay Sándor, mint hajdúját ültette kocsija bakjára, s ugy vitte ki a külföldre, Sándor pedig, már t. i. Funták, itt maradt és forgatta a tollat a Szilágyi Ferencz hírlapjában Sükei nagy megelégedésére, a ki a publiczistát csodálta benne. Gyakran az utczalámpás alatt olvasta fel nagy hangon Funták czikkeit, a mit Sükeitől senki sem vett rossz néven, hisz tőle ered az a halhatatlan mondás:» Csak elveink maradjanak fenn, ha elbukik is a haza! »Funtákot azonban inkább jó fiúnak, mint publiczistának tartottuk. Némi hírre mint ügyvéd is, kedélyessége által vergődött. Valami Kiss Gyurka nevü utonállót védelmezett egyszer, a kibe belediktálta, hogy ha őszintén megvall mindent, a törvényszék annál könnyebben fölmentheti. A fiú megfogadta a szép szót s vallott, mire a törvényszék halálra ítélte. Midőn a halálos ítéletet előtte felolvasták, gyanakodva tekintgetett Funták, mint védőügyvéde felé és szemrehányólag mondá: «Most szóljon kend mán Pupák !» így csinálta Kiss Gyurka neki az utat a Karagyorgyevicsperhez. A védők megsemmisülve, lesújtva ültek székeiken. Mindennek vége! Ekkor — midőn már senki sem reméllett köztük — hirtelen feláll Heuman s kérdi Smilovicstól: — Emlékezzék csak vissza, önnek bizonyosan emlékeznie kell: nem volt ön valaha ugy szembesitve Matejjel, hogy arról nem vett fel a bíróság jegyzőkönyvet ? Smilovics gondolkozott és természetesen visszaemlékezett ilyen szembesitésre. A rést, melyen át világosság kezdett áradni a pörre, így tömte be újra Heumannak egy ötlete. * Mondtam föntebb, hogy egyedül Funták nem vesztette el népszerűségét. Nem volt igazam. Székely sem vesztette el , mert nem volt neki. Mint ismeretlen fiatal embert ismertük. Született Nyíregyházán, s ez az oka, hogy a pörben szerepel. És pedig nem régen született — ez az oka, hogy őt hagytuk a legutolsónak. A védők őt irigylik a legjobban, mert egy nagy lap azt írta róla, hogy «rokonszenves az De ez az állítás csak addig tarthatta fenn magát, mig az arczképe megjelent. Ehhez az arczképhez még csak azt jegyezzük hozzá, hogy nyurga, sovány alak, hosszúkás nyomott arcz, nagy lapátfogak és «tekintetes» orr, ahogy ezen a vidéken mondják minden tárgyra, ami impozáns. Székely Miksa maga is csodálkozik rajta, hogy egyszerre híres embernek találja magát, akinek a köhögését is lestenografirozzák. Eleget vigasztalja Eötvös : — No ne búsulj semmit, nem olyan nehéz az, nagynak lenni. Nekem csak olyan a nagyság mint a fürdőkád. Ha nem vagyok benne, bele kívánkozom; ha benne vagyok, kikívánkozom belőle. Székely benne van ez egyszer a kádban, hanem nem igen kívánkozik ki. Kérdés azonban, benne maradhat-e. Hátha kiöntik, mint a gyereket a fürdőből ? A tartandó védbeszédétől függ. Félelmek között készül rá. A védbeszédekre nézve különben már megvan a sorrend. Először úgy volt, hogy Eötvös beszél elsőnek, de ebbe bele nem nyugodtak, mert Eötvös beszéde után hátha nem hallgatja meg őket a közönség? Akkor aztán úgy lett, hogy Eötvös szóljon utolsónak. Erre is aggodalom támadt. — De hát az Eötvös beszédét hallva rögtön elfelejtik a mienket? — Az bizony meglehet, — szólt Székely vigasztalódva, s azóta nem trémiázik többé olyan nagyon. * S ezzel bemutattuk olvasóinknak a védelem öt férfiát. Kiváló szerep jutott nekik, de háladatlan feladat. Több gáncs, mint elismerés. Jellemző és mulatságos volt, mikor a per folyamán egy vádlott, az öreg Scharf, Eötvös védencze, azt mondta: — Jobb volna, ha magam védeném magamat. — Hallottad Károly, — ingerlik Eötvöst, — nincs megelégedve veled.... a védőjével. — Nem csodálkozom rajta. Hiszen sokkal hasznosabb neki a vádlója. De ez csak tréfa. Igaz, hogy nem messze jár a valóságtól. Az eső sarat csinál, annyi bizonyos. Az eső ellen jó a parupli. De sarat csak mégis csinál — s az is belelép, a ki a paruplit fogja. Vay Gyurka. Kár volna Györgynek szólítani, ha a nagy Barczának nem derogál a «Danis, s a hires Recskynek a «Bandi» név, Vayt is megilleti a Gyurka czim. Mert bizony titulus az igy kicsinyítve — ha olyan alakok viselik. Vay Gyurka már nem csendbiztos: lemúlt, vagy inkább leszakadt róla a megyei hivatal. Bolond világ ez nagyon! Okos ember fejébe nem férhet, hogy a tyúkok egyék meg a rókát — s mégis ilyenformán veszi ki most magát ez a furcsa dolog. A vármegye kenyerét már rég hogy nem eszi s mégis most üt ki rajta a csömör tőle. Rávallottak a vádlottak, hogy vizet itatott velök (pedig hát ezt rendeli az egészségi tanácsadó is), meg is tapogatta volna őket de már ezt kereken tagadja, nem igaz belőle egy szó sem. Tudományos csendbiztos nem ugy csinálja az ilyet, hogy ki lehessen sütni. Fusser munkát pedig Vay Gyurka nem végez. Mert eredeti működés ez : ugy van sikere, ha nincs látszatja. Tény is, hogy nem lehet kisütni az igazat. Tanú, vádlott, védő, vádló össze van bonyolodva, mint mikor az ördög összeönti estefelé a kölest és a mákot, ugy hogy nem lehet szétválogatni, melyik mi, mert nagyon sötét van. Kinek higyjen itt az ember ? óriási köd ül az igazság házában. Maga az igazság sem találja magát otthon a fojtó levegőben. S a mint kinyitják az ablakokat, hogy szellőztessék, por és füst jön be a nyílásokon. Funták Sándor, Friedmann Bernát, Heumann Ignácz, Székely Miksp.