Vasárnapi Ujság – 1886
1886-07-04 / 27. szám - A spanyol konyha 438. oldal / Általános nép- és országisme
28. SZÁM. 1886. xxxiu. FVFOLYAM. "VASÁRNAPI ÚJSÁG. * » 439 az olaj pótolja. Előbb a levesét eszik meg s azután a húst és zöldséget. Inyenczek a levest kenyérrel felszivatják, úgy, hogy csaknem péppé lesz s kolbász-féle húst (choros) s galambpecsenyét is tesznek belé. Hasonló ez eledelhez az olla potrida, mely mindenféle apróra darabolt és összefőzött húsból, gyakran még gyökerekkel és zöldségekkel kevert pástétomszerü étel. A guisado baromfiból és vadhúsból készült fricassée hagymával és fokhagymával. Kedvencz italuk a csokoládé, melyből reggel, délután és este is isznak. Gyakran isznak friss hideg vizet is, melybe czukros kenyereket mártanak. Melegebb vidékeken igen kedvelt a jeges víz. Bort keveset isznak, de jót és még ha többet isznak is, ritkán részegednek le. A részeget mindenki megveti és a «barracho» (részeges) gúnynév a legnagyobb sértések közé tartozik; részegesek leginkább csak a kocsisok és öszvérhajcsárok között fordulnak elő. Étkezés után az előkelőbb spanyolok naponként 2—3 óráig alusznak, részben, hogy a forróság után kissé megpihenjenek. Ez okból ebéd után nem is szoktak beszélgetni vagy kvaterkázni, mint nálunk, kiki siet felkelni az asztaltól, hogy nyugalomra térjen. A társas összejövetelek sem zavarják a háztartást és életmódot és a vendégek nem kerülnek költségbe, mivel rendesen csak jeges vizet vagy legfölebb egy csésze csokoládét adnak nekik. A legelőkelőbb házakban azonban szokásban van, hogy a vendégek elé nagy mennyiségü czukorsüteményt tesznek, melyből azok még emlékül haza is visznek és evés után édes czigaretteket osztogatnak szét, minőket még hölgyek is szoktak szívni. Költségesebbek a rendkívüli ünnepek, minők az esküvő, keresztelő és születésnapok. Ezekre sok embert hívnak meg, a hölgyek külön szobákba vagy legalább a terem elkülönített részébe vonulnak, a háziasszony ül legközelebb az ajtóhoz. Ez az elkülönülés addig tart, míg a kártyázás megkezdődik. Aki nem kártyázik, rendesen a kártyajátékot nézi, egyesek azonban külön társaságokat is alkotnak. Ily alkalommal limonádét, más hűsítő szereket és tömérdek czukorsüteményt hordanak szét, záradékul mindenkor a csokoládé jő. Még a nagy ünnepélyességek alkalmával sem tartanak Spanyolországban oly lakmározásokat, mint más országokban. Mindenszentek napján különös pépszerű ételt készítenek. Karácsonyestéjén tojásétel, tyúk s torta nem hiányozhatik s evés után kártyáznak és tánczolnak. Még a farsang is csendesen folyik le, csak egy pár nagy úr rendez bálokat. A madridi köznép a bálokat szabad ég alatt tartja s a tánczolók körül nagy köpenyre kuporodnak az egyes családok valami bográcsféle körül, míg a bortömlő rendesen körutat tesz az ismerősök közt. Ha elvégezték a lakomát s a bor a kedélyeket felhevítette, guitarre-okon és castagnetteken játszanak s tánczra kerekednek. A fogadókat Spanyolországban három csoportba szokták osztani. Ezek a fonda, a posada vagy mesone és a venta. A fonda a valódi vendégfogadó, hol az utas lakást, ágyakat s rendes ellátást kap; a nagyobb városokban rendesen idegenek, francziák, olaszok vagy svájcziak ezek gazdái. De még Madridban is kevés ily nagy fogadó van, de annál több posada, hol csokoládét s sok, hol fagylaltot árulnak, előkelőbb bormérőfinom borokat mérnek és tabernák vagyis közönséges bormérések. A vidéki posadákban az utasok csak fekhelyet kapnak, az élelmiszert maguknak kell beszerezni, itt legfölebb elkészítik számukra. E posadák rendesen igen piszkosak, az ágyneműek rongyosak, az abrosz zsíros, s a vendéglős figyelmetlen s goromba. Ha az utasnak nincs élelmiszere, kénytelen házról-házra bolyongani, míg valamit kap. Vidéken pedig nincs más vendégfogadó s csak ritka az oly posada, hol kissé több kényelem van. A venták valódi csárdák az utak mellett, hol azonban élelmiszert lehet kapni, bár nem valami kitűnőt. A legrosszabb posadák s venták Spanyolország keleti tartományaiban vannak. Ily helyeken az egész épület legtöbbnyire egy oszlopokon álló üres tér s egyik szegletben van a konyha, az asztalok és padok; a többi rész a kocsi, podgyász és házi állatok számára van fentartva. E helyiségek főékessége 6—10 hatalmas agyagkorsó egy sarokban és a felett állványon apróbb vizes korsók, melyekből kiki ihatik, a mennyit akar. Felül van itt-ott egy téglapadlóval kirakott szoba uri vendégek számára, de ezeknek sincs ablakuk és egyedüli ékességök az ágyon kivül néhány szent kép. A Madridból Cadixba és Valencziába vezető országúton vannak jobb és tisztább fogadók, ahol igen tisztességes ellátást is adnak az utazóknak. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Budapesti Szemle júliusi kötete már kikerült a sajtó alól, a jeles folyóiratnál szokásos gazdag tárgysorozattal. Első czikke Heinrich Gusztávnak «A szent grál»-ról irt, s a tudományos akadémia egyik ülésén is bemutatott dolgozata, mely a szerzőnek a német irodalomtörténetről szóló művének egyik érdekes részlete. Szintén az akadémiából ismeretes Hunfalvy Pál czikke «Észrevételek a Vámbéry-féle honfoglaló magyarok jellemzésére.» A magyarok finn-ugor eredetének tudós védelmezője ebben megtámadja a török eredetet hirdető Vámbérynak az akadémia nagygyűlésén tartott felolvasását, s végül éles szavakban rótja meg, hogy csak a nemzeti hiúságot legyőzi. Mikor Hunfalvy e czáfolatot felolvasta az akadémián, feltűnést okozott a támadás élessége. Vámbéry azonnal válaszolt is rá, s Hunfalvy e választ szintén észrevételekkel kiséri. Bernáth István éjszakamerikai utazásainak benyomása közepette ir az ottani gazdaosztályról, a gabnatermesztésről és a gabnapiaczokról, melyek a köztársaságnak oly nagy erejét képezik. Medveczky Frigyes folytatja s befejezi «Társadalmi problémák az államregényekben» czímű tanulmányát. Pálffy Albert, kit a szépirodalom minden barátja oly örömest lát, ismét termékenyül, új regényt kezd meg «A Bakóczy-család» czimen. Egy másik regénye néhány hó előtt végződött, ugyancsak e folyóiratban. Költeményeket az 1852-ben fiatalon elhunyt Bozzai Páltól olvasunk. A szép tehetségű költő irodalmi hagyományait Lévay József összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, s közelebb jelennek meg egy kötetben. Ebből kapunk mutatványt, összesen öt költeményt, Bozzai meleg érzésének és melancholiájának kifejezését. Érdekes Trefort közoktatásügyi miniszter rövid czikke: «Néhány szó a középiskolákról». Arról a mozgalomról szól, mely Frarynak a klasszikus nyelvek tanítása ellen írt könyve után támadt és sokféle föltevéssel találgatja, hogy mi fog történni. A miniszter kijelenti, hogy korlátolt fölfogásra mutat azt hinni és hirdetni, hogy a klasszikus nyelvek nélkül, az uj irodalmak segítségével, a műveltség magasabb fokát elérni ne lehessen. De a klasszikus nyelvek tanulását ő is szükségesnek tartja.Nálunk el van döntve oly kérdés mely máshol még nincs, hogy tudniillik a reáliskolából egyetemre mehet, aki a latin nyelvből utólag vizsgálatot tesz. Akiknek tehát a klasszikus tanulmányokhoz nincs hajlamuk, azok menjenek a reáliskolába, de hogy módjuk legyen más pályára is átmenni, a miniszter rendes tanszéket állít a latin nyelv számára a reáliskolákban, azonban nem mint köteles tantárgyat. Mindig törekedni fog minél több specziális szakiskola fölállítására s ekkép a gymnáziumokban csak azok maradnak, a kiknek kedvök és talentumok van a magasabb műveltséghez, a kiknek szükségük van a klasszikus műveltségre. A könyvismertetések közt rf. a Hillebrand utolsó munkájával (Idők, népek és emberek) foglalkozik, a könyvbirálatok pedig Acsády Ignácz történelmi munkájáról («Magyarország Buda + BERG-KASTÉLY, A STARNBERGI TÓ, A BAJOR KIRÁLY HALÁLA HELYE.