Vasárnapi Ujság – 1886
1886-01-10 / 2. szám - Egy tudós néger: Johnson Henrik (arczképpel) 26. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Jókai tágabb hazája. Az ifju nemzedék számára irta Jókai Mór 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A Petőfi-társaság közgyülése 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
14 "VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1. SZÁM. 1986. XXXIII. ÉVFOLYAM. gerjesztett. Nem amolyan «igazi költő, Isten kegyelméből» — de gondolkodó író, a ki soha sem csépel üres szalmát s ízléses író, a ki soha sem vét a szép alaptörvényei ellen. Egy ízben megpróbálta a magyar verstant új alapokra fektetni s az Arany János magyaros ütem-elmélete helyére a tisztán hangsúlyos vers elméletét állítani; ez ugyan nem sikerült neki, de saját kísérletei ez elmélet igazolására nem érdektelenek s elméletek után való járása saját műizlésének tisztázására is hasznos volt. A mellett gondolkodó s nemes érzelmű ember létére, költői művei által is sikeresen működött a jó izlés és a nemes irány meghonosítására és terjesztésére irodalmunkban. Igazi lírai hevület és közvetlenség ritkán mutatkozik ugyan nála, de vannak szép érzései s jó gondolatai, melyeknek nem közönséges műgonddal keresi a költői kifejezést. Verskötetének előnyéül számít a változatosság is, tárgyakban úgy, mint formákban. Nem jár csak a lírai költészet taposott országútján, nem marad a százszor elnyűtt szerelmi ömlengéseknél s a legegyszerűbb dalformáknál; keres és talál új tárgyakat s új formákat — s a mai világban ez is elég arra, hogy figyelmet s méltánylást ébreszszen. — Torkos e költeményei a Révai testvérek kiadásában, igen csinos alakban s nyomásban jelentek meg; a kis nyolczadrétben 196 lapra terjedő kötet ára: fűzve 1 frt 40 kr. diszkötésben 2 frt 40 kr. Szintén tíz éves költői működés gyümölcseit hozza elénk Pósa Lajos «Tíz év alatt» czímet viselő kötete, mely Szegeden, a szerző tulajdonául, jelent meg s 335 lapra terjedő gyűjteményben foglalja össze a költő régibb kötetének válogatott darabjait, számos újjal együtt. Pósa Lajos természetes hangjával, magyaros és népies (néha kissé vaskos) felfogásával már mint kezdő figyelmet ébresztett, némi népszerűségre tett szert s méltánylatban részesült az irodalmi kritika részéről is. «Apró történetek» czíme alatt némileg új genre-t is honosított meg , vagy legalább amit mások csak ritkán tettek, ő átalánosította s gyakorolta. Ballada- és románcz-tárgyakat, csak az egy döntő mozzanat, a többé-kevésbbé drámai vagy tragikai alapeszme, fordulópont, vagy katasztrófa kiemelésével, úgy szólván epigrammai fordulattal dolgozott ki. Sokszor jól sikerült neki s ez bizonyos hitelt szerzett az új modornak. Pedig csak addig jó, amig modorossá nem válik s nem alkalmazzák oly tárgyakra és történetekre is, a melyekre nem illik. Pósa Lajosnál pedig ez gyakran megtörténik — s így a modorosság elrontja a modor hitelét. Van azonban elég csinos és sikerült is ez apró történetek közt s különösen azok, amelyek nem szenvedélyeken, csak érzelmeken fordulnak meg, vagyis nem tragikusak, hanem szentimentálisok. Apró történetein kívül a genre-kép műfaját is elég szerencsével műveli Pósa, csakhogy itt is gyakran cserbe hagyja a jó izlés. Költészetének — melyben Petőfit szeretné utánozni — átalában az a legnagyobb hibája, hogy nem valami szoros barátságban áll a jó ízléssel; nyers, parasztos, ami nem szükséges alkatrésze a népiességnek, a mivel sokan összetévesztik. Lehetetlen azonban eltagadni tőle az egészséges humort és a jó kedélyt s tehetsége e két irányban a legnyilvánvalóbb. Azok közé az irók közé tartozik, a kiknek az ihlet perczét jobban meg kellene lesniök s kevesebbet irniok vagy ha megírták, többet az asztalfiókban hagyniok. Költői pályájának első tíz éve még nem tanította meg eléggé erre a nehéz, de szükséges mesterségre, — ámbár jelen kötete tanúságot tesz arról, hogy gyakorolja magát benne, mert sokat kihagyott a régiekből. Nem mondunk le a reményről, hogy ízlése még tisztulni s finomulni fog s a következő tíz év multával (ha érjük) kifogástalanabb kötetével fogunk találkozni. Ugyancsak Szegeden jelent meg a következő két kötet is, már ismeretlenebb kezdőktől. Az egyik Pap Zoltán, kinek költeményei 9. lapján mindjárt azzal a furcsasággal találkozunk, hogy Themistokles az Úr Jézusra hivatkozik ama vádak ellen, melyeket ellene hálátlan hazája támasztott. Lehet, hogy a szerző előtt az athenaei hős hadvezér s hazája megmentője a perzsáktól — csak mint allegóriai kép lebegett; de ha már a Themistokles allegóriájába öltöztette eszméjét, ne adja a pogány hős szájába a csak 500 év múlva születendő Krisztus nevét. Pap Zoltán költeményeiben különben is alig találunk a tehetség nyomaira — s egyelőre bátran napirendre térhetünk fölötte. Valamivel, ha nem is sokkal, előbbre tehetjük a harmadik szegedi poéta, Kőrös Mihály kis verskötetét, melyben legalább a törekvés látszik, ha még messze van is a czéltól. A kötetet egy Schiller-fordítás nyitja meg : «Minnához» — s egy nagyobb műfordítás zárja be, Kinkel Godfr. Tanagrájából. Az első kevéssé sikerült; a Schiller művészi formáját s — első korszakabeli — szenvedélyes hangját a fordító meg sem bírta közelíteni. A második sokkal sikerültebb. A szabadságnak tett szolgálataiért száműzött költő Svájczba menekülve, elvesztett szeretett fia emlékének szentelte e szép költői beszélyt, melynek néhány érzelmes helyét, valamint formáját is, a fordító elég jól eltalálta. Eredeti költeményei még erősen a kezdőre vallanak s alig nyújtanak biztos támaszpontot az Ítéletnek, mit várhatunk tőle később. A «Budapesti Szemle» januári füzete (109. szám) szokott gazdag tartalommal jelent meg. Imre Sándor jeles tudósunk «A nyelv romlása» czím alatt kezdett tanulmányában a külső és benső hatásokat, különösen a nyelv vegyülését veszi bonczkés alá. Angyal Dávid «I. Lipót kormánya és Magyarország» czímű történelmi tanulmányt közöl. Pikter Gyula fiatal nemzetgazdasági író Herbert Spencer legújabb művét — «Az egyén az állam ellen» kezdi részletesen és birálatilag ismertetni. Goldziher Ignácz híres orientalistánk a legújabban felfedezett arábiai feliratokat ismerteti, melyek különösen vallásbölcsészeti szempontból nevezetesek. Ifj. Apáthy István, ki nemrég egy kötetrajzot adott ki, a Margó-jubileum alkalmából, a tudományos állattan állapotát hasonlítja össze Magyarországon s külföldön, kiemelve Margó érdemeit, de egyúttal panaszkodik (a szerkesztő által méltán kiemelt egyoldalúsággal) a természettudományok csekély fejleményéről hazánkban. A mű szépirodalmi részét Szigeti Józsefnek akadémiai székfoglaló gyanánt irt egy felvonásos vígjátéka : «Kolostorból» s Horváth Boldizsár «Egy álomkép» czím alatt elhunyt neje emlékére irt mélabús költeménye képviselik. A vegyesek közt Zalánkeményi Kakas István magyar követ perzsiai utja (1862.) leírásának egy újabb franczia kiadását, dr. Mariska Vilmos kassai jogtanár pénzügytanát (Ballagi Gézától) s Hegyesi Márton «Biharvármegye 1848-ban» czímű könyvének ismertetését találjuk. A jelen füzet is, mint az eddigiek 10 íven jelent meg, ára 1 forint; a «Budapesti Szemle» előfizetési ára egész évre 12 frt. A tud. akadémia könyvkiadó vállalatában Thierry Amadé jeles művéből: «Elbeszélések a római történetből az V. században» újabb becses kötet jelent meg, mely maga is teljesen önálló, s külön czíme «Alarik a birodalom haldoklása.» Plasztikusan festett korrajz ez, kitűnő jellemzésekkel. Rómát és Konstantinápolyt írja le a IV. század utolsó és az V-ik század első éveiben. Alarik gót király, Róma meghódítója és kirablója e korszak uralkodó alakja, de mellette feltűnik Róma és Konstantinápoly udvari élete, cselszövényei: Rufinus, Eutropius, Chrysostomus, Szilikon Attalus alakja. Az események mesteri csoportosítása, az előadás szépségei vonzó olvasmánnyá teszik e munkát, melyet dr. Öreg János gonddal fordított magyarra. Ara 3 írt. A trónörökös könyvéről a legelterjedtebb párisi lapok egyike, a «Gaulois» január 2-iki számában hosszabb czikket közöl a hazai érdekeinkben külföldön annyira buzgólkodó honfitársunk, Bertha Sándor tollából. Oly alapossággal és részletességgel, a minőhez a franczia lapok hasábjain alig vagyunk szokva, adja elő a czikk a könyv keletkezésének történetét és tervezetét, közöl részleteket a trónörökösnek a közös kötet elé írt előszavából, közli, a forrás megnevezésével, Jókainak a Vasárnapi Újságban megjelent czikkét is kivonatban, a mű szerkesztőinek ő felsége által történt fogadtatásáról. A magyar vasúti évkönyv hatodik évfolyamának első része megjelent, szerkesztette most is Vörös László, miniszteri titkár a közlekedésügyi minisztériumban. A munka közhasznúsága ismeretes azok előtt, kik a közlekedési és vasúti ügyek iránt érdeklődnek, mert minden vasútról együtt vannak benne a hivalos adatok a forgalomról és pénzügyi viszonyokról. A vasúti évkönyv utóbbi, ötödik évfolyama még 1883. deczember havában jelent meg és az 1881-diki adatokra szorítkozott. Most, a 6-dik évfolyam egyszerre az 1882., 1883. és 1884-diki évekről szolgáltatja az anyagot; ekként lehetőleg utólérve a rendelkezésre álló statisztikai adatokat. De a szerző ezúttal csak két harmadát teszi közzé az évfolyamnak, negyven ívnyi kötetben; követni fogja februárban a hátralevő 60 ív. Az eddigi rész 25 vasúti társaságról szól igen gazdag tartalommal; hátra van a magyar kir. államvasutak, az osztrák-magyar államvasút, több viczinálilis vasút és a b'zási vállalatok említett 3 évi története. Az egész munka, a hátralevő résszel együtt 12 frt. A Tisza-jubileum emlékkönyvei. Az Athenaeum kiadásában megjelent: «Tisza Kálmán miniszterelnökségének tizedik évfordulója.» A 148 lapra menő kötet összeállítja az ünnepélyességek adatait, az üdvözleteket, a mondott beszédek és a miniszter által adott válaszok teljes szövegét, a díszebéd felköszöntőit, a küldöttségek névsorát, stb. Ára 1 írt 20 kr. — temesvártt pedig másik könyv jelent meg a Magyar testvérek kiadásában, ugyanazon adatok feldolgozásával. A dicsőség nagyjai czím alatt; szerkesztette ifj. Magyar Dávid. Az előszó Tisza pályájáról emlékezik meg, következnek aztán a tisztelgések leírásai, az üdvözlő feliratok, a lakoma, a miniszterelnök estélye s végül«vegyesek» czím alatt alkalmi költemények, s az átadott albumok leírása. A magyar büntető törvénykönyv franczia fordítása jelent meg a franczia igazságügyi minisztérium külföldi törvényhozási bizottságának kiadásában. A fordítást Dareste Péter párisi semmitőszéki ügyvéd és Martinez főügyészi helyettes eszközölték ritka gonddal és szabatossággal. A fordítás szövegét 37 lapra terjedő bevezetés előzi meg, amelyben büntetőjogunk története van ismertetve Szent István és Kálmán királyok törvényeitől legújabb reform-mozgalmainkig. Érdekesnek tartjuk kiemelni azt, amit a «Bevezetés» szerzője, Dareste, az 1843-iki büntető törvényjavaslatról mond. «Ez a tervezet (az 1843-iki) — mondja Dareste — nagy hírre tett szert. A szerkesztők nem haboztak abba a modern büntető jogászok elméleteit bevenni. Ha a tervezet törvénnyé váland, Magyarország Európa összes többi államait megőrizte volna a haladás terén e tekintetben. Kevés tervezet, még az annyira forradalmi németalföldi sem bátorkodott annyira menni, mint ez. Talán egyetlen fontosabb reform sincs az 1878-iki hollandi kódexben sem, amely az 1843-iki magyar tervezetbe már fel ne lett volna véve.» Egy dán író Magyarországról. Schumacher dán író, aki Mikszáth Kálmán elbeszéléseit dán nyelvre fordította, Magyarország alkotmánya történetén dolgozik. E mű az 1825—48-iki időszakra fog kiterjedni s a dánok közt már előre is nagy érdeklődést kelt, mivel épen most ők is harczolnak alkotmányukért. «De, fájdalom, nincs Deákunk !» jegyzi meg Schumacher. Az országos dalverseny pályadíja. Az országos dalár-egyesület az idei pécsi dalárversenyen előadandó férfinégyesre pályázatot hirdetett 20 darab arannyal. Beérkezett összesen 23 pályamunka. A bírálók által legjobbnak ítélt és a díjra érdemes pályamunka jeligés levele felbontatván, ITubay Jenő, a brüsszeli akadémia tanárának neve tünt ki. Egyúttal a választmány elhatározta, hogy a Huber Károly halála által megüresedett országos karnagyságra ideiglenesen Hubay Jenőt fogja felkérni, ki az augusztusi dalárversenyekre hazajő s mintegy 3—4 hetet fog körünkben tölteni. Verescságin festményei Budapesten. A műcsarnokban a Verescságin-kiállítás e hó második felében fog megnyilni s a műcsarnok összes termeit igénybe fogja venni. Körülbelül nyolczvan kép lesz kiállítva s ezek között lesz Verescságin legújabb festménye is, mely még sehol sem volt kiállítva s mely egy oroszországi havas tájképet ábrázol, a festőművész egy költeményét illusztrálva. A műcsarnok termei este is nyitva lesznek, villamos világítás mellett s Verescságin kívánságára a belépti díj hétköznapon 30 krra s vasárnap délután 10 krra szállíttatik le. A kiállítás berendezése különösen díszes lesz s a festmények közötti tér déli növényekkel, szőnyegekkel s a teherdísztárgyakkal töltetik ki. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémián az új évben az ülések sorozatát az első osztály nyitotta meg, melynek tagjait Hunfalvi Pál osztálytitkár üdvözölte. Ezután Joannovics György, mint tiszteleti tag, tartotta meg székfoglalóját. Joannovics György nagyobb nyelvészeti munka első részét olvasta föl «A magyar szórendről», rámutatva mindjárt ama magyartalan szófüzésre, melyben — mint a bot végén a bunkó — a mondatok végére kerül az ige. Ez idegen befolyás, a germanizmus terméke. Kézikönyveink csak röviden foglalkoznak a kérdéssel. Joannovics egész terjedelmében felöleli, s ezúttal azt a részt mutatta be, mely a szórendezés irodalmának történetét tünteti föl, vagyis azt, hogy ki és mit irt erről. 1838-ban Fogarassi János volt az első, ki az «Athenaeumban» az addigiaknál több alapossággal szólalt föl, s először mondta ki, hogy a hangnyomaték igazgatja a mondatot, de téves felfogást is hirdetett. Később Brassai, Gyergyai, Arany János, Vadnai Lajos foglalkoztak a magyaros mondatszerkezet elméletével. Brassainak 1860-ban meg-