Vasárnapi Ujság – 1886
1886-04-18 / 16. szám - Pázmán Péter élete (arczképpel és négy képpel) 246. oldal / Élet- és jellemrajzok - Benedek János. Itthon 246. oldal / Költemények
246 / VASÁRNAPI ÚJSÁG. 16. SZÁM. )8<T>. XXXIII. ÉVFOLYAM. Lesz tehát hű arczképünk arról az államférfiról, kinek hazája ujabb történetében oly kiváló szerep jutott s kit egyéni tulajdonai az uralkodó tanácsadói között oly magas és befolyásos állásra emeltek, melyhez hasonlóra Ausztriával fönnálló államszövetségünk óta ő előtte magyar ember még nem bírt eljutni soha. Benczúr festményében azt az államférfit fogja láthatni az utónemzedék is, aki éveken keresztül vezette a monarkhia külügyeit, inaugurálva azt a politikát, mely Ausztriának és Magyarországnak európai misszióját nyugat helyett, ahol annak előtte Bécs keresni szerette, a keleten jelöli meg. Andrássy nem úgy hagyta oda magas állását, mint a legtöbb államférfi, aki «lejátszotta szerepét». Ő az uralkodónak azt a bizalmát, mely őt a külügyek élére hívta, teljes érintetlenségben vitte magával a midőn távozott s azzal a megnyugvással tehette utódja kezébe az ügyek vezetését, hogy azok az ő általa megkezdett irányban, az általa behozott szellemben fognak vezettetni tovább. Visszavonulása nem is jelentette az államügyektől való teljes abszinencziát, mint az már minálunk egy időben szokás vala. Andrássy Gyula a politikában szereplőnek maradt továbbra is s például a delegácziókban tett nyilatkozatai, ahová nem azért megy, hogy visszatartsa véleményét, mindig nagy súllyal bírnak s megérdemlett méltánylatban részesülnek. Emlékezhetünk többi közt Bosznia és Herczegovina igazgatására vonatkozó fölszólalására, melyben diplomácziai kíméletességgel, és simább formában ugyan, de őszinte és határozott kritikát gyakorolt az ügyek vezetése fölött s melyben az angolok példáját ajánlja követendőnek, kik az általuk megszállott területeken nem tartják okvetetlenül szükségesnek a maguk instituczióit, megszokott formáikat a népre rákényszeríteni s azt mintegy a magok képére átgyúrni. Természetes, hogy mint nem hivatali aktivitásban levő államférfiú, ma sok egyébre is ráér, amire az előtt ideje nem lehetett. A főrendi házban, hol most törvényhozói tisztét gyakorolja, tekintélyre, súlyra ma sincs fontosabb egyéniség. Igaz, hogy az «on revient toujours á ses premiers amours» ő rajta is teljesül. Amint észreveszi, hogy odaát a keleten oly állapotok készülnek, melyek megháboríthatnák az általa fölállított czirkulusokat, nem mulasztja el fölemelni szavát, melyről tudja, hogy azt a monarkhia határain túl is meg fogják hallani, dacára, hogy most nem külügyminiszter. Így nem rég a keletruméliai konvenczió tárgyában tett egy nevezetes interpellácziót, melyben tagadta azt, hogy a bolgárruméliai kérdésnek az a megoldása, mely mármár ténnyé vált, állandóságot ígérhetne, sőt kimutatta, hogy az az eddigieknél sokkal nagyobb bonyodalmaknak lesz majd melegágya. S bizony e jóslat teljesülésére aligha kell soká várakoznunk. Csalódnék azonban, aki azt hinné, hogy a volt külügyminisztert még ma is csak a külügyek érdekelik. Sőt inkább a speciálisan belügyi kérdésekkel is, ha nagy fontosságúak, előszeretettel foglalkozik. Annak a már-már nagyon is élessé vált szakadásnak, mely a polgári házasság kérdése alkalmával a képviselőházi és a főrendiházi többség között jelentkezett, s mely könnyen válhatott volna magára a magyar államra is veszélyessé, mondhatni gróf Andrássy Gyula erélyes közbevetése vetett véget, kinek nagy része volt abban, hogy a főrendiház újjászervezése alkalmával az u. n. koaliczió létrejött s a főrendiház ellenzéki hajlamú elemeinek nagy része a törvényalkotás körül szükséges összhang kedvéért lemondott a további renitencziáról. De nem csak a parlamenti politikában maradt meg Andrássy szereplőnek, de az maradt, jobban mondva az lett más közérdekű ügyekben is. Így hogy csak a nevezetesebbeket említsük, gróf Lónyay Menyhért halála után elnökévé választatott a Tisza szabályozási és ármentesítési társulatnak, tagja az új országházat építtető bizottságnak, melyet még ő kezdeményezett, igazgatósági tagja a magyar földhitelintézetnek stb. (fi hogy a főváros ügyei iránt is mily melegen érdeklődik, mutatja az, hogy midőn Budapest képviselőtestületébe beválasztatott, a választást szívesen fogadta, sőt a közmunkatanácsban, melyet miniszterelnök korában ő alkotott s mely eddig mindig csak alelnökök alatt tanácskozott, mivel természetszerű elnökének maga a miniszterelnök tekintetett, most mint a főváros közgyűlése részéről beválasztott tag vesz részt. Mint csaknem valamennyi Andrássy, Ő is élénk érzéket tanúsít a szépművészetek iránt. Budai palotája a lánczhid fölött, melyből gyönyörű kilátás nyílik a Dunára s a vele épen átellenben álló akadémiára, s mely külföldi notabilitásoknak s a magyar közélet előkelőségeinek ma is oly kedves találkozóhelye, mint volt egy évtizeddel ezelőtt a miniszterelnöki palota, művészi érzékre valló berendezésű termekkel van tele. E termeket számos nagybecsű festmény, szobor, mű- és emléktárgy díszíti, s épen azért föl is kívántuk használni a jelen alkalmat, hogy az elfogadóteremnek és a dolgozószobának képét is bemutassuk.) A termek falain látható képek közül mindjárt magára vonja a figyelmet Andrássy Gyula grófnénak Lenbach híres müncheni művész által festett arczképe, továbbá a gróf leánya, Hona, most Batthyány grófné arczképe Angelítől, Andrássy bécsi miniszteri szobájának képe aquarelben Alttól, az uralkodópár életnagyságú képei és mellszobrai, a trónörökös gyermek-ifjúkori arczképe, továbbá Viktor Emánuel, Moltke, Bismarck s mások arczképei, azok sajátkezű aláírásával, a kiket ábrázolnak. Aztán régi ezüsttálak, serlegek és egyéb antik tárgyak, melyek az ötvösműkiállításon is be voltak mutatva stb. A bútorok között föltűnik egy renaissance stylben készült régi szekrény, melyet a nagyszebeni műasztalos czég Békés Gáspár fejedelem számára készített, kemény fából faragott három férfi karyatiddal. Egy másik teremben Rembrandtnak saját ifjúkori arczképe mellett olyat is találunk, ami magyar mágnás termeiben bizony még elég ritkaság: magyar festők képeit, így gr. Andrássy Gyula arczképét Horovicztól, Krisztust a keresztfán Baditz Ottótól, egy tanulmányfőt Vágó Páltól stb. Az elfogadó terem falait gyönyörű régi gobelinek díszítik ; a bútorok szintén mult századbeli ízlésben készültek franczia módon hímzéssel, fehér alapon arany díszítéssel. Ugyanitt látható a gróf most épülő tiszadobi kastélyának mintája is. Andrássy Gyula gróf és családja ugyanis a telet Budapesten, a nyarat erdélyi birtokaikon, az őszt Terebesen, a tavaszt Tisza-Dobon töltik. Ez utóbbi hely mintegy 3000 lakossal bíró mezővároska, mely állítólag már I. Mátyás király idejében is az Andrássyaké volt s a XVIII. században a hajduvárosok privilégiumával volt fölruházva. Kultúrtörténetünkben nevezetes hely, mert 1845-ben itt alakult meg az elsír Tisza-szabályozási társulat gróf Széchenyi István kezdeményezésére s maga a Tisza-szabályozás óriási munkálata is itt vette kezdetét. A történeti emlékű helyet ma a Széchenyi-gát kezdeténél Széchenyi tiszteletére emelt emlékoszlop jelöli, melyet az alsó-szabolcsi Tisza-szabályozó társulat emeltetett s mely ma egy szép kis park közepén emelkedő magaslatról hirdeti a nevezetes momentumot. Annak előtte Tisza-Dob is ki volt téve a Tisza áradásának s a tavaszi kiöntések idején dereglyéken jártak a tokaji hegy felöl oda. A hetvenes évek végén emelt vadászkastély, melyet a «Vasárnapi Újság» 1879-iki számában mi is bemutattunk, szeszélyes ízlésben emelt építmény, gyönyörű fekvéssel az ó-kenézi átmetszés s az elgázolással holttá tett Tisza partján. Tornya erkélyéről nagyszerű kilátás nyilik a Hegyaljára, mig maga a kastély Tisza-Lucz és Szerencs felől másfél mérföldnyire ellátszik. A kis vadászkastély nem nyújtott elegendő kényelmet a grófi családnak s azért Andrássy Gyula egy nagyobb szabású úri kastély fölépítésére határozta el magát. Ő maga készíté el a kastély egész tervét s annak kivitelét Meinig építészre bízta, ki azt a terv minden megváltoztatása nélkül vette munkába. A kastély helye szerencsésen van megválasztva egy 42 méternyire kiemelkedő magaslaton, honnan szép nyári időben a lomniczi csúcs s a Kárpátok magasabb ormai is szépen kivehetők .. . . A kastélyt hatalmas tölgyes őserdő veszi körül, mely bőséges alkalmat nyújt a vadászati sportra, melynek Andrássy gróf kiváló előszeretettel hódol. Az erdőben fáczános van berendezve, de a mellett nagy számmal tenyésztetnek őzek és dámvadak is, a tiszadobi nyúlvadászatok pedig messze földön híresek. Az erdő vadonszerű ős jellegét mutatja az, hogy a vaddisznók néha egész a kastélyig hatolnak s a gróf a mult télen a kastélytól tiz percznyire lőtt le egy hatalmas vadkant, melynek feje most dolgozó-szobájában látható. ITTHON. Üdvözöllek Nyirség puszta tája, Homokbuczkák, szikes tók hazája. Újra látlak némán, elbűvölten : Üdvözöllek, drága szülőföldem. Drága nekem minden perczemecskéd, Ide lánczol honvágy, gyermekemlék. Itt virúlt ki kis családunk fája És szerelmem, lelkem hajnalálma. Szép remények mennyi dús kincsével keltem útra s mentem innen én el S úgy jövök meg, kincsem elfecérlve, Mint tékozló ősi küszöbére. Ismerős arcz nem moolyg elébem, Más lak áll az ősi ház helyében. És szerettim szanaszéjjel szórva Elszéledtek, mint futó pozdorja. Hant boritja édes jó anyámat S kik szivemnek oly drágák valának! Ugy állok itt, némán, elborongva Mint vihartól megtépett fa lombja. S évek múlva most hogy visszajöttem, Szívem annyi búját elfelejtem : Leborulok, csöndesen zokogva, Csókom, könnyem elfúj a homokba. BENEDEK JÁNOS: PÁZMÁN PÉTER ÉLETE. I. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ez évi költségvetésében egy tétel fordul elő, mely Pázmán műveinek kiadására vonatkozik. Emlékezhetünk még rá, hogy e tétel némi nézeteltérésre adott okot a képviselőházban; akadtak a protestáns álláspontnak oly merev felfogású bajnokai, kik nem szívesen látták a szenvedélyes hangú és modern katholikus polémikus író munkáinak ily formában történő kiadását. De még azok is, kiknek ezen * állott nézetük volt, nem tagadhatták a nagyrittudós iratainak rendkívüli fontosságát tudományos, irodalmi és nyelvtörténeti szempontból. S ha átalában az erre