Vasárnapi Ujság – 1885

1885-11-29 / 48. szám - Szólásmódok és közmondások eredete. –r. és Lövei Klára 771. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - A debreczeni piacz (képpel) 771. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Nyir-Bakta (képpel) 771. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

772 46. SZÁM. 1885. xxxii. EVFOLIAM. szült s azért volt a máj a gö­rögöknél és rómaiaknál min­den szeretet és gyűlölet kiin­duló pontja. Amor a májat sebzi meg nyilával (Theokrit 11, 16, 13,71.), Plautus a szerelmet tréfásan morbus he­patariusnak nevezi (májbe­tegség) s Horácz is a szerel­met a májjal azonosítja (Odák 13, 4; 25, 15.). Jeremiás pe­dig így kiált föl: «Elömlött az én májam a földön.» Már a legrégibb asklepiadesi is­kolákban a máj a lélek szín­helye, s ezért áldozati anyag­nak is kiválóképen alkalmas, minélfogva állatok áldozásá­nál is a belek közül minde­nekelőtt a májat vették vizs­gálat alá, s abból jósoltak. Ha a máj természetes pi­ros színű, folt nélküli egészséges volt, akkor a vál-és falatnak is kedvező sikert jö­vendöltek, ellenkező esetben pedig a test többi részének vizsgálatát nem is folytatták. A kettős májnál egy famili­áris és egy hostilis pars-ot különböztettek meg. Az előb­binek kinézése az áldozó, az utóbbié pedig ellensége sor­sára engedett következtetést. Nagymennyiségű apró jelek­ből a jós minden kérdésre kielégítő választ volt képes adni s a jövendőt egészen ki tudta olvasni a májból. A házi tűzhely. Azt a ma­gas felfogást, melyet meg itt­ott táplálunk a házi tűzhely­ről, a klas­szikus korból örö­költük. A klasszikus ó-korban a tűzhely oltár, tűzhely és asztal volt egy időben. A tűz­hely köré gyűlve költötték el az étkeket, a tűzhely szent volt s központját képezte a háztájnak. Rajta az istenek tiszteletére, mint a persáknál s hinduknál is, örök tűz égett. A tűzhelyhez menekültek a családtagok szükség idejében s a családfő, mint király és pap a maga háztartásánál, a tűzhely előtt sérthetlenné lett még a hatóság üldözése előtt is. Tűzhelynél kórt a szoron­gatott a ház urától oltalmat és segedelmet s itt kötelezte magát ez utóbbi ígérete meg­tartására. A germánoknál is tem­plomként tisztelték a tűzhe­lyet, melynek áldozó pap­nője a háziasszony volt. Az istenek képei a tűzhelyen fog­laltak helyet s ott nyújtot­tak ételáldozatot Donarnak és feleségének, Séfnek. Nálunk is a kemencze egyik legtiszteletreméltóbb házi bútordarabja a népnek; a köré gyülekeznek hosszú téli estéken, néhol eltakar­ják este a parazsat s szentelt étkek maradékait, melyeket eldobni bűn volna, a tűznek adják át megemésztés végett. Tűzkeresztség. Arra nézve, hogy egyes szólamok idő foly­tán mennyire kivetkőznek eredeti jellegekből s egészen megváltozott értelmet nyer­nek — fényes példa az itt idézendő. Ma a tűzkeresztsé­get semmi másra nem vonat­koztatjuk, mint az első csata veszélyeire, az első fegyverek tüzelésére, melynek kites­­szük magunkat. Pedig a tűz­keresztség kifejezés eredeti értelme az ókori felfogásban gyökerezik s a tűznek vélt tisztító erejével függ össze. A tűz volt az az elem, melynek legnagyobb tisztító hatást tu­lajdonítottak, s e szempont­ból ítélendő meg a hullaége­tés szokása is. Nem a ke­resztény egyház volt az első, mely a földöntúli tisztító tü­zet tanába fölvette. Már a Talmud szerint is a legisten­félőbbek lelkei is, mielőtt méltók lehetnének az Ur ar­cza elé járulni, a Dinur tűz­folyójában kell hogy meg­tisztuljanak. A pogány misz­tériumokban, melyek a lé­leknek halál utáni sorsát érzékitik meg, e tűztisztulás is jelképezve volt, ugyanis a beavatottakat két égő fáklya vagy tűz között lépdeltették el. A­mint Herkules az Oeta hegyén önalkotta máglyáján nyerte meg a halhatatlan­ságot, úgy említi a mithosz isteni lényeknek is tűz általi tisztulását a földi életbe lé­pésnél. Idetartozik az eleu­siai misztériumokban elbe­szélt rege Ceresről, a­ki De­mophon fiát halandó teste elégetésével akarta halhatat­lanná tenni, s Thetis is fiát, Achillest hasonló czélból adta lángoknak. Rómában szoká­sos volt az újszülötteknek jelképies tűzkeresztsége. A gyermeket kilenczedik napon háromszor hordozták a tűz­hely körül, s e napot a tisz­tulás napjának nevezték el. Az indiaiak még ma is két­szer mennek az újszülöttek­kel a tű­zön keresztül, s a pogány szlávok is ismer­ték kétségkívül a tűzkereszt­séget. Jonathan kom­a. Mint John Bullai az angolokat, Michel­lel a németeket, úgy Jona­than bácsival, vagy Jonathan komával az amerikaiakat jel­lemzik, ép úgy mint az «Uncle Sam» (Samu bácsi) névvel. Washingtonnak volt ez ked­vencz szólásmódja: «Majd megkérdjük Jonathán ko­­rát !» Ez alatt pedig leg­megbízhatóbb tanácsadóját, Trumbull Jonathánt értette. Márton tudja. November 11-dik napján ünnepli a ke­resztény egyház toursi szent Márton emlékezetét, ki ránk, magyarokra annyival emlé­kezetesebb , mert Sabariá­ban, a mostani Szombat­he­lyen született, 316-ban. Az emlékével összekötött számos germán hagyomány és szo­kás mellett, minő az új bor­kóstolás is, legátalánosabb elterjedést nyert a Márton ludja. Ismeretes, hogy a ma­gyarországi zsidók minden Márton napkor egy hizlalt, kövér ludat ajánlanak fel ő felségének, a­mely a kabi­netiroda utján rendesen az udvari cselédség közé jut el­fogyasztás végett. A Márton ludja «gyertyapecsenye» név alatt is előfordul nálunk, melyet különösen régebben kereskedői és polgári csalá­dok küldözgettek egymásnak, s mely rendesen tyúk vagy más szárnyasból állott, meg­gyújtott apró viaszgyertyák­kal szegélyezve, annak jeléül, hogy ekkor kezdték meg a boltokban és üzletekben áta­lánosan a gyertya melletti dolgozást. VII. TISZA KÁLMÁN 1867-BEN. TISZA KÁLMÁN 1875-BEN.

Next